Magyar Hirnök, 1967. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-06 / 14. szám

8. OLDAL

MÁOYAft HÍRNÖK

Thursday, April 8, 1967

Képeslap a nagyvilágból

• ROBBANÉKONY HONATYA

QUITO, Ecuador. — Parázs vita támadt az alkotmányozó nemzetgyűlés ülésén a szegénység elleni program tárgyalása alkalmával. Vicente Levi képviselő élesen támadta a pénzügyminisztert, amiért nem bocsátott rendelkezésre elegendő pénzt a távoleső tartományok szegény népének megsegítésére. Amire Abdon Calderon képviselő ugyanolyan élesen támadt az előtte szólóra, mondván, hogy ő, Levi képviselő, egyike azoknak a jeles polgároknak, akiknek adótartozásuk van. Erre a szemrehányásra Levi azzal felelt, hogy pisztolyát magasba tartva, az ülésterem mennyezetébe lőtt és hangosan fenyegetőzött, hogy felrobbantja a képviselőház palotáját. A háznagy rendelkezésére rendőrök lefogták Levi képviselőt, elvették a pisztolyát és az asztaláról leszedték a dinamittöltényeket.

Még egy lövés dördült el az ülésteremben néhány nappal később, de ekkor nem golyók, hanem szavak röpködtek a levegőben. Levi képviselő, most már nyugodtabban, azzal a szenzációs leleplezéssel fordult törvényhozó kollégáihoz, hogy Hitler jobbkeze, Martin Borman, 1963-tól 1965- ig Ecuadorban tartózkodott az akkori államvezető katonai

junta védelme alatt.

* * *

• NE BÁNTSD AZ ASSZONYT!

SAIGON. — Itt a figyelő állomáson hallották és feljegyezték Ho Si Minh északvietnami államfő politikai és erkölcsi prédikációját, amelyet Ha Tay tartományban intézett a néphez. Szorgalmasabb, kitartóbb munkára buzdította a mezőgazdasági közösségek tagjait, aztán igy folytatta:

“És most azt kérdem tőletek, férfiak, igaz-e az, amit hallottam, hogy ti veritek a feleségeteket? Ez nem helyes. Ha éjjel kedvetekre való az asszony, miért veritek nappal? Ezzel a rossz szokással szakítani kell, mert csak vadember veri az asszonyt és ez a törvénybe is ütközik. Ne feledjétek el: a férj is, a feleség is az állam polgára. Egy állampolgár nem verhet más állampolgárt.”

Végezetül a 76 éves Ho arra buzdította az asszonyokat, hogy egyesült erővel védekezzenek erőszakoskodó férjeik ellen, akik, úgy hallotta, összebeszélnek és egymást támogatva tagadják rossz cselekedeteiket.

* * *

• ELTÖRÖLTÉK A VASÁRNAPOT

COLOMBO, Ceylon. - A buddhisták — a szigetország lakosainak 70 százaléka ■—

megszüntették a vasárnapot, mint ünnep- és nyugvó-napot csak a nevét hagyták meg A ceyloni buddhista időszámítás a Hold fázisain alapul és az ő szombatjuk, az eddigi vasárnap, nem esik minden hétnek ugyanarra a napjára, hanem a szombat a hétnek akármelyik napja lehet. Poya nap a neve. A múlt héten a poya nap éppen a keresztény szombatra esett, de két héttel azelőtt a péntek volt a szombat, a poya nap. Mert a poya nap minden két hétben egy nappal előre rukkol. így hát ez nem okoz zűrzavart, könnyű kiszámitani, hogy a legközelebbi, az azután következő és a további poya napok mikor lesznek. De próbáljuk csak megkérdezni egy ceylonitól, hogy mikor lesz junius első poya napja? . . .

A fővárosban megjelenő angol nyelvű lap cimét megváltoztatták: Sunday Times helyett Weekend Times az uj cime. Az iskolákban a tanitás nem a régi vasárnapot követő hétfőn kezdődik, hanem a poya nap utáni napon. A keresztény egyházak nem akarják felforgatni híveik életrendjét, mise nem vasárnap délelőtt van, hanem hétköznapi estéken, munka utáni időben.

* * *

• 37 CIO-CIO SAN

TOKIO. — Ki a legjobb Pillangó Kisasszony a világon? — ez a kérdés fog eldőlni a -nemzetközi dalversenyen, — amely most folyik Tokióban, a kormány és operabarátok védnöksége alatt. 21 országból 37 szoprán énekesnő fog énekelni áriákat a Madame Butterfly Puccini operából, nemzetközi zsűri előtt. A dalversenyt Tamaki Miura énekesnő tiszteletére rendezik, aki 1946-ban bekövetkezett haláláig, 62 éves koráig, több mint 2000-szer énekelte Cio-Cio San szerepét Japánban, Amerikában és Európában.

Lesz egy első dij és hét további dij. A nyolc nyertest elviszik Nagasaki városnak abba a házába, amelyben Cio- Cio San állítólag lakott. De japán történetírók cáfolják ezt. Az a ház, James Glover angol fegyverkereskedőé, japán asszony férjéé volt, aki

azonban nem volt azonos Cio- Cio Saíman. Mindegy, tény az, hogy annak a háznak kertjében áll Cio-Cio San szobra, Tamaki Miura után mintázva.

PESTEN TÖRTÉNT

Felszállt a villamosra a délutáni csúcsforgalomban egy középkorú, nagyon sápadt, kimerült nő. A közelben ülő állapotos fiatal nő megkérdezte:

Április 1.: 1807. Meghalt Révai Miklós költő, a magyar történeti nyelvtudomány megalapitója.

Április 3.: 1757. Született Verseghy Ferenc költő és nyelvtudós.

Április 6.: 1937. Meghalt Juhász Gyula költő.

Április 8.: 1817. Született Laborfalvy Róza szülésznő, Jókai Mór első felesége.

Április 10.: 1827. Született Bujovszky Gyula újságíró, a márciusi ifjak egyik vezére.

Április 11.: 1905. Született József Attila. — A Költészet Napja. — 1842. Meghalt Kő— Rosszul van?

— Igen — bólintott a másik — “eperohamom van.”

— Kérem, foglaljon helyet — ugrott fel erre az ifjú mama-jelölt és az üres helyre mutatott. De a beteg nem ülhetett le, mert közben — egy ifjú férfi fürgén elfoglalta a helyet . . .

Ez március 8-án történt, a nőnapon.

F. K.

rösi Csorna Sándor Ázsia-kutató Darzsilingben (India).

Április 18.: 1922. Meghalt Beöthy Zsolt esztéta és irodalomtörténetiró.

Április 20.: 1852. Született Mednyánszky László festőművész.

Április 24.: 1917. Meghalt Tömörkény István iró.

Április 26.: 1827. Meghalt Bihari János zeneszerző.

Április 29. 1867. Születettt Fényes Adolf festőművész.

Április 30.; 1857. A budai alagutat átadták a forgalomnak.

ÁPRILISI MAGYAR ÉVFORDULÓK

CSÄVOSSYLEÓ:

HIRDESSÉTEK

HARANGOK

TÖRTÉNELMI REGÉNY

A XV. század derekán ez a vár valósággal a korszak földi paradicsoma. Homlokzatából kiszögelő négy erkélytornyocskát összekötő folyosók, amelyek mögött a lovagterem van, csucsives faragott ajtókon át vezetnek a lodzsiás kastély-szobákba. Azokban folyik le a család belső, élete.

A várnak ez a kastélyszerü része kőbeálmodott Hunyadikincs. Szilágyi Erzsébet lakosztályát skarlátposztó vonja be. A nappaliszobán hosszú, bizánci szőnyeg nyújtózik végig, felröppenő hollókkal mintázatában. A hálószobában diszes, himzett ágy. A mennyezetről lecsüngő kárpiton magyar heraldikus jelvények. Fellebbenő függönye mögött, mustrás kelmével bevont heverőn szunnyad olykor-olykor, a fáradalmait pihenő fővezér. A hálószoba mellett beépített kőmedence meleg vizzel . . . Itt fürösztötte Erzsébet asszony aranyozott ezüst kádban két fiát, Lászlót és Mátyást. A vizet ciszternákban tárolják és kőcsöveken át szivattyúzzák a fürdőszobába, konyhába, sütőházakba és tárházakba. Az udvar pázsitján bőrkádak.

A várnak külön udvara van a lovagi tornák részére. A hölgyek a kandallós lovagterem ablakfülkéiből nézik végig a bajnoki mérkőzéseket.

A gyermekszobák belsejét valóságos virágmezővé varázsolták a szindus szőnyegek.

A vendégszobákból jól láthatók a tornyok, bástyák, udvarok, a várőrség. lakosztályai és a kátoryáros.

Hunyadi János a sátoréletet is művészi tökélyre emelte. Ósmagyar vére ösztökélte erre. Hiszen amióta a magyarság a meotiszparti hazájából eljött, megtartotta elődei sátor lakását. Hár A1 Bakri is megirta, hogy “e nép sátrakban lakik, követve eső hullását, a fü sár j adását ...” Majd Sukrullah ibn Sihab szerint: “bárhová utaznak, sátraikkal együtt vándorolnak . . .” Ezekben a tábori sátrakban kényelem, tisztaság, szépség van. Csak a szolganépség, a szlávok laknak földbevájt, fával, náddal, szalmával fedett viskókban, putrikban. A magyarok, fejedelmeikkel együtt, sátrakban táboroznak.

Hunyadi sátra hat szobából áll. Utjain négy szekér vontatja utána a berendezéssel együtt. A sátor falait szittyahősök, hun-hősök és Csaba lovas képei diszitik. A sátorlapot himzett indák, tulipánok motiválják és fáradtan kavargó lombdísz ékesiti. A sátorrud csúcsáról szinte harsog a turulmadár vészes szárnycsattogása.

Feledhetetlen látvány a magyar sátortábor képe. Hunyadi sátorfaluja négyszázötven sátorból áll. Belsejük tarka mennyezetű, külsejük szine zöld. A sátorváros egybekapcsolt sátrak légiójából tevődik össze, egymásbanyiló, teremszerü helyiségek hosszú sorával. Bútorzatuk egyszerű: heveredes tábori vaságyak, veres bagariás székek és mosdótálak. A sátrakat négy iruddal támasztják alá és zászlócskákkal ékesitik. Diszruhás, íegyveres őrség védi.

Bent, a várkapun belül, tarkaruhás apródok, csillogójvértezetü lovagok, kürtösök, zászlósok, zenészek és cimerhordozók tarka forgataga.

A vár szelleme azonos a várur szellemével. Hunyadi a vallásos, mélyhitü, igazi keresztes lovag. Kápolnájában gyakíran látják térdreborulva imádkozni a feszület előtt. A szerénység mintaképe, akire illik a kempistamási mondás: “Az alázatosság az erények örökzöldje.” Ez az örökzöld virul a fővezér Krisztust követő lelkében.

* Az alkonyba szendergő lovagi világ ideáljai vonnak glóriát a vajdahunyadi patinás vár tornyai fölé. A nőtisztelet hatványozottan felmagasztosul Hunyadi kemény katonaleikében. Szilágyi Erzsébet, a leghűségesebb hitvestárs olthatatlan érzelmeit plántálja az eszményien szép családi fészekbe. Az anya, égi magaslaton áll Európa legnagyobb hadvezérének szemében. Az élet mézének túláradó förrásái buzognak felesége nemes leikéből. Finom modora, törékeny alkatú megjelenése valósággal megbabonázza a harci küzdelmekben nyerssé edződött lovagot. Életének legnyájasabb sugara a családja. A szellemi képesség a nők legsebezhetetlenebb fegyvere és Szilágyi Erzsébet kora legműveltebb szinvonalu nagyasszonya. Nem csoda, ha egész Vajdahuny adót, a szinpompás várat és a családi otthont a puha asszonyos pompa eleganciája hatja át.

Este volt. Az óriás boltives ebédlő ajtajai kitárultak, a szindus öltözékü felszolgáló személyzet felsorakodott, égtek a pazar fényt árasztó gyertyák százai és a fogadóterem felöl bevonult a vacsorázok menete. Élén az egyszerű, fekete bársonydolmányt viselő Hunyadi, karján hitvesével, akinek aranyfonalakkal átszőtt, uszályos damasz-ruháját gyöngyökkel rakott aranyöv diszitette. Karcsú nyakán hasonló vésetü a széles násfa, meg a csucsbaivelő abroncs, amely sötét hajának dús tömegét fogta össze. A magyar ötvösművészet remekei, miként fülönfüggői, gyűrűi, bogiárai, melltüje is.

A házaspár mögött külállamok küldöttei, a német, francia, Inegyel, burgundi, velenceti és nápolyi követ vezették asztalhoz a fővezéri udvarban tartózkodó hölgyeket. Főpapok, főrendek, Hunyadi benső baráti körében tartozó más magyar urak vettek még részt a követek tiszteletére rendezett estebéüen. Ott volt a dereshaju harcedzett vitéz, Szilágyi Mihály is.

A negyven személyre teritett asztalon arany-ezüstedények, velencei üvegkristályok csillogtak. A barackmagmustrás asztalteritőt a kassai bakacsinszövő mesterek készitették. A tányérok mellett himzett asztalkehdők, disz kéztörlők. A falak mentén, italhűtő kővödrök.

A ráccsal elkülönített emelvényen megszólaltak a zenekar hegedűi, kobzai, sipjai és lantjai.

Az estebéd egyszerű volt. Tarhonyaleves, töltöttkáposzta, tehénsült és baracklekváros fánk. Bánáti buzakenyér, balatonvidéki borok. Külön tányérkákon paprika, sáfrány és bors kellette magát.

— A magyarok azért olyan izmosak és hevesek, mert sok fűszert fogyasztanak — jegyezte meg a velencei követ.

— A paprika csak a törökök révén került hozzánk — mosolyodott el a fővezér — Ezért hivjuk török-borsnak.

— Az olasz, a spanyol vérmesebb minálunk — fűzte sógora szavaihoz Szilágyi. — Nem a heves vérmérséklet a mi legjellemzőbb tulajdonságunk.

— Hanem? — fordult feléje az olasz.

— Azt nem asztalunkra tett étkeinkből, hanem sokkal jobban a történelem lapjaira Írott tetteinkből állapíthatják meg az urak.

— Számunkra azonban igen tanulságos és érdekes — mondta Hunyadi —; minden rólunk alkotott külföldi hiedelem. Örömmel hallanám, amit a követ urak tudnak erről.

Vonakodó hallgatás, feszélyezettség fogadta szavait.

Hunyadi bátorítóan tekintett az elnémult arcokra:

— Nem hiúságunkat legyezgető bókokat szeretnénk hallani, hanem a valódi véleményt, mivel jól tudom, hogy miként más népek, mi is nemzeti hibákban' bővelkedünk.

— Volt idő — szólalt meg a francia követ, — amikor

Nyugaton igy imádkoztak: “Uram, ments meg minket a magyarok nyilaitól” És ennek az időnek emléke máig sem múlt el nálunk. ‘»■•»«feWKKI

— A portyázó magyarok sok kegyetlenséget követtek el — állapította meg a lengyel követ.

— És melyik nép nem? — méltatlankodott Szilágyi. — Az önök történelme talán nem jegyezte fel, hogy a germán Odovakor hadi népe mint dúlta fel a latinok földjét?

— Ne heveskedj Mihály! — intette Hunyadi. — Most nem arról van szó, milyen párhuzamba állíthatjuk magunkat más népekkel, hanem azoknak mi az őszinte véleménye rólunk. Magam kértem ezt a követ uraktól.

— Nem tartom helyesnek, ha a régmúlttal hozakodunk elő, amikor a jelenről van szó — vélekedett a lengyel. — Nálunk a XV. század magyarja úgy él a köztudatban, mint kemény nyakú, szilaj, pompakedvelő, evésben, ivásban mértéketlen.

— Az utóbbi három tulajdonságot illetőleg — nevetett fel a nagyváradi püspök — nincs mit egymás szemére vetnünk a lengyelekkel.

— A kérdéshez talán némi illetékességgel szólhatok, — kapcsolódott a vitába a német követ, — hiszen mi németek az elmúlt évszázadok alatt, sok jóban, bajban voltunk együtt a magyarokkal.

Szilágyi, a szája elé tartott asztalkendő mpgül, a mellette ülő püspök felé dörmögte:

— Ránk többnyire baj szakadt abból, ha együtt voltunk velük.

— A magyarok legszebb tulajdonságának azt tartjuk, — folytatta a német követ, — hogy a női erényt hadban-békében egyaránt példás tiszteletben tartják. A házasélet tisztasága kétségbevonhatatlanul a magyaroknál áll a legeszményebb magaslaton. A magyar harcos hü marad a feleségéhez, bármily távolba vesse is a hadisors.

— Úgy tudom — vette át a szót a francia követ, — hogy Magyarországon drákói szigorral büntetik a házasságtörést. Akkor is, ha azt a férj követi el. A házasságtörőt, mint mondják, legyen az nő vagy férfi, elevenen temetik el és karóval döfik át. Az anyát, aki erkölcstelenségre adja a lányát, zsákba kötötten dobják a vízbe. A hamis kockajátékos tenyerén átütik a kockát. A káromkodó nyelvét kitépik. A jóslást, megrontást, bübájosságot és babonát kikötéssel, kipellengérezéssel büntetik. Ha a péket dohos vagy rossz kenyér sütésén érik, kosárba ültetik és gerenda végről vízbe mártják. Mindegy, hogy nyár van vagy tél.

A magyar urakból kitört a harsány nevetés:

— Hiszen, ha mindezt müvelnők, mi lennénk a világ legbestiálisabb népe.

— Arról azonban hallottunk, hogy az önálló statútummal és pallósjoggal rendelkező, német településű bányavárosokban hajtanak végre ilyen krudélis Ítéleteket.

— Németországban — jegyezte meg lojálisán a német követ, — veszélyes lenne alkalmazni az említett megtorlást, mert akkor alighanem viz alá kerülne valamennyi pékünk.

A megbékülten ismétlődő morajból kivált egy asztalvégi villám:

— Nálunk a házasélet tisztaságát mindenek felett asszonyaink jó erkölcsei óvják!

— Éljenek a magyar asszonyok! — bókolt Szilágyi Erzsébet felé a nápolyi követ.

Éljenáradat követte szavait, a felemelt serlegek összekoccantak.

— A francia követ ur értesülésére vonatkozólag — mondta a püspök, miután elült a zsibaj, — meg kell állapítanom, hogy vannak nálunk mindmáig érvényben lévő és a kereszténység felvételekor Nyugattól átvett büntető jogszabályok, amelyek lehetővé tennék az említett megtorlásokat, de emlékezetem egyetlen olyan esetet sem őriz, amikor azokat alkalmazták volna. A magyar ember jellemtől távol áll a kegyetlenkedés józan és vallásos lelkületétől a bűnöző hajlam.

Hunyadi hol mosollyal, hol lekomolyodó érdeklődéssel hallgatta a külföldi véleményeket.

— A követ urak előadásából — szólalt meg, miután a nagyváradi püspök befejezte szavait, — sokmindent megtudunk arról, miként látnak minket a nagyvilágban, de egy szó sem esett arról a legmagyaribb tulajdonságunkról, hogy mindhalálig hűek vagyunk az ügyhöz, amelyhez elszegődtünk.

A külföldi urak felfigyeltek és várakozóan emelték arcukat Hunyadi felé.

— Mi magyarok — folytatta a fővezér, — most is készen állunk arra, hogy bizonyságot tegyünk erről a hűségről.

Jelentőségteljes komolysággal nyúlt belső zsebébe és püspökcimeres levelet emelt ki abból.

— Séchy Dénes érsek ur továbbította hozzám a római pápának arról szó levelét, hogy Őszentsége Magyarországra küldi külön követként Kapisztrán János ferencrendi szerzetest, a kiváló hittérítőt és szónokot.

(Folytatjuk)