Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-20 / 29. szám
6. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, July 20, 1967 Alagút Anglia és Fiandaoiszág közt Az angol szigetországot és Franciaország északnyugati partvidékét elválasztó La Manche csatorna a Quessant (francia) sziget és a Land’s End fok (angol) közt a legszélesebb, 166 kilométer. A legkeskenyebb a Calais és Dover közti szorosban: mindössze 33.’ kilométer. Nyugat-Európa országainak talajai az Északitenger és a La Manche csatorna felé lejtősödnek és ide futnak a folyók. E természeti adottságok tették, hogy a közlekedési utak itt már a legrégibb időkben kiépülhettek és mind élénkebb forgalmat bonyolítottak le. A La Manche csatorna Nyugat-Európa gazdasági életének egyik szállítási központjává lett. A rohamosan fejlődő forgalom nehézségeire a franciák figyeltek fel leghamarább. A csatorna alatti alagút gondolata már 1750-ben felvetődött, de csak 1875- ben alakult egy társaság azzal a céllal, hogy az alagút munkálatait előkészítse. Napjainkig azonban a gyakorlati kiviteléhez egyrészt politikai, másrészt technikai okokból alig haladt előre. Anglia kedvező földrajzi helyzete miatt sem mutatott érdeklődést a tervezgetés iránt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a hadászati momentumokat sem: Nagy-Britannia szigetvoltának köszönheti, hogy mentes maradt ellenséges hatalmak megszállásától. Az ország politikai-földrajzi helyzete fontos tényezője volt tehát annak, hogy az alagút tervét Angliában hosszú időn át kedvezőtlenül fogadták. Anglia vonakodásában az is közrejátszott, hogy a hajó még napjainkban is — ha nem is a leggyorsabb — de a legolcsóbb szállítási eszköz, és Anglia nemzeti jövedelmének tekintélyes része a hajózásból és halászatból származott. A második világháború után mind Franciaországban, mind Angliában mégis újra felvetődött az alagutkérdés. Anglia export-import szükségletei ekkorra már megváltoztatták a hagyományos brit álláspontot. Az alagutfuró társaság feltámadt és 1960-ban már emlékiratot intézett a francia és az angol kormányhoz. Az alagutépitésnek napjainkban már nemcsak óriási elméleti irodalma, hanem kiterjedt gyakorlata is van. A La Manche-tervezetek mind az elméleti számításokat, mind a gyakorlati tapasztalatokat hasznosították. A csatorna alatti alagút tervezőinek soha nem ismert körültekintéssel kell dolgozniok, és még igy is akárhány előre nem látható véletlen keresztezheti a számításokat. Egy réteg bedőlése, vagy hirtelen vízbetörés még a mai fejlett technika mellett is az egész munkát veszélyeztetheti, azonkívül idő- és költségeltolódást okoz. Az alagút megépítése kemény és minden valószínűség szerint eddig még nem minden körülményében ismert harccá válhat a természet erőivel. A jelenlegi tervek egymillió font sterlinget fordítottak a mintegy egy évig tartó földtani, talajtani és földrengéstani kutatásokra. Ezeke eredményei nagy általánosságban igazolták a feltételezéseket, de a munkálatok közben mégis újabb nehézségek is jelentkezhetnek. A La Manche alagút terve oly nagy jelentőségű, hogy nem csoda, ha a nemzetközi érdeklődés előterébben áll. Az 1963-ban elkészült terveket lényegében két változatban — egyik a csatornát átszelő hid, a másik az alagút —terjesztették a francia és az angol kormány elé. A tervek szerint az alagút 143 millió fontba (400 millió dollár), a hid pedig kétszer annyiba, pontosan 298 millió fontba kerülne. A tervezet nemcsak az óriási költségkülönbség miatt, hanem a célszerűség és a meglévő hajópark folyamatos felhasználása, sőt fejlesztése érdekében is az alagutat részesíti előnyben. Az elfogadott tervezet értelmében két nagy, párhuzamos szállító alagút épül s közöttük egy harmadik, kisebb átmérőjű, úgynevezett szolgálati alagút, amelyből átjárókon keresztül a két szállító alagút elérhető. Az alagutban vasúti forgalom lesz. Gépkocsit szállító vonatok is fognak közlekedni. Ezek egyidejűleg háromszáz gépkocsit tudnak szállítani és az utat 45 perc alatt teszik meg. A London-Páris vasúti utazás ma 7 óra 20 perc, az alagút igénybevételével ez az idő nagy mértékben csökken. A múlt év júliusában a francia és az angol kormány miniszterelnökei háromnapos tárgyalás után bejelentették, hogy megállapodtak az alagutépités technikai kérdéseiben. Továbbá tárgyalásokat igényel még a pénzügyi fedezet megszerzése. A jelenlegi tervek szerint az alagút építésében nemcsak a francia és az angol kormány vállalna érdekeltséget, hanem más államok is. Az alagút lekészitésének időpontját még nem állapították meg, de hivatalos vélemény szerint legkorábban 1974-re készülhetne el. Jellemző, hogy a megállapodás nyilvánosságra hozatala után a Csatorna Alagút Társaság részvényeinek árfolyama 3 centről egyszerre 4.90 dollárra emelkedett. Nemsokára nem kell tehát már a hajóknak kockázatos harcukat vivinok a Csatorna viharaival, ködével. Az emberiség kultúrtörténete pedig gazdagabb lesz egy uj monumentummal. Dániel György TIRANA. Kivételesen és szerencsésen albán vízumot kapott egy francia üzletember, aki nem volt sem francia, sem üzletember. Roland Fiamini az amerikai Time magazin bécsi titkos ügynöke volt. Foglalkozására nézve: riporter. Az üzletembernek álcázott riporter érdekes beszámolót küldött arról, amit látott és arról, amit nem hallott, Bécsen át New Yorkba. Mindjárt bevezetőben meg kell jegyezni, hogy sok mindent nem hallhatott, mert — hallgatagok az emberek a karámban. “Emberek a karámban” — mit jelent ez? Azt, hogy Albánia elektromos árammal telitett szegesdrótkeritéssel van körülvéve egész szárazföldi határa mentén délután 5-től reggeli 5-ig. A tilalmi időben csak egy ut vezet a nagyvilágba: az Adria. Az ál-üzletembert, mint minden idegen látogatót, kalauzolják. A hivatalos kalauz elővesz a nadrágzsebéből egy gyűrött lapokból álló kis füzetet és elkezd mutogatni, magyarázni. A szegesdrótkerités a juhok és tehenek biztonságát szolgálja, amennyiben megakadályozza, hogy a jámbor állatok átbitangoljanak a szomszédba, a baráti és mégis ellenséges Jugoszlávia területére . . . A karámba nehéz bejutni, a vizűmért jelentkező külföldieket alaposan szemügyre veszik Tirana fővárosban. Amerikaiaknak, akik kapitalisták, és görögöknek, akikkel “technikailag” háborúban áll Albánia, tilos a bemenet. Ez érdekes. Ugyanis Enver Hodza, a pártfőtitkár, vagyis mindenható ur az államban, hotelek iés szórakozóhelyek építésével, külföldi turistákat akar az országba csalogatni. Mégis éppen a dolláros amerikaiaknak kivüi tágasabb. Politika mindenek felett . . . Hegyes-völgyes kis ország. Lakosainak száma alig több mint Cleveland és külvárosaié. Nagy szegénységben él a nép, persze megszokta, hiszen a kopár hegyek közt a szegénység sokszáz éves hagyomány. A huszadik század még nagyon messze van Albániától. Az üzletek Tiranában tele vannak hiánycikkekkel, jelenti a bécsi ál-üzletember. Nagy a hiány mindenféle legszükségesebb cikkben, csak a kirakatok díszesek, minden kirakatban Hoxha és Mao Cetung színes képmásai díszelegnek. És a város főterét Sztalin-szobor díszíti. Mint minden kisebb város piacterét is. Tirana a világ legbiztonságosabb fővárosa. Vannak forgalmi rendőrök, de nincsen kocsiforgalom. Hogyan is lehetne, hiszen minden 10,000 albánra egy automobil esik. A házak falait a párt és a kormány felhívásaival vannak teleragasztva. Birálják, elitélik az üzemvezetőket, akik nem gondoskodnak a terv teljesitéséről; elitélik, mint a hanyatló nyugati kapitalizmus kinövéseit, a rövidszoknyát és a tüsarku cipőt. És szemrehányásokkal illetik azokat, akik a reggelente szokásos, illetőleg nem szokásos testgyakorlatot elmulasztják. A párt funkcionáriusai időnként gyűlést rendeznek a város terein. Mao-mintára idézik Hoxha eszméit. A vezérlő eszmék: fokozni a gyári termelést és az elmaradott eszközökkel és módszerekkel történő földművelést. Mao képei mindenütt, Sztalin-szobrok mindenütt. Ez nem jelent kínai—orosz fegyverbarátságot, hanem arra emlékeztet, hogy a kínaiak sztálinisták, az ortodox kommunizmus hívei. Brezsnyev és Koszigin Oroszországéval ellenséges a viszony 1931 óta, amikor az orosz—'kínai “elméleti” vitában Albánia a kínaiak oldalára állt. Akkor száműzték az albániai kikötőkből az orosz tengeralattjárókat és megindult a kínai térfoglalás. , Albánia gazdasági életének fő ténye a kínai befolyás. A külkereskedelem 70 százaléka Kínával bonyolódik le. Kína 125 millió dolláros hitellel támasztotta alá Albánia gazdaságát, termelését. A kollektiv farmokon 7000 kínai traktor segít a modernizálásban. A mozikban nagyobbára kínai filmeket mutatnak be. Minden délben kínaiakat lehet látni nagy számban a főváros utcáin, amint hivatalaikból távoznak a város szélén levő kertes, virágos házaikba. Kínai segítséggel Hoxha igyekszik felvirágoztatni kis birodalmát. Az ipari termelés a múlt évben 12 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági termelés 8.3 százalékkal, a nemzeti jövedelem 10,7 százalékkal. A vidéki nép átlagos jövedelme havi 32 dollárnak, heti 8 dollárnak felel meg, és egy hazai gyártmányú rádió 76 dollárba kerül. így él a nép a karámban. NEVESSÜNK! A hires betörő megérkezik ?. börtönbe, s társalog a foglárral : — Aztán mondja csak, miért kell ilyen sürü rács az ablakra ? — Az kérem, a biztonság miatt kell. — No ne vicceljen, őrmester ur. Ki fog egy börtöncellába betörni ? Manly Beach, Sydney fürdőpartja CANBERRA, Ausztrália — Amerikai é3 ausztráliai katonai és polgári hatóságok egy nagy amerikai katonai inváziót terveznek: vakációzó amerikai katonák fogadására Készülnek ausztráliai tengerparti városok, fürdőhelyek, mindenekelőtt Brisbane és a “South Pacific Párisa,” Sydney. Ez az ausztráliai Páris már a második vlágháboru ide jén is szabadságolt amerikai katonák paradicsoma volt. 1942-43-ban több mint egymillió G. I. töltötte ott szabadságát. Akkor a bárokban nem lehetett helyet kapni, minden whisky elfogyott és hamarosan elkövetkeztek szürke hétköznapok. A jókedv sokszor oly magasba csapott, hogy a “benszülöttek” sydneyi csatákról beszéltek. Most az ímerikai katonák civil öltözetben fognak oda ellátogatni, a paradicsomi élet Sydneyben szürkébb lesz a lányok és asszonyok nem kis bánatára. Azokban a háborús években legalább 10,000 amerikai-ausztráliai házasság jött létre. Az amerikai katonákat szép tembertől kezdje repülőgépek fogják Ausztráléba vinni. És az ausztrálok abban reménykednek, hogy a yankeek legalább 30 millió dollárt fognak ott elkölteni. Sydneyben van minden, amit az amerikai katonák ott taláhi remélnek: vidám éjjeli éfet, strandok, luxus hotelek és éttermek, sport, kirándulisok és — ami mindennél fontosabb — soksok szebbnél-szebb lány. Az első világháború vakációzó katonáinak az volt a véleményük, hogy az ausztráliai lányok a legszebbek a világon. Ami a mai lányokat illeti, ezek miniszoknyában jának — még szolgálatban is, mint a képünkön látható metei maid. MARKETING EXECUTIVE Lee A. Iacoccát, a Ford Motor Company alelnökét illette az idén a Sales & Marketing Execiutives-International “az év marketing executive-ja” ci mével azokért az érdemekért amelyeket a Mustang-kocsik népszerűsítése terén szerzett. Levél az óhazába — 13 cent WASHINGTON. - A postaügyi miniszter közli, 'hogy szeptember 8-án Detroitban forgalomba hozzák az első 13 centes bélyegeket, amelyek helyettesítik a 11 centes bélyegeket. Ezekkel mennek már most a közönséges levelek, úgyszintén a levelezőlaook Európába. Egyúttal emlékezteti a közönséget, hogy az Európába menő air mail levelek portója már május óta nem 15, hanem 20 cent. -KELETI DIVATPANORÁMA A keleti emberek világában a nemzetiséget és a vallást tükrözi az öltözködés. Ezenkívül az éghajlat is sokkal szabályozóbban hat, mint Európában, vagy Amerikában. A falusi nők öltözéke hosszú ing, amely tarka anyagból készül. A szegényebbeké egyszerű karton, a tehetősebbek olcsó szövetből, a gazdagok bársonyból és mintás brokátból viselik. Minden asszony fejkendőjének szélét aranypénzek díszítik — s nem ritka a tetovált arcú nő sem. A beduin nőket fekete leplükről lehet megismerni. A ruha szélét zsinór díszíti. Ez az öltözék alkalmazkodik 'életmódjukhoz, hiszen állatot legeltetnek, vándorolnak élnek. Ilyen életmód kizárja a világos szinü, gazlésből élnek. Ilyen életmód kizárja a világos szinü, gazdagabb öltözéket. Azok a nők, akik fekete fátyollal takarják arcukat — muzulmánok. Általában hosszú, földig érő fekete szoknyájuk felett még egy nyitott szoknya látható, amelyet a tűző nap ellen a fejükre borítanak. De ez a viselet modernizálódik, mert a bigottan vallásosak között is van, aki már rövid fekete ruhát visel, s az arcát takaró fekete muszlin egyben fej kendő is. A legújabb, párisi divatot a városokban lakó örmények követik. S mert a keleti ember szereti a bizarr dolgokat, hódolnak a feltűnő, különleges modelleknek. Vad színösszeállítások, nagy bizsuk, gyöngyözött nappali ruhák, színes cipők figyelhetők meg. Valószínű, hogy az erős napsütés is megkívánja ezeket a szokatlan tarka színeket. Ezek a ruhák szinpompássá teszik az utca képét. Lyndon B. Johnson elnök és nagyapa "RÉZGRÓF A NEVEM!" BUDAPEST — Rézgróf vagyok — mondta becenevét Faragó Jenő Béla 21 éves szélhámos, amikor megismerkedett egy tatabányai lánnyal, aki bemutatta szüleinek is a jósvádáju fiatalembert. Faragó csakhamar bejelentette, hogy elveszi a lányt. Bizalmukba, férkőzött s kitűzték az eljegyzés napját is. Rézgróf 24 órával a nagy esemény előtt elvitte menyasszonyjelöltje bundáját,, amelyet eladott, s a pénz töredékéből egy jegygyűrűt vásárolt. — Magamnak már nem kaptam — magyarázta —, majd kölcsönzünk egyet. Faragó a rokonságtól két jegygyűrűt kért kölcsön, sőt még egy pecsétgyűrűt is átvett “rövid időre”. Persze nem adta vissza az ékszereket. —- Hol a bunda? — kérdezte később a család. — Tisztitóba vittem, ráfért már — hangzott a válasz. — Gondos ember, jó dolgod lesz vele! — rebesgették a rokonok a lánynak. A vőlegény azonban eltűnt az értékekkel s többé nem is jelentkezett. — Üldöznek nyomozók. — mondta Faragó barátnőjének, a 19 éves Bócz Gyulánénak. — Tűnjünk el! A fiatalasszony áthidaló megoldásnak Balaton-menti vikendházak feltörését javasolta. Leutaztak a tó mellé és hat házat kifosztottak. Faragó ezután egyedül portyázott tovább és mint a “Katona József Színház rendezője”, megérkezett a Beloiannisz-településre. Egyik ismerősét keresve, megbarátkozott egy fiatalemberrel, akinek megígérte, hogy elhelyezi diszletmunkásnak. Beszélgetés közben ellopta újdonsült barátjának a karóráját. Elhatározták, hogy Budapestre utaznak. — Hozd magaddal a gitárodat is, jó lesz a színháznál! — vetette oda Faragó társának, majd Budapesten magához vette a gitárt és nyomtalanul eltűnt. *— Uram, segítsen ki húsz forinttal! — fordult Rézgróf egy beborozott férfihez a Nemzeti presszóban. Megkapta a kért összeget és beszélgetni kezdtek. Iddogálás közben Faragó megpillantotta társának tömött aktatáskáját. — Háromezer forint van benne — csapott a táskára az ismerős — vigyázzon rá, mindjárt jövök! Faragó átvette megőrzésre a táskát és kereket oldott. Egy kapu alatt felnyitotta az irattartót, s nagy meglepetéssel vette észre, hogy a táskában 35 ezer forint van. A pénzt gyorsan elszórakozta, de újabb akcióra már nem futotta idejéből, mert rendőrkézre került. Faragót lopás, csalás, közveszélyes munkakerülés és okirat-hamisitás, Bócznét lopás miatt vonják majd felelősségre. Albánia — emberek a karámban Ausztrália-katonáink vakációs paradicsoma
