Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

6. OLDAL

MAGYAR hírnök

Thursday, August .10. 1.967

New York spanyol Harlem negyedében rendőr őrzi a fosztogatás után megmaradt árut.

Megtépázott nimbusz a francia elnök körül amivel azonban nem sokat törődik

MONTREAL, Kanada — Francia “egyeduralkodók” a történelem folyamán kétszer nyújtották ki hóditó kezüket az Uj Világ felé és mind a kétizben vissza kellett vonulniok.

1759 szeptember 13-án z francia hadúr Louis-Joseph Marquis de Montcalm a St. Lawrence folyó partjain el vesztette véres csatáját és életét az angolok ellen.

1967 julius 28-án a francia tábornok és államelnök Charles de Gaulle a St. Lawrence folyó partjain elvesztette a csatát saját magával szemben. Teljes katonai pompában, egyenruhában hajózott hadihajóján, Amerika felé. És csak egy évvel azután, hogy elűzte az amerikaiakat a NATO keretében Franciaországból, kitűzte, — mint a pá risi lap, a “L’Aurore” megírta — “lángoló antiamerika-Merész rabi

NEW YORK — Két fegyveres rabló erőszakkal behatolt a Kennedy Nemzetközi repülőtéren a KLM holland repülőtársaság áruszállítást lebonyolító irodájába, egy lövést adott le a mennyezetre, majd elrabolt két aranyaidat, 23,nizmusának” zászlaját, az Uj Világ földjén.

A francia-kanadaiak üdvrivalgása kisérte a francia elnököt a történelmi “Chemin du Roy”-n, a királyok utján, Quebec városából Montreálba, melyet egykor a francia \ tíiüfrck annakidején királyuknak ajánlottak fel.

Francia élet fogadta a falvakban és városokban a Sí. Lawrence folyó partján. A francia államfő római imperátornak érezhette magát, amint Kanada francia generációi meghajoltak előtte és de Gaulle nem is késett az elismeréssel: — Ti egy része vagytök a francia népnek.

Montreálban, Kanada leg nagyobb városában, tetőfok ra hágott az összeborulás: — Éljen Quebec, éljen a szabac Quebec, éljen Francia-Kana da és éljen Franciaország.

Ezekkel a felkiáltásokká'

376 dollár értékben, aztán a zsákmánnyal elmenekült.

Ezévben már a második alkalommal rabolták ki a KLM irodáját. Áprilisban egy 40 font súlyú aranyrudat raboltak el, 40,000 dollár értékben, melyet a repülő társaság New Yorkból, Áruba Nyugatindiai szigetre akart szállítani.

eszkalálta de Gaulle a maga ‘-hidegháborúját” az angolszászok ellen. S a hatás akikor volt a legnagyobb, amikor felkiáltott: — Franciaország lát benneteket, hall benneteket és szeret benneteket.

Ezután de Gaulle elnök — a kanadai kormány vendége

— iratonálta saját németi himnuszát és a kanadai franciáik lelkesedései énekelték vele a Marseillaise-t.

— A helyzet úgy festeti

— irta a londoni “Times”, mintha most felmasiroznának Ottawa ellen.

Ezzel azonban a francia ál lamfő kimerítette és túllépte egy baráti látogatás határát az angol kanadaiakkal szem ben, akik rokonszenvvel te kintettek látogatása elé. S ez zsl első ízben számos külföl ii utazásai közben mélyei megsértett egy vendég-erszá got.

Büszkén és tartózkodóar állapította meg Lester Petr son kanadai miniszterelnök hogy országa szabad, és nincí szüksége felszabadításra Sértődötten szakította félbe de Gaule, zsákutcába jutott ■ ‘ k ereszt es»hadj ár a t á t ”, bár ez \ hadjárat termékeny talajor kezdődött.

A kanadai tartományban, Quebecben, ahol Kanada 6 millió franciája közül mintegy öt millió él, elégedetlenség uralkodik az ottawai köz ponti kormánnyal szemben, három okból is.

Elsősorban azért, mert csak igen kevés francia jut az országban gazdasági kulcspozíciókba. De azért is, mivel a francia katonákat a hadseregben angolul beszélő egységekbe dugjá, azonkívül ki vannak zárva a parancsnoki állásokból a kanadai haditengerészetben és légierőnél. De Gaulle látogatása, talán akaratlanul is a francia kanadaiak helyzetét a világpolitika gyújtópontjába állította, több mint 200 éves tartományi korlátozottság és maguk okozta viszonylagos elmaradottságuk után.

Amikor ugyanis 1759-ben Montcalm elesett, a franciák Kanadában elzárták magukat a “La Nouvelle Franee”-ba (Uj Franciaországba) elkülönítették magukat az angol gyarmatosoktól és egy konzervatív klérus vezetése alá kerültek, mely erkölcseiket és nyelvüket mindenesetre, erős és középkori szigorral, tisztán tartotta. A francia forradalom 100 éven keresztül

megbocsáthatatlan eretnekségnek számított Quebecben.

Az angolok 1700 évvel ezelőtt szövetségi statust adtak a kanadai domíniumnak, hogy a québeci franciáknak egyenjogúságot biztosítsanak. A francia kanadaiak i azonban megmaradtak ma-New York Harlem városnegyedében most a puertoricoiak lánzonganak.

Nyolc személy, köztük egy pittsburghi pénzember, Richard K. Mellon, elkerülte a sebesülét, amikor repülőgépjük kényszerleszállást végzett Harrisburg-York, Pa.-ban és egy temetőbe rohant.

EGY KÉM ÜGYNÖK VALLOMÁSA CASTRO TITKOS MÓDSZEREIRŐL

guk-választotta elszigeteltségükben.

Azt remélték, hogy a “miaudits Anglais”-eket, az -‘átkozott angolokat” családi termékenységük folytán kissebbségbe szoríthatják. A francia kanadaiak vezetője. Chaput, kijelentette: — Ami bennünket a viz fölött tartott, az a tulajdonság volt, hogy képesek voltunk gyerekeket hozni a világra.

Quebecben a francia elv szerint semminek sem szabad kihalnia, semminek sem szabad megváltoznia. 1959-ig, a tekintélyi alapon kormányzó tartományi minisztereinek Maurice Duplessis haláláig, Quebec ezrével küldte katolikus misszionáriusait Ázsiába, Afrikába és Délamerikába, Quebec irodalmi profeszszorai az egyetemeken Verlaine-t és Moliere-t idézték és a jogászok a “Code Napóleont”.

1959-ig a québeci franciák technikai és gazdasági “elite”jének, a nemzet angol részeibe kellett elvándorolniok, ha vinni akarták valamire. És 1959-ben francia-Kanada gazdasága biztosan, angol, amerikai és angolkanadai kezek ben volt.

A kulcsiparok amerikai kezekben vannak. A kanadai automobil ipar 95 százalékát és az autógumi ipar 89 százalékát amerikai nagyvállalatok irányítják és a külföldi tckeérdékeltség 80 százalékt Quebecben amerikai kezekben van. És csak 2 százaléka francia kezekben. A francia szélsőségesek ezért robbantják az angol műemlékeket és bombákat dobnak angolszász iparvállalatok irodáiba.

Ezév május közepén Charles de Gaulle álami pompá-MOSZKVA — Ha egy szovjet polgár, “akinek jól megy” elhatározza magát arra, hogy a népszerű Fekete Tenger-i fürdőhelyek egyikén tölti nyári szabadságát, sok mindenre van szüksége. így egy jókora kanna extra gazolinra, pontos időrendre, külömböző kuponokra, óriási türelemre, mindenekelőtt azon ban jószerencsére.

Az “Izvestija”, a szovjet kormány újságja felsorol egy sereg problémát, melyekkel szembe kell néznie annak, aki nekiindul a Moszkvától délre vezető országúton a Krim félszigeten fekvő Szimfsropolba, vagy a Fekete tengeri Sochiba, mindkettő 1200 mérföldnyire Moszkvától.

Ha az autó vezetője arra a néhány gazolin állomásra bízza magát, mely az utón fekszik, könnyen megtörténhetik, hogy mire az állomáshoz ér, az zárva van. A gazolin állomáscik ugyanis csak napi 7 órán keresztül tartanak nyitva.

De az sem tréfa dolog, ha a gazolin állomás véletlenül nyitva van. Az országúiról ugyanis gödrös, göröngyös mellékút vezet az állomáshoz és autó legyen az, mely megússza ép tengellyel, vagy ép gumival.

De ha elér odáig könnyen

val fogadta Quebec francia miniszterelnökét Parisban az Elysée palotában és kijelentette: — Minden francia, bárhonnan is jön, bárhol is él, közös hordozója a francia népnek, és hagyományoknak.

Ekkor jelentette be de Gaulle kanadai utazását is. Két hónapon keresztül alkudozott Ottawa, Quebec és Páris, mi legyen a francia elnök útiránya Kanadában. Ezután sikerült de Gaulle-nak kivívnia, hogy kanadai utazása ne az angol nyelvű Ottawában, hanem a francia Quebecben kezdődjék el és 1 napi tartózkodást állapítottak meg Kanada- francia részében és csak egy napot az angolszász részben.

De Gaulle kanadai látogatása során egy napra ellátogatott Franciaország tulajdonában levő két szigetre a kanadai partok előtt, Saint Pierre-re és Miquelonra. Hadicirkálóját, a “Colbert”-et, me lyen érkezett, azon a helyen kötötték ki, ahol Montcalm csatát és életet vesztett az angolok ellenében.

Amint beszédei után, a kanadai kormány tiltakozása (füleihez jutott, éppen a montreali földalatti meglátogatása közben de Gaulle kijelentette, az újságíróknak, hogy nyomban visszatér Franciaországba, annélkül, hogy látogatást tenne Ottawában.

Amikor pedig kanadai látogatásának reakciója, a kanadai tiltakozás és bírálat elérkezett hozzá Franciaországban, de Gaulle kijelentette.

— Mindannak, ami a földön csuszkái, mászkál és vinnyog, nincsen történelmi jelentősége.

megtörténhetik, hogy nincs nála éppen olyan kupon, mely a gazolinra vonatkozik, melyet az állomás árul. Ha olajra, vagy vízre van szüksége, bizony porul járhat, mert a legtöbb gazolin állomásnak nincs sem olaja, sem vize. Ha pedig telefonálni akar segitségért, rendszerint kiderül, hogy a telefon nem működik.

Miután az “Izvestija” mind ezeket szépen leírta, felszólította a hivatalos egyéneket, akik mindezen problémákért felelősek, hogy oldják meg ezeket minél gyorsabban, amire alig van kilátás.

Amerikai szakértők Délvietnamban

SAIGON — A szövetségi kormány egyik szóvivője bejelentette Délvietnam fővárosában, hogy 25 amerikai szakértő érkezett Saigonba, 18 hónapi szolgálatra. Valamennyien önkéntesen jelentkeztek.

A 25 önkéntest az amerikai földmivelésügyi minisztérium szervezte be és ezek kiegészítik a már Délvietmamban levő 23 mezőgazdasági szakértőt, akik ott résztvevőnek a segély-programban.

CARACAS, Venezuela —; Fidel Castro, kubai miniszterelnök egyik legfőbb titkos ügynöke leleplezte magát és hü képet festett a kubai titkos szolgálat tevékenységéről és törekvéseiről a latin amerikai államokban.

Az ügynök elmondotta az Organization of American States (OAS) nyomozóinak, hogy venezuelai születésű, 43 éves, a neve Manuel Celestino Marcano Carrasquel és féltuoat hamis név alatt dolgozott Castronak Venezuelában, Colombiában és Kuba ban.

Vallomását most hozták nyilvánosságra és ez összeesik az ezen a héten Havanában tartott konferenciával, melyet Latin American Solidarity Organization (OLAS) rendezett, hogy megtárgyalja véres forradalmak szitását a latin amerikai államokban.

Kiképzésének egyik része volt — mondotta Marcano — hogy megtanulja a speciális rádió-jelzéseket, az Egyesült Államai faan működő kubai kommunista ügynökök szá,mára, melyet nyomban közvetítenének, ha Kubát támadás éri.

— Ha például Kubát tá madás éri egy délután 5 órakor, úgy miután a kubai rádió “Siboney” egy lemezét játsza, az itteni üknökök tit kos code-val nyomban szá mekat adnak le, jelezve az Egyesült Államok gyengébb pontjait, melyeik ellen a ku baiak rakéta támadásokat iníditanának megtorlásképpen'. Ez már 1964 óta állandó meg állapodás a havanai kommunista rádióval.

Elmondotta továbbá Marcano, hogy 1965-ben azt a feladatot kapta, hogy csempész sze ki Colombiából az ottani kommunista vezetőt, Americo Martint,, juttassa el Kelet Németországba és onnan Kubába. Ezt ő végre is hajtotta, egy banán-hajón.

— Ezek a hajók igen fontosak — mondotta Marcano. Ezek a Banana Line hajói. Francia hajók. Öt, vagy 10 utas számára van hely rajtuk

burgba mennek. Innen az utasok, akik valamilyen hamisított útlevéllel rendelkeznék, Frankfurtba mennek, turitáknak adják ki magúikat és -‘látogatóba” átmennek Kelet Németországba.

A “Checkpoint Charlie” angol részén Nyugat Berlinben, nincs ellenőrzés át Kelet Németországba és ott aztán cseh vízumot kapnak Prágába és onnan Kubába mennek.

Martin, aki ilyenmódon menekült, Venezuela fő-kommunistája volt egy spanyol fehérhajón került kézre, mely Colombiából Venezuelába ment.

Elmondotta még Marcano, hogy Castro nagy összegeket küld a latin amerikai kommunistáknak, egyizben 5000 dollárt egy kolbászban. A pénzt venezuelai diáikok használták fel kommunista kampányukban.

Marcano nemrégen utasítást kapott egy prágai kontaktuson keresztül, hogy rabolja el Manuel Artime kubai antikommunista, menekült kubai vezeő, aki mos Venezuelában artózkodik, adjon be neki álemport és beszálitsa az Isla de Margarito nevű venezuelai szigetre, ahonnan a kubaiak felveszik és Kubába szállítják. Az összeesküvésből nem lett semmi, mert Marcano időközben elszakadt korábbi uraitól.

UJ NAGYKÖVETSÉG PAKISZTÁNBAN

RAWALPINDI — Pakisztán uj fővárosában, Islamadban, mely 10 mérföldnyire északnyugatra fekszik az eddigi fővárostól, Ravalpinditől, egy 31 akeres területen uj nagykövetségi háztömböt fog építtetni az Egyesült Állam clk.

A tömbben magánházak is lesznek amerikai diplomaták számára és lakások a személyzet részére. A terület elnyerésére, az amerikai nagykövetség vezetője, William I. Cargo a kormány nevében szerződést irt alá.

és a hajók egyenesen Ham-A baseball nagyajainak Hall of Fame-jébe bevonult (balodalt) Red Ruffing, jobboldalt Lloyd Waner; néhai férje plakettjét tartja kezeiben Mrs. Rickey.

Pál pápa a konstantinápolyi pápai delegátus palotája előtt köszönti a népet.

A SZOVJET AUTÓZÁS KÜLLEMEI NYÁRI VAKÁOIÓZAS KÖZBEN