Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

8. OLDAL

MAGYAR HÍRNÖK

Thursday, August 10. 1967

Előkerült Faulkner, Nobel díjas irő levele - a néger-kérdésről

A néger-kérdésről és annak megoldási lehetőségeiről, mind több amerikai iró, művész, politikus és egyházi személyiség mondja el véleményét és éppen ezért, rendkívüli érdeklődésre tarthat számot William Faulkner, amerikai Nobel dijas iró, errevonatkozó véleménye.

Mr. Faulkner, aki 1962-ben halt meg, Hemingway mellett, a huszadik század legjelentősebb amerikai regényírója volt.

Nemrégiben Charles Hamilton, a “Charles Hamilton Autographs, Inc., (New York) tulajdonosa és elnöke, 500 dollárért megvásárolta William Faulkner egyik levelét Paul E. Pollardtól.

A néger Pollard egyidőben, az iró komornyikja volt, felesége pedig a Faulkner házaspár szobalánya.

A Pollard házaspár 1956- ban és 1957-ben állott Faulknerék alkalmazásában. A kérdéses levelet Faulkner 1960- ban itézte Pollardhoz, válaszul egykori komornyikja kérésére.

Mr. Pollard, aki jelenleg az NAACP nevű szervezet dartmouthi csoportjának alelnöke, annakidején azt kérte az írótól, hogy támogassa pénzadományával az NAACP nevű szervezetet, amelynek célja az, hogy az amerikai négerek fejlődését és előhaladását segítse.

Erre a levélre válaszolt az iró. A levél Charlottesvilleből (Va.) kelteződik, dátuma 1960 február 24, szószerinti szövege a következő:

Kedves Pollard:

Mrs. Faulknerrel együtt rendkívül örültünk, hogy hallottunk magáról és E'lizabethről (Pollard felesége. — Szerk.) és mindketten reméljük, hogy egy napon majd felújíthatjuk régi barátságunkat, itt, Charlottesvilleben.

A pénzt azonban, amelyet kért, nem tudom elküldeni. Megkísérlem megmagyarázni, hogy miért.

A múltban, közvetett módon, hozzájárultam az NAACP munkájához, mivel az volt a meggyőződésem, hogy ez az egyetlen olyan szervezet, amely valamiféle reményt nyújt a négereknek.

Újabban azonban, úgy tűnik előttem, hogy ez a szerve-Sue Gossick, Tarzana, Calif.-ból, nyerte az első aranyérmet az Egyesült Államoknak, műugrásban, Winnipeg, Kanadában.

zet helytelen útra tévedt és hibákat követ el. Nem tudom, hogy ez a szervezet bujtogatja e a négereket bizonyos cselekedetekre, vagy pedig csupán szemet huny azok felett és saját céljaira felhasználja ezeket a cselekedeteket. Tény azonban az, hogy az NAACP olyan cselekedeteket helyesel, amelyek a négerek számára ártalmasak.

Az NAACP újabban olyan cselekedeteket helyesel, amelyek következménye rendkívül döntő lehet azoknak a fehéreknek az esetében, akik mély fájdalommal szemlélik és gyűlölik azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a négereknek el kell szenvedniük.

Az NAACP helyesli egy olyan helyzet lassú kifejlődését, amelyben minden egyes fehérnek döntenie kell majd affelől, saját fajtája mellé álljon-e, vagy pedig saját fajtája ellen szegődjék. Bizonyosra veszem, hogy azok a fehérek is, akiket maga, Pollard, a legjobbak közé sorol, kénytelenek lesznek saját fajtájuk, a fehérek mellé állni, ha szükségszerűen ilyen választás elé állítják őket.

Mindenképpen egyetértek magával, két kiváló férfit illetően: Booker T. Washingtonról és Dr. Carverről egyezik a véleményünk.

Szeretném azonban felhívni figyelmét: minden olyan társadalmi igazságosság és egyenlőség, amelyet külső erőszakkal kényszerítenek a fehérekre a négerek érdekében, nyomban el fog tűnni, amint a rendőrségi őrjáratok eltűnnek az utcákról. Mindezek az eredmények csak abban az esetben lesznek tartósak, ha a négerek, egyes négerek, egyénileg megérdemlik és méltónak bizonyultak ezekre a jogokra.

Amennyire én látom, maguknak a négereknek, egyénileg kell elérniük ezeket a

jogokat, amennyiben valóban szabadságra és egyenlőségre törekszenek. Szeretném idézni Dr. Carver következő szavait:

Azt kell elérnünk, nekünk, négereknek, hogy a fehéreknek szükségük legyen ránk. Azt kell elérnünk, hogy a fehérek akarják a mi, velük való egyenlőségünket.

Az a véleményem, kedves Pollard, hogy az NAACP nem ezt teszi. Évekkel ezelőtt, félretettem egy bizonyos pénzösszeget, amelyet jelenleg ok tatási célokra fordítok és a jövőben is erre a célra fogok felhasználni. Ezt az összeget arra használom fel, hogy a négerek tanulását és oktatását elősegítsem, lehetővé tegyem számukra, hogy tanulásukkal kivívják az egyenlőség jogát és egyúttal megmutassam a fehéreknek azt, hogy a négerek tehetségesek, felelősségtudóak és kellő fejlődés tanulás után, valóban érettek és méltók az egyenlőségre.

Dr. Carver előbb idézett szavainak szellemében, tehát, arra akarom rábírni a fehéreket, hogy ők maguk ismerjék el, ők maguk akarják a négerek egyenjogúságát és egyenlőségét, né csak azért fogadják el a négereket egyenjoguaknak, mert erre a rendőrök, vagy a katonák bajonettjei kényszerítik őket — és amint a bajonettek eltűnnek, már ismét nem tekintik egyenjoguaknak és egyenrangúaknak a négereket.

Úgy látom, hogy amenynyiben a négerek valóban teljes egyenjogúságot és igazságosságot akarnak elérni, mint kultúránk részesei és társadalmunk tagjai, többségüknek gyökeresen és merőben kell változniuk és meg kell változtatniuk jelenlegi magatartásukat és jelenlegi cselekedeteiket.

Tekintettel arra, hogy a négerek ennek az országnak a kisebbségét jelentik, jobban és tisztességesebben kell viselkedniük, mint ahogyan a többség tagjai, a fehérek, viselkednek.

Éppen azért, mert a kisebbséghez tartoznak, a négereknek becsületesebbnek, erkölcsösebbnek, felelősségié!] esebbnek, dolgosabbnak, tanultabbnak kell lenniük, mint amilyen a fehérek.

Nem a törvénynek, hanem maguknak a négereknek kell elérniük azt, hogy a fehérek igy szóljanak hozzájuk:

— Jöjjetek közénk, legyetek velünk egyenjogúak és egyenrangúak!

Meggyőződésem, hogy amennyiben a négerek egyénenkint, nem lesznek tanultabbak, erkölcsösebbek, felelősségteljesebbek, mint amilyenek most, a két faj között egyre mélyebb lesz a szakadék és egyre több lesz a súrlódási felület.

E ez az a cél, a négerek nevelése és oktatása, amelynek érdekében felhasználom az évekkel ezelőtt félretett pénzt egyéni esetekben.

őszinte baráti üdvözlettel:

William Faulkner

Halálos lehet az üres jégszekrény

CHICAGO. - A United Press International nevű hírügynökség itteni munkatársa

közölte:

A “National Safety Council’’ nemrégiben figyelmeztetést bocsátott ki az amerikai nagyközönséghez. A figyelmeztetés egyes lényegesebb részletei a következők:

— Mind gyakrabban történik meg, hogy az amerikai családok, az általában és állandóan használt elektromos hűtőszekrényeken kívül, még egy tartalék-jégszekrényt is tartanak otthonukban.

— Ezek a családok azonban nem tudják, hogy a tartalékjégszekrény, esetleg, kisgyermekük rettenetes találkozóját jelentheti a halállal.

— Felhívjuk mindenkinek a figyelmét, akinek otthonában használaton kívüli j égszekrény van, akár tartalékolás céljából, akár pedig azért, mert a használaton kívüli jégszekrény elavult és egy későbbi időpontban el akarják adni:

— Minden esetben, kivétel nélkül, szereljék le a (használaton kívüli jégszekrény ajtaját. Ebben az esetben a használaton kívüli jégszekrénybe játékból bemászott kisgyerek

nem fogja magára csapni a jégszekrény ajtaját és nem fullad meg észrevétlenül, iszonyú kínok között, a használaton kívüli jégszekrény belsejében — amint ez mindgyakrabban megtörténik.

Augusztusi magyar évfordulók

Augusztus 6. 1757. Meghalt Mákonyi Ádám festőművész. 1792. Meghalt Ráday Gedeon költő.

Augusztus 7, 1822. Meghalt Teleki Sámuel erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója.

Augusztus 10, 1887. Született Franyó Zoltán erdélyi magyar költő, műfordító, tanulmányíró.

Augusztus 19, 1747: Meghalt Jávorka Ádám, a Rákóczi-szabadságharc egyik hadvezére.

Augusztus 22, 1837: Megnyílt a Pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház).

Augusztus 23, 1877: Született Szabó Ervin, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakja.

Az átkozott Katinszki végrendelet

Irta: GONDOS SÁNDOR

A kérvény ekkor a nagy ágyutsütötte el.

A haza iránti szeretetének jeléül még nevét is megmagyarositotta, bár ősei nemesi címeihez hűséggel ragaszkodott. A keresztény lengyel nem használ nevének végén “y” betűt, mert ezzel héber származását jelölné, de magyar földön a Katinszkiak mindig ezzel a betűvel jelezték hazafias voltukat.

Az államtitkár rácsapott öklével a kérvényre.

— Ezt ugyan jól kicirkalmazta a kölyök. Látszik, hogy benne a lengyel vér. Van ennek magához való esze, sőt több is. Azt mondja apjáról, hogy a haza iránti szeretetből magyarosította meg nevét. Furcsa magyarosítás volt az! Váltót irt alá a vén gazember és mikor lejáratra került a sor, megtagadta tulajdon aláírását azzal, hogy neki nem Katinski, hanem Katinszky a neve. Hozzálopott nevéhez egy hitvány “z” betűt, az “i” betűt “y” betűre csavarintotta, úgy bujt ki a fizetés alól.

Eszébe jutott azonban ismét gyerekkora és megcsendesülve mormogta:

— Hanem azért nekem mégis csak jó pajtásom volt az a Katinszki. Engem meleg barátsággal szeretett, Hűséges pajtásom volt. Felvágott nyelvű mátyás madarát is nekem adta, mikor kértem. Ha éhes volt, hej pedig be sokszor volt éhes haszontalan apja mellett, engem keresett fel. Tudta, rólam, hogy csenek neki valamit a kamarából, ha meg is vernek érte. Mindegy volt neki, akármit csórok. Megette volna az a patkószeget is. Hej, az éhenkórász! Megette volna az. A Katinszki! Ám azért jó fiú volt az a Katinszki. Tűzbe ugrott volna értem. Bizony-bizony derék dolog lenne, ha tehetnénk valamit

a kölykéért, aki úgyis keresztfiam. Hej-haj . . . Katinszki . . . Katinszki.

Nézegette, forgatta még jó darabig a kérvényeket, miközben halkan beszélgetett önmagával szórakozott ember módjára:

— Kibúvik ebből a fiúból is a lengyel vér. Megélne ez a jég hátán is. Meg aztán akárkit neveznék ki, csak a többi pártfogó haragudnék meg a mellőzés miatt. Hadd kapjon akkor inkább ez állami kenyeret. Ördög vigye a sók nagyúri pártfogót. Meg azután ennek van amugyis a leghatalmasabb pártfogója, maga a jóságos Isten, aki a mezők liliommaira és az ég madaraira visel gondot. Annak bölcsesége rendelte úgy, hogy a gyerekkori pajtásom legyen ennek a süldő Katinszkinak az apja.

Megfordította a kérvényt és hátlapjára irta:

— Felséges uralkodónk patrónusának ajánlására kinevezendő.

Mikor a miniszter Íróasztalára került ez a szokatlan kinevezési okmány, szemet szúrt neki ez a megjegyzés és megkérdezte államtitkárát:

— Te Gábor, voltaképpen ki ajánlotta nekünk ezt a fiatal embert?

Az államtitkár ravaszul mosolygott:

— Felséges királyunk patrónusa.

— Ki legyen az te, Gábor? Talán Deák Ferenc?

— Az csak a haza bölcse és a trón védnöke. Nála nagyobb ur volt a pártfogó. Az a hatílmas valaki, akinek kegyelméből lett a mi uralkodónk Ausztria császára és Magyarország apostoli királya. Azzal nem szálltat perbe senki, hogy miatta mellőztük, annál kevésbbé, meit a király buzgó katolikus, aki Isten káromlását bátran a tiltakozás mögött. írd csak alá bátran ezt a kinevezést! Nem lesz nekünk abból semmi kellemetlenségünk. Talán még meg is dicsér érte bennünket az uralkodó, hogy ilyen erős hitre támaszkodva szolgáljuk.

A miniszter gyanakodva nézett rá:

— Hollod-e Gábor, mióta lettél te ilyen igazhivő?

Az államtitkár elmosolyodott:

— Mióta ez a kérvény eszembe juttatta, hogy ennek a legénynek apja volt egykori gyerekkori pajtásom.

így jutott lovag prichdoTski Katinszki Kázmér állami erdészsegéd lehessen a Gutin körüli kincstári erdők erdőmestere mellett.

*

A kinevezési okmány rrég Selmecen érte a fiatal Katinszkit. Jött vele valamelyes pénzecske is, hogy az uj állami szolga állomáshelyére utazhassék, de az félfogára se volt elég Katinszkinak. Ugyan van-e olyan lengyel, akinek bármi pénz elegendő lett volna? Ámbár a magyar ur sincs másként.

A főiskolai tanuló járhatott ütött-kopott ruhában, félretaposott sarkú cipőben, szinevesztett, megfakult kalapban, de az erdészsegédnek már tisztességes stafirungra volt szüksége. Más ember ilyenkor szabóval, cipésszel, divatáru kereskedővel vesződött volna, adósságot csinál itt is, amott is, rövid lejáratú Ígéreteket tesz, azután fő a feje állandóan, hogyan dugdossa a lyukakat a részletek hordójába, mikor az állam olyan szűk marokkal csöpögteti zsebébe a havi járandóságot, amiből lakni is kell, enni is kell, megnéha a hámból is kirúgni valamelyest. Megköveteli azt a fiatal vér.

Bár bajusza még alig ham vasod ott, Katinszki Kázmér már akkor is más utón járt, mint a hétköznapi emberek. Miért vesződött volna apró hitelezőkkel, akik örökké az adós után szaladgálnak? Zsebre vágta kinevezési okmányát és a kis emberekkel való vesződés helyett egyenesen az öreg takarékpénztár igazgatójához ment, annak mondta:

— Ötszáz forintra van szükséges két esztendőre.

A városkában pénzügyi szakértőnek tartott igazgató homlokára tolta arany keretű pápaszemét, hidegen meredt Katinszkira:

— Aztán mi lenne arra a temérdek pénzre a fedezet, fiatal barátom? A kopott felöltő vagy a gyenge szakáll, amely alig érett meg a borotvára?

Katinszki nem ijedt meg a kötelező szótól. Benyúlt zsebébe, kiterítette az asztalra a kinevezési okmányt és higgadtan felelte:

— Se felöltő, se szakáll. Különb ember azoknál az én játállom, igazgató uram. Ott áll az a banknóták mögött is. Maga a kincstár ad Írást róla, hogy jó helyen lesz nálam az a kis pénz.

A magas kincstár kinevezett tisztviselőjének persze megvolt az üzleti becsülete. A rendesen szűkmarkú igazgató arra gondolt, hogy két leány vár kérőre otthon és leolvasta az ötszáz forintot Katinszki kezébe, aki a bankókat nem gyúrta könnyelműen zsebre, hanem óvatosan kisimogatva helyezte le tárcájába. Tetszett ez a takarék igazgatójának. Aki ilyen gyengéden bánik a pénzzel, nem szórja azt könnyelműen. Éppen csak szokásból tette hozzá:

f (Folytatjuk)

ír farkaskutya Chicagóban testgyakorlatot végez.