Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-27 / 30. szám

SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — MANVILLE — FRANKLIN TOWNSHIP (Somerset) HUNGARIAN WEEKLY Merged with MAGYAR HÍRLAP beolvadt lap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR ÚJSÁG NEW BRUNSWICKON No. 30. SZÁM VOL. 58. ÉVFOLYAM ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c NEW BRUNSWICK. N. J Thursday, July 27, 1967 Az újság versenye rádióval, TV-vel GENF, Svájc — A Nem­zetközi Sajtó Szövetség évi gyűlésén, amelyen több mint 200 újságíró, szerkesztő és ki­adó jelent meg, Fred W. Friendly előadást tartott a sajtó mai szerepéről és felada­tairól, különös tekintettel az újság és a rádió-TV versenyé­ről, valóságos versenyfutás­ról. Friendly a CBS TV-rádió hírszolgálati osztályának ve­zetője volt, állásából nemrég távozott, mert a CBS 'hírszol­gálatát nem tartotta kielégí­tőnek; nem sokkal utóbb a new yorki Columbia egyetem ujságirási osztályának pro­fesszora lett. A nemzetközi ujságiró-kö­­zönség előtt tartott előadásá­nak fő pontja az a megállapí­tás volt, hogy a hírközlési technológia fejlődése folytán lényeges eltolódások álltak elő: ma minden fontosabb he­lyi és nagyvilági eseményről az emberek először a rádió és a televízió utján értesülnek és az újságnak csak kivételes, ritka esetekben sikerül első­nek közölni valamely hirt, többnyire oly eseményt, amelyről kizárólagos értesü­lése volt. Ez változhatatlan tény és a sajtónak ehhez al­kalmazkodnia kell, az egysze­rű hirközlésről át kell térnie a hírmagyarázatra, az esemé­nyek hátterének és jelentősé­gének elemzésére. A rádió és a televízió ilye­tén elsőbbségének elismerése mellett Friendly kritizálta a hírközlésnek mindhárom esz­közét, főleg laposságot és kö­zépszerűséget vetett a sajtó, a rádió és a televizió munká­sainak szemére. Fontos té­nyekről, életbevágó problé­mákról egyszerűen nem vesz­nek tudomást, mondotta. Pél­dául : Amerika természeti szépségeit, kincseit, növényi s állatvilágát károsítja a mér­ges anyagokkal való permete­zés, erről a veszedelemről az ország népe mitsem olvasha­tott és hallhatott az uj Ságok­ban, a rádióban és a televí­zióban, erre Rachel Carson Írónő könyve hívta fel a fi­gyelmet és ez a könyv felráz­ta a közvéleményt, a nemzet lelkiismeretét. Más példa: Az amerikai életnek egyik sokáig diszkréten elhallgatott visz­­szássága volt a temetés nagy költsége, egyszerre szállóigé­vé lett a “drága halál” frázis, miután ezt a visszásságot nem az újságok, rádiók vagy televíziók kritizálták, hanem Jessica Mitford Írónő. Minden versenyben vannak győzők és vésztők. Az újság és a rádió-TV versenyében rossz újságok alulmaradhat­nak, de a versenynek lehet­nek, és kellene, hogy legye­nek, jó következményei is; az újságoknak magasabb nívóra értékesebb tartalomra kell tö­­rekedniök. Friendly ebben az összefüggésben említette a New York Times egyik kivá­ló cikkírójának és kommentá­torának, James Restonnak példáját, aki az izráeli-arab háború kitörésének hírére Tel-Avivba repült és onnan lapjának oly tudósításokat küldött, amelyekben — ahe lyett, hogy megismételték volna azt, amit mindenki már a rádióból és TV-ból tudott — a konfliuktus mélyebb okait és hátterét elemezte. Ugyan akkor a francia főváros leg­nagyobb lapja, a Le Monde megmagyarázta az olvasónak a szovjet szerepét a közelkele­­ti konfliktusban. Ez kell a? újságolvasónak, mondotta Friendly; amíg az újság ezt nyújtja, nem kell félnie a rá­dió és a TV versenyét. A müncheni Abendzeitunk kiadója hozzászólásában meg­erősítette Friendly nézetét. Az izraeli-arab háború roha nó eseményeit a televizió szin­te pillanatnyilag az emberek otthonaiba vetítette és az új­ság úgy kullogott a TV után, mint a konflis az autó után. A nyugateurópai lapok képvi­selői a konferencián egybe­GYANAKVÁS KÍSÉRI HABSBURG und AUSZTRIAI KÖRÚTJÁT BÉCS — Habsburg Ottó teljes lendülettel folytatja nemrégiben megkezdett ausz­triai körútját, amelyet “vil­lám-kőrútnak” nevez. Ottó előzőleg biztosította az oszt­rák kormányt arról, hogy nin­­senek hatalmi és trónkövete­lői ambíciói. A volt osztrák-magyar trón­örökös, aki most '55 esztendős és hivatalosan 1961-ben mon­dott le trónkövetelői jogáról, eddig Dél-Tirol 15 különböző kisvárosába látogatott el. Ottót mindenhová elkíséri “udvartartása” és személyes biztonságára négy testőre ügyel. Habsbug Ottó ausztriai kör­útját általános gyanakvás ki­séri az osztrákok részéről. A szocialisták kezdettől fogva ellenezték Ottó beengedését Ausztriába, most azonban már a konzervatív kormány­zó-párt, a Nép Párt is elége­detlen Ottó kőrútjával. Hermann Witham, a Nép Párt főtitkára, kijelentette: — Habsburg Ottó auszt­riai kőrútjának homályosnak és tisztázatlannak, sőt, kétes­nek, érzem. Figyelmeztetnem kell azonban Ottót és az ost­­rák monarchistákat: az Oszt­rák Köztársaság nem lehet megbeszélés tárgya. Ausztria köztársaság és köztársaság is akar maradni. Az osztrák monarchisták mindenütt ünnepélyes foga­dást rendeznek Ottó tisztele­tére és örömüknek adnak ki­fejezést -‘őfelsége hazatérése” felett. Az osztrák Szocialista Párt, a konze r v a t i v, kormányzó Nép Párttal együtt, főként a következőket kifogásolj a: Habsburg Ottó nem utasít­ja vissza az “őfelsége” cím­zést, ezenkívül, kétes kijelen­téseket tesz. Ottó több Ízben kijelentette az őt fogadó mo­­narchista bizottságok tagjai előtt: boldog, hogy hűségesek maradtak Ausztriához. — Vájjon, amikor az Auszt­ria iránti hűségről beszél, nem az önmaga iránti hűség­re gondol-e Habsburg Ottó? — Vetette fel a kérdést egy sajtóértekezleten Hermann Withalm, a Nép Párt főtitká­ra. hangzóan vallották, hogy az újságnak a változott körül­mények közt lényegesen vál­­tozniok kell. A friss újsághí­rek, szenzációk kora lejárt. De egyes felszólalók szerint ez nem jelenti “istenek alko­nyát.” Egy stockholmi lap szerkesztője rámutatott arra, hogy az újság tovább is nél­külözhetetlen forrása marad sokféle információnak, mert gazdagabb, változatosabb a tartalma; a rádió és a tele­vízió hírszolgálata és hirma­­gyairázó szolgálata a médium drágasága miatt percekre van korlátozva. Egy párisi lap szerkesztője úgy vélekedett hogy a televizió nem pótolja, nem helyettesíti az újságot ellenkezőleg, az emberek ar­ról, ami a televízióban felkel­tette érdeklődésüket még töb­bet akarnak tudni és ezt a többet az újság nyújtja nekik, rőfénye az egyedüli, ami em­lékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldog­ság békéje van a szivünkben. Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovás­­sal és lelke úgy leng a múl­tak fölött, mint a tó fölött a madár. Ahogy igy a kályha lan­gyos melegáramlatában üldö­gélve nézem az örökszép pa­razsat, arra gondolok, hogy miért nem ül abban még egy valaki, akinek a kezére rá­­tehetném szelíden és gyöngé-James Bede első világkörüli repülési kísérlete Clevelandból nem sikerült, a következő remélhetőleg sikerülni fog. den a kekemet és aki a fejét a vállamra hajtaná. A csöndnek | szárnytalan óráiban megjélenik néha előttem ez a gondolat és tün­dérorcával mosélyog reám. De én szomorúan nézem őt vissza. Mert az ejyedülvalóság nem is nehéz: másképpen, mint szomorúan- Az egyedül­­valóságnak hosáiu az árnyé ka. Az egyedülvih súgnak ár­nyéka az a gon1 ,lat, hogy nem fogunk sónk az eleiben találkozni azzal, akivel álma­inkban mindig találkozunk. Ez az árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondol­hassam, hogy van a világon valaki, aki reám vár és ide mellém, ebbe a szegény kis szobába bekivánkozik. Ha volna olyan valaki, az már rám nézett volna és nyújtot­ta volna nekem a kezét. Azt mondta volna: — A szobád nem szegény, mert te is benne vagy; — és nem kicsiny, mert én elférek a szivedben is. A parázsra hamu kezd bo­rulni. Homály homályra száll a szobában. Úgy érzem: igy. amint ülök belemulandó ár­nyék az árnyékba; puszta ér­téktelen árnyék, amit a tűz véletlen vakokból jelenített meg és amely éppúgy vélet­len vak okból enyészik és mú­lik bele a sötétbe. Apjuk feje fölé nőnek a fiuk WASHINGTON - Az ame­rikai külpolitika irányát és céljait a hidegháború prob­lémáin és krízisein túl a világ népeinek élelmezési helyzete is nagyban befolyásolja. Ahol emberek milliói nélkülöznek, éheznek, ott előbb-utóbb rob­banás várható és felfordulá­sokat, forradalmakat köny­­nyen kiaknázhat az ellenség. Johnson elnök mellett egy ta­nács működik, amelynek fel­adata az élelmezési világhely­zet tanulmányozása és megol­dások javaslása. Ennek a “special panel”-nek munkájá­ból most egy érdekes részletet emelünk ki, amely nem köz­vetlenül a közélelmezéssel kapcsolatos, hanem az élelme­zési viszonyoknak az emberek testalkatára való befolyását ismerteti és elemzi. A század eleje óta a gyerekek a szüleik feje fölé nőnek és ez össze­függ a táplálkozási szokások és lehetőségek változásával. Az Egyesült Államokban a második világháború újoncai kétharmad inccsel magasab­bak voltak, mint az első vi­lágháború rekrutái. Harminc és alatt az “átlagos ameri­kai” férfi egy és egynegyed inccsel magasodott. Emelkedett a testsúly is. A második háború pontosan le­mért újonca csaknem 11 font­tal volt nehezebb, mint 1917 évi elődje. És 10 évvel a má­sodik háború után az ameri­kai férfi további 7 fontot vett magára. A különbség a vizs­gálat tárgyává tett 40 év alatt 18 font volt! Az elnöki bizottság a test­­magasság és a testsúly ilye­tén növekedését főleg annak tulajdonítja, hogy folytono­san javult Amerikában az élelmezési helyzet és a gyer­mekek egészségügyi gondozá­sa javult. Ilyen vizsgálatnak ellenpró­báját nyújtják az angliai ál­lapotok. Ott is a közélelmezé si helyzet folyamatos javulá­sa a gyermekek fokozott nö­vekedésére vezetett 1911 és 1953 közt — minden évben, kivéve a második világháború sovány éveiben. A 12 éves angol fiú ebben a négy évti­zedes periódusban csaknem 14 font testsúllyal gyarapo­dott. Hogy a testmagasság és a testsúly változása az élelme­zéssel függ össze, azt igazol­ja a japán példa is. Japánban a második világháború után erős volt az amerikai befolyás sok tekintetben, a táplálkozás rendje gyökeresen megválto­zott, a hús nagyobb szerepet kapott az élelmezésben, és ez­zel a változással függ össze kétségtelenül, hogy a 12 éves japán fiú testsúlya 1948 és 1960 közt 5 és fél fonttal gya­rapodott, magassága pedig több mint két inccsel nőtt. Az elnöki panel vizsgálato­kat folytatott hat ázsiai or­szágban és a következő érde­kes megállapitásokra jutott: A hat ország közül Malayá­­ban legnagyobb a férfiak test súlya, ami az ottani aránylag magas életszínvonallal ma­gyarázható. A második világ­háború utáni állami elrendez­­kedések egyik legkülönösöbb­­je volt az Indiából kivált mo­hamedán Pakisztán megala­kulása E két nagy darabra szakított ország, Kelet-Pa­kisztán és Nyugat-Pakisz­­tán közt ezer mérföldnél több indiai terület van, pa­kisztániak, ha országuknak egyik részéből a másikba akarnak utazni, idegen orszá­gon kell átutazniok. De ez •sa,k egyik jellegzetessége a tétdarab országnak; a másik íz, hogy a keleti és a nyugati országrész férfi lakosainak testsúlyában 20 százalék el­térés mutatkozik. A nyugati részben jobb az élelmezés és az egészséggondozás. összegezve az észlelt jelen béseket, az elnöki bizottság hangsúlyozza a kalória-meny­­lyiség befolyását az emberek testi méreteire. * * * Kalória — ez a második vi­lágháború utáni generációnak valóságos varázsszava. Soha azelőtt nem volt a kalória ál­talános beszélgetési téma, vi­ta tárgya. Az, hogy naponta mennyi kalóriát fogyaszt egy nép, befolyásolja a testalka­tot és az egészségi állapotot, az emberek élettartamát. A legfejlettebb, leggazdagabb országokban, az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában, a napi kalória fogyasztása kö­rülbelül 3000, a kevésbbé fej­lett országokban 2000 kaló­ria. De ezzel nincsen minden megmondva, fejtegeti Free­man amerikai földművelés­ügyi miniszter a Foreign Af­­rairs cimü félhivatalosnak nevezhető folyóirat júliusi számában. Lényeges az, hogy milyen forrásból származik egyik és másik nép kalóriája. Leghasznosabb a fehérjékből (proteinokból) nyert kalória és az amerikai diétát éppen PARIS-LONDON: 4 ORA VONATON, HA ELKÉSZÜL AZ ALAGÚT PÁRIS — A csatorna alatt felépítendő alagutról szóló legutóbbi angol-francia közö bejelentés szerint 1975-re te" vezik a század egyik legna­gyobb nyugat-európai műsza­ki vállalakozásának létreho­zását. Az angol sajtó azóta felsorakoztatta az összes le­hetséges érveket és ellenér­veket. A tenger alatt, körül­belül ötven méter mélység­ben haladó kettős alagút — a tervek szerint — legalább 200 millió fontba kerülne. A két kormány elsősorban a ma­gántőke beruházásaiból és csuk kisebb részben állami eszközökből kívánja előte­remteni a szükséges anyagi fedezetet. Csak vonatok ha­ladnának át az alagután, az auófcat vasúti kocsikon szál­lítanák. Huszonnégy óránkint 72 személy- és tehervonat fut­na át az alaguton. Az alagút mellett a követ­kező érvek szólnak: az eddigi kompmegoldással szemben a közlekedés teljesen független­né válnék az időjárás viszon­tagságaitól, a gyakori ködtől és viharoktól, a. személygép kocsik és utasaik szállítása 25 százalékkal, a teherárük fuvarköltsége 50 százalékkal olcsóbb lenne, mint eddig. A személyvonatok 4 óra alatt tennék meg a London-Páris közötti utat, s ez nagyjából megfelel a jelenlegi repülő­gép-sebességnek ((természete­sen beleértve a városközpont és a repülőtér-közti “bumli zást”, ami ma tovább tart mint maga a repülőút.) Lehetővé válnék, hogy gyakran úgynevezett iránv vonatokat indítsanak, ami kü­lönösen vonzó az export-im­port cégek számára, mert igy sokkal gyorsabban szállíthat nának megrendelőiknek. A csatorna medrét alkotó mész kőréteg minden alagutfuró mérnök vágyálma, a franciák némi túlzással azt mondják hogy olyan könnyű benne a fúrás, mint a gruyere sajtban. Ám vannak elenérvek is. Elsősorban a jelenlegi vállal­kozók, a komp- és repülőtér saságek keltenek hangulatot a várható nagy konkurrencia ellen. Reklámozzák szédítő fejlesztési terveiket, hirdetik az autószállitó áriás repülőgé­peket, őst — a szigetország oldalán — olyan híreket is terjesztenek, hogy az alagút megszüntetné Anglia sziget­­jellegét és megkönnyítené az esetleges inváziót. A -komolyabb ellenérveket a közlekedési szakértők han­goztatják: nagyon nehéz lesz “táplálni” az alagutat, a meg­közelítési útvonalak már most is tu'zusfoltak, s ha az alagút működnék, a forgal­masabb időszakokban elkép­zelhetetlen zűrzavart terem­tene az érkező gépkocsik és vonatok iszonyú tömege. A westenhangeri angol hídfő­nél már most is leírhatatlan “dugók” tömik el az utakat minden nyáron. Ha az alagút kapacitását is figyelembe vesszük, a többlet egyszerűen nem férne el a jelenlegi uta­kon. Még nem tervezik az alag­út bejáratához vezető uj au­tóút építését, pedig az idő már sürget. A hallatlanul drá­ga autóutak építéséhez Ang­liában is tiz-tizenkét évre van szükség. A “Chunnel” (ez a bece­neve, amely a “channel tun­nel”, azaz csatorna, alagút sza szavak összevonásából keletkezik) eszméje körül he­ves csatározás folyik mind az angol, mind a francia fő­városban. Reális ítéletükről ismert megfigyelők vélemé­nye szerint a nagyszabású terv megvalósításával belát­ható időn belül nem lehet számolni. Költekező demokraták WASHINGTON — A Fede­ral Communications Commis­sion közli: az 1966-os választá­sok alkalmával a republiká­­íusck 12.2 millió dollárt köl­töttek televíziós és rádió vá­­'asztási kampányukra, mig a demokraták 18.5 millió dol­lárt. a fehérje-gazdagság jellemzi. Az amerikai fehérje-gazdag béta személyenként és éven­­kint egy tonna kenyérmagvat övetel meg. Ebből az ameri­kaiak csak 150 fontot fo­gyasztanak 'kenyér és más liszttermékek formájában, a maradék takarmányozásra megy és mint hús., tej és to­jás kerül az amerkiai asztal­ra. Az amerikai egy tonna kenyérmagvval szemben a visszamaradt országokban az évi fogyasztás csak 400 font, vagyis kevesebb, mint fele az amerikai fogyasztásnak. Ha ebből leszámítunk 10 százalé­kot vetőmagra, marad 360 iont évi fogyasztás, vagyis naponta egy font. Napi egy font kenyér, rizs, kukorica, stb. oly kevés, hogy azt az elmaradott országokban na­­gyobbára közvetlenül elfo­gyasztják és igy vajmi kevés marad annak hússá, tejjé, to­jássá válására. ÉS hús, tej és tojás az ember fő fehérje­forrásai ! Ahhoz, hogy az emberek több fehérjéhez jussanak, több pénzre van szükségük. Minden 2 dollár évi jövede­lem gyarapodással legalább 1 .'onttal több kenyérmag fo­gyasztás jár. A világ élelme­zési helyzetének megjavításá­hoz eszerint ez az ut vezet: lövelni az általános jövedel­met, a nemzeti jövedelmet. Ha az elkövetkező években az emberek jövedelme az el­maradt országokban is, mint várható, emelkedni fog, több ennivalónak kell rendelkezés­re állnia: a mezőgazdaságnak többet kell termelnie. Ezen a ponton bekapcsolódik a prob­lémába a politika. Nagy baj, hogy egyes országokban, me­lyek régebben kenyérmagfe­­lesleggel rendelkeztek és ex­portáltak, most búzaimport­ra vannak szorulva, mint Oroszország, Magyarország, stb. A megváltozott helyei­nek elemzése egy későbbi cikk tárgya lesz. MUNKAALKALOM NŐKNEK EGÉSZEN UJ ÉLETET ÉLHET, mint egy "Avon Hölgy". Érdekes, megbecsülést nyújtó, törekvést fejlesztő foglalkozás az Avon koz­metikai cikkek árusítása. Ottho­nában történő megbeszélésért te­lefonáljon: New Brunswick kör­nyékén KI 5-1345, Perlh Amboy­­ban Hl 2-2462, Allenlown-Beihle­­hem vidékén pedig 432-0916 szá­mon.

Next

/
Thumbnails
Contents