Magyar Hirnök, 1967. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6, 1967 MAGYAR HÍRNÖK 7. OLDAL Breeze, Ill-ban tejgazdasági farmerek kiöntenek 8,000 gallon tejet. Legközelebb tárgyalások kezdődnek el, a National Farmers Organizational. Párbeszéd a hálátlanságról Irta: ANDRE FRANCOIS-PONCET, a Francia Akadémia tagja EGYIK: Franciaország végleges szakítása a NATO védelmi szövetséggel méltóságteljes ceremóniáik kíséretében ment végbe. Az amerikaiak eltávoztak főhadiszállásukból és táboraikból. Kézfogás, szívélyes szalutáiás, a kölcsönös bizalom mindmegannyi jele kisérte a búcsút. De Gaulle tábornok személyesen tűzte Lemnitzer tábornok blúzára a Becsületrend Nagykeresztjét. Senki sem érezte magát sértve, nem haliattszottak keserű szavak. Jó viszonyban történt az elválás. Egyszóval, minden rendben ment. MÁSIK: így a hivatalos propaganda. A valóság az, hogy az amerikaiak megdöbbenéssel, mint megbántott emberek távoztak. És kérdezik magukat, mivel érdemelték meg azt, hogy ilyen módon kikergessék ő'kta olyan földről, amelynek felszabadításában nagy részük volt és amely földben ezerszámra pihennek az ő katonáik, akik a mi ügyünkért áldozták fel életüket. EGYIK: Mindazonáltal tény az, hogy az amerikaiak idegenek és az nem járja, hogy egy idegen hatalom katonai táborokat tartson fenn egy országban, amely nem az ö országuk. MÁSIK: Az amerikaiak azért állították fel katonai bázisaikat a mi országunkban, mert mi kértük őket erre, azért, mert barátainknak hitték magukat velünk együtt harcra készen a szabad világ védelmében. EGYIK: Mi alávetettségi helyzetben voltunk az amerikaiakkal szemben. Ennek véget kellett vetni. De Gaulle tábornok visszaállította Franciaország- függetlenségét. MÁSIK: Nagy szó, könnyelműen kimondva! A nemrég lezajlott választási kampányban sokszor hallottuk ezt a gaullisták szájából, de egyikük sem tudta megmondani, hogy miben is állt ez az alávetettség. Abban állt talán, hogy az amerikaiak ezt sohasem éreztették velünk? Abban, hogy fizették számláinkat? Abban, hogy a Marshallsegélyben részesítettek benn ünket ? Abban, hogy mindezt megalázó feltételek nélkül nyújtották nekünk? EGYIK: Ne felejtse el, hogy két évnek kellett elmúlnia, amíg az amerikaiak segítségünkre jöttek az első világháborúban és a második világháborúban. Cserbenhagytak bennünket Yaltában, ellenünk voltak Algériában, megállásra kényszeritettek bennünket Szueznél. MÁSIK: Ezek a panaszok részben alaposak, részben alaptalanok. Ami Yaltát illeti, próbáljuk megállapítani, milyen képet mutatott akkor, kívülről nézve, Franciaország. Kit követett? Pétaint? Vagy De Gaulle-t? Vagy a kommunistákat? Egyedül Churchill bízott akkor még mindig Franciaországban. A másik két tárgyaló fél várt a franciaországi helyzet tisztázására. Szuez, igen, ez csakugyan súlyos csapás volt nekünk. De Szuez felszabadítására nem katonai, hanem politikai és diplomáciai akció lett volna legalkalmasabb. Egyébként nagyon különös, hogy ebben a vonatkozásban az amerikaiak felelősségét emlitik, megfeledkezve arról, hogy a szovjet atomháborúval fenyegetőzött. Akármi jogos panaszunk lehetett is Amerikával szemben, ez mégsem ment fel bennünket az adósság alól, amellyel Amerikának tartozunk az ért j hogy megmentette az életünket. Azok a panaszok nem szolgálhattak alapul arra, hogy felbontsunk egy évszázados barátságot. Az érzelmek létráján, akár egyesek, akár egy közösség.esetében, a hála érzelme van legfelül, a hálátlanság van a létra legalsó fokán. Nyomasztó érzés, hogy egy olyan ország, mint a miénk, erre a legalsó fokra sülylyedt le. És különben is: Mit nyertünk mi kíméletlen eljárásainkkal ? Mi hasznunk van abból, hogy szükségtelen bántó elhatározással erőt adtunk egy gyűlöletes amerikaellenes kampány szóvivőinek ? EGYIK: Ami történt, az hatalmasan növelte De Gaulle és Franciaország tekintélyét! MÁSIK: A látszat csal. De Gaulle tábornokot örömittasan megtapsolták azok, akik nem szeretik az Egyesült Államokat, csak a segítséget szeretik, ámít Amerika nyújt nekünk. De Gaulle eszméje, hogy meg kell teremteni egy európai hatalmat, amely meg tudja állni a helyét a két szuperhatalom közt, érdekes és termékeny volt. De senkisem gondolt arra,, hogy ez az eszme Amerika ellen irányul. Senkisem vállalkozott arra és senkisem fog arra vállalkozni, hogy résztvegyen egy Amerika elleni keresztes hadjáratban, amelynek fővezére Franciaország lenne. Még a francia—német barátságot is elvesztettük. És a világ nagy problémáiról Moszkva a mi fejünk fölött Washingtonnal és Londonnal tárgyal. Senkisem olyan esztelen, hogy rossz viszonyt akarna teremteni köztünk és a világ leghatalmasabb és leggazdagabb nemzete közt. EGYIK: Kanyarodjunk kissé vissza. Ön azt mondta, hogy mi eljátszottak Amerika barátságát. Ez nem igaz. Az a ceremónia bizonyítja, hogy nem igaz. De Gaulle és Lem-Tötbb mint 100 millió aranyforinttal tartozik Habsburg Ottó a jászkunoknak SZOLNOK. — Kétszáz éve köztudott Magyarországon, hogy a Habsuburg-ház — s. elsősorban annak mindenkori feje — adósa minden tizedik jászkunsági magyarnak, személy szerint tartozik valamennyinek, egyiknek csak párszáz forinttal, másiknak nehéz ezresekkel, tízezrekkel. A történetet abból az alkalomból elevenítették fel a magyar lapok, hogy Magyarka Ferenc dr., a Jászkunság múltjának tudós kutatója, régi megsárgult akták és oklevelek búvára, újabb érdekes adatokat talált a Habsburg adóssággal kapcsolatban a szolnoki levéltárban. I. Lipót császár 1702-ben a német lovagrendnek eladta az ország közepét, a Jász-Kunságot. A rend 500,000 aranyforintot fizetett érte. Ez az ingatlanvásárlás felháborította a jászkunokat. Beadványokkal ostromolták az udvart: váltsa vissza a földet a németektől. Lipót és utódai, Károly és Mária Terézia, megígérték, hogy visszaváltják a földeket, de ugylátszik sohasem volt kéznél félmillió arany, az Ígéret csak Ígéret maradt. 43 évi várakozás után elfogyott a jászkunok türelme, maguk összegyűjtötték a pénzt, kifizették a császári adósságot és igy a terület ismét koronabirtok lett. Az okiratok tanúsága szerint azonban nem adósságátvállalás történt, hanem hitelezés. A pénzt tulajdonképpen kölcsönadták a jászok és a kunok a Habsburg-háznak, amelynek, akkori feje, Mária Terézia és később a császárnő számos utóda, ünnepélyesen megígérte, hogy a pénzt az utolsó fillérig visszafizetik. A jászkunok követeléseit sem a rendi világ, sem a polgári rend jogászai sohasem vitatták el és azt többek között Deák Ferenc is jogosnak és alaposnak jelölte meg. Az adósság tehát jogilag még ma is fennáll és azért Habsburg Ottó, aki a Habsburg-ház fejének vallja magát, személy szerint felelős. Ha egyelőre elvi is a vita, mindenesetre érdekes, hogy mai pénzben mennyi is ez a régi tartozás? A számítások szerint az 500,000 -aranyforint a 18. század végén már két milliót ért, a reformkorban 50 milliót, a kiegyezés idején 100 milliót és ma már alig lehet kifejezni az összeg nagyságát. A kérdésnek különös pikantériát ad, hogy Habsburg Ottó most azon fáradozik, hogy Ausztriától visszakapja a volt császári vagyont és követelését egyes nemzetközi jogászok jogosnak tartják. A jászkunok követelése mindenesetre ennél sokkal tisztább ügy . . . A régi romai élet emlékei megelevenednek a Dunántúlon A 16 éves Laurinda Steele elmagyarázza a braille programot Humphrey alelnök feleségének Washingtonban, a világtalan fiatalok számára rendezett divatkiállitáson. Benedekrendi és Trappista szerzetesek — Atyák és Testvérek szivstatisztikája Az American Heart Association 39. évi tudományos ülésén érdekes előadás hangzott el a nyugodalmas élet és a szívattak összefüggéseiről. Közismert és helyesnek elismert megállapítás az, hogy a táplálkozás módja, a diéta nagy mértékben befolyásolja a szív működését és diéta-hibák többé-kevésbé szivattakot okoznak. Ebből a tételből kiindulva, a Georgia állami egészségügyi hivatal védnöksége alatt Dr. J. Gordon Barrow, Atlanta, Ga. és Dr. Carrol B. Quinlan, Chapel Hill, N. C. megvizsgált 2932 Benedekrendi és Trappista szerzetest, akik kolostorokban élnek az Egyesült Államokban és Kanadában. Azért választották vizsgálódásuk tárgyául ezt a két csoportot, mert ezek nemcsak a diéta szempontj íból, hanem egyéb szempontokból is összehasonlíthatók. A vizsgálódás meglepő eredményre vezetett; a Benedekrendiek közt sokkal gyakoribb a szívattak, mint a Trappisták közt, körülbelül háromszor oly gyakori. De akár egyik, akár másik rendhez tartozik a szerzetes, szívattak veszélyének nagyobb mértékben van kitéve, ha magasabb állásba jut. Mindkét rendben az Atyák közt gyakoribb a szívattak, mint a Testvérek közt. A Benedek-rendiek diétája a tipikus amerikai diéta, amely zsírban gazdag; a gazdag zsírtartalom növeli a vér cholesterol mértékét, ez pedig növeli a szívattak veszélyét. A Trappisták szigorúan növényi, zsírban szegény diéta szerint élnek, ezért vér-cholesterol szintjük alacsonyabb. A 30 amerikai és kanadai kolostorban élő szerzetesek szivkoszoruér-betegségi statisztikája ezt mutatta: 91 ilyen betegséget fedeztek fel. Az ezrelékszerinti megoszlás a következő volt; Trappista Testvérek; 8,5 ezrelék, Trappista Atyák: 29,4 szrelck. Benedekrendi Testvérek: 34, Benedekrendi Atyák; 85,7 ezrelék. Érdekes statisztikai függelék; Benedekrendi Atyáknál, akik a kolostor falain kívül élnek, a szívbaj- előfordulás ezreléke 99,5 volt. Ebből a statisztikából világosan következik: 1. az, hogy a zsiM'US és zsírszegény diétának nagy j elentősége van a szív megbetegedése elleni védelemben, és 2. a szívbaj és szívattak veszélye abban az arányban nő, amint az ember hivatásában magasabb pozícióba jut. BUDAPEST. — Az egész világsajtó felfigyelt a hirre, hogy a magyar főváros ) (.tárában, a régi római Aquincumban egy ókori orgonát találtak, amit a szakértők meg is tudtak szólaltatni. Az orgona fémből készüli alkatrészeit tulajdonképpen még 1931- ben találták meg a régészeti ásatások folyamán egy romokban heverő ház alatt s egy ugyancsak napfényre került réztáblából az is kiderült, hogy az orgonát Kr. u. 2.28-ban Aquincum római város prefektusa, Gains Julius Viatorianus ajándékozta az akkori tűzoltók helyi egyesületének. Az utolsó évekig az volt a feltevés a régészek között is, hogy az orgona un. vizi orgona, amit vízzel hajtanak meg, de az újabb vizsgálódások azt is kiderítették, hogy a régi rómaikori orgonát nem viz, hanem levegő hajtotta. A szakértők tanulmányai és útmutatásai alapján most rekonstruálták az orgonát és már nemcsak látni, hanem a hangját hallani is lehet. Pécsi Sebestyén neves magyar orgo-Denis Janney, metodista lelkész East Peckham, Kent, Angliában kijelentette, nem bánja ha felesége rövid szoknyát visel, bár hívei zúgolódtak érte. nitzer barátságosan összeölelkeztek. Ha az amerikaiak bántva érezték volna magukat, nem fogadták volna el a Becsületrend kitüntetéseket. MÁSIK: Azért fogadták el, mert el akartak kerülni egy botrányt, egy nemzetközi incidenst, nem akarták a dolgot még jobban elmérgesiteni. Az amerikaiak tudják, hogy De Gaulle és a gaullizmus nem örökkévaló. Amig a dolgok újra rendbejönnek, az amerikaiak azon igyekeznek, hogy a két ország közt támadt ür ne mélyed jen tovább. Remélik, hogy eljön az idő, amikor ez az ür egészen eltűnik. Hogy ez minél előbb következzék be, az velem együtt jó franciák millióinak legfőbb óhaja. namüvész egy amerikai filmvállalat megbízásából szólaltatta meg az 1700 éves orgonát és régi darabokat játszott el rajta Werner Mária énekesnő kíséretével. * * * A római hóditás a mai Dunántúlon régi keletű. Már Julius Caesar terve az volt, hogy a Dunamedenee népeit meghódítja, amit aztán Augusztus császár alatt, Kr. e. 35—33- ban kíséreltek meg a római légiók. A nagy császár müvét azonban Tibérius, akkor még konzul fejezte be Kr. e. 12—9- ben. Carnuntum és Aquincum voltak a római uralom bázisai Pannóniában, az előbbi mint a dunai flotta kikötője, az utóbbi, mint a légiók székhelye. A II. században már 10 légió tanyázott Pannóniában s a hadsereggel együtt a politikai súlypont is Északon oda terelődött át. A rómaiak nagy hadi utakat' építettek s városokat, mint Szombathely és Sopron (Sabaria és iScarbancia néven) alapítottak. A légiók mellett közigazgatási emberek czönlötték el Pannóniát s nyomukban kereskedők, iparosok, orvosok, mérnökök, kovácsok, ácsok, kőfaragók, kümüvesek s egyéb mester-emberek, akiknek építő munkájáról számos lelet tanúskodik a magyar múzeumokban. * * * Az aquincumi orgona megszólaltatásával kapcsolyatban, az Oaservatore Romano-ban egy hangulatos cikk jelent meg, mely felidézte azt a pesti múzeumban őrzött megható sírfeliratot, amit Elius Justus, a II. légió orgonistája vésetett a sírkőre, Sabina nevű hitvese emlékére: “Ebben a kősirban nyugszik a jámbor és édes asszony Sabina, ki énekével még a férjét is felülmúlta, aki pedig olyan nagy mester volt a lira húrjainak pengetésében. Tulihamar ragadta el a halál s most hallgat. Legyen boldog, aki ezt olvasni fogja, őrizzék meg az istenek és ájtatos hangon énekelje el ő is: Elius Sabina, Isten veled!” Egy másik, Szombathelyről származó sírfelirat, melyet Flavius Dalmacius és hitvese Aurélia emlékére állítottak, költői finomsággal ezt mondja: “Akárki lesz gazdája e háznak és kertnek, szedje le számomra a rózsákat és liliomokat, amik e kertben virágoznak és legyen boldog!” * * * A pogány Rómát a mai Dunántúlon követte aztán a keresztény Róma. Napfényre került temetők, sirck, emlékművek megerősítik, hogy Aquincumban, Szombathelyen és Sopronban keresztény községek voltak. Az egyik, Óbudán talált olaj mécsesen Krisztus monogramja áll s egy Dunaszecsőn talált síron ez a felirat áll: “Örvendjetek mindig az Ur nevében.” íme, a rómaiak nem voltak idegenek Magyarország földjén, mintahogy a magyarok sem voltak idegenek Róma földjén. Már Szent István király zarándokházat emelt Rómában azon a helyen, ahol most a Szent Péter-bazilika sekrestyéje áll s a római hét halmok egyikén egy a maga nemében páratlanul álló körtemplomban (Santo Stefano Rotondo) egy századig magyar pálosok laktak s később századokig magyar tulajdon volt. Nem csoda tehát, hogy éppen ebben a körtemplomban a 16. században egy ide temetkezett erdélyi magyar kanonok sírfelirata ma is hirdeti: “Ne lepődj meg zarándok, ha én, ki a jeges Duna partján születtem, itt Rómában nyugszom, mert Róma volt és ma is mindnyájunk hazája.” Agana, Guamban tartották a konferenciát, melyre az egész világ felfigyelt.
