Magyar Hirnök, 1966. július-december (57. évfolyam, 27-50. szám)

1966-08-25 / 34. szám

Thursday, Aug. 25, 1966

MaSXAÜ HlfiNöF

7. OLDAL

Az Ottó-komédia politikai hullámai

BÉCS. — Az idei sajtó-uborkaszezon fiumei'cápaszenzációja Habsburg Ottó ausztriai határátlépésének hire volt s a hir érdekességét még fokozta az, hogy •— mint jelentettük — a hir valótlannak bizonyult. Nem Ottó jött Ausztriába, hanem egy “megszólalásig hasonló” másik Habsburg, Gottfried nevezetű, aki, mellesleg megjegyezve, egy kispolgári, bogárhátu Volkswagenben jött.

Magasba csaptak a légüres szenzáció politikai hullámai az álhir nyomában. Bécsben és vidéki városokban az ifjúság és a munkásság tiltakozó gyűléseket tartott, itt-ott a gyárakban szünetelt a munka, táviratok özöne lepte el a belügyminiszter Íróasztalát. Pittermann, a Szocialista Párt elnöke, megszakította vakációját és Bécsbe sietett, sürgős tanácskozásra ült le a párt vezérkarával. A párt lapja, az Arbeiter Zeitung, annak a nézetnek adott kifejezést, hogy itt nem álhir-terjesztés történt, hanem: a monarchisták “kísérleti ballont” bocsátottak fel, ki akarták kémlelni, hogy a nép miként fogja fogadni a szimpatikus férfiút, aki Ausztria nemlétező császári trónjára igényt tart vagy nem tart.

Aztán újabb távirat-özön következett, jöttek egy másután a cáfolatok. Pöcking nyugatnémetországi városból, amely Ottó és családja állandó lakhelye, a királyfi titkára közölte a nyilvánossággal — az ausztriai és a nemzetközi nyilvánossággal —, hogy Ottó a spanyolországi Benidorm fürdőhelyen tölti szabadságát. Bénidorm polgármestere ezt a közlést megerősítette. Megszólalt maga Ottó is:

“1919 óta nem voltam Ausztriában, de az a szándékom, hogy egyszer visszatérjek hazámba.”

Sok zaj semmiért, elült az uborkaszezon szenzációjának politikai hullámverése.

Egy póznára erősített fényképezőgéppel készítette ezt a felvételt George Ruble (balról) miközben a Fehérház kupoláján dolgozott társával.

Amerika volt alelnöke, Richard Nixon Tokioban beszélget Eisuke Sato japán miniszterelnökkel seouli útja előtt.

“Az Egyesült Államok polgára” — ez a legmagasabb nemesi rang

NEW YORK. — Maurice Wahl, a Civil Court bírája, elutasította Robert Paul Jama városi tisztviselőnek azt a kérését, hogy családi neve elé a “von” nemesi rangjelzőt biggyeszthesse. Döntése, ítélete indokolásában a biró ezt fejtegette:

“A német nép súlyos erkölcsi felelősséggel terhelte meg magát, amikor egy embertelen világnézet hirdatőnek alávetette magát. Az elkövetett szörnyű bűnök még nincsenek teljesen kiirtva, nincsenek elfe' lejtve. A bíróság nem ítél egy egész nemzetet, de sem a bíróság, sem az amerikai nép nem helyeselheti a kérvényezőnek azt az óhaját, hogy a “von” segítségével a német néppel való rokonságát hangsúlyozza. A Webster szótár értelmezése szerint a “von” a németeknél és az osztrákoknál a nemességet, a nemesi leszármazást jelképezi. A bíróság meggyőződése szerint nincs

KIS SUTTOGÁSOK NAGY ESEMÉNYEKRŐL

WASHINGTON. — Rendkívül érdekes megfigyelni, hogy milyen rémült igyekezetjel menekülnek Johnson elnök eddigi hívei, sőt az ő nagy győzelmének hullámain törvényhozókká lendült politikusok — Johnson politikájától. Talán miég sohasem volt elnök — legalábbis a közelmúltban nem —, akit olyan gyorsan cserbenhagytak volna “barátai”, mint LBJ-t. Ez az a pánik, amikor a hajón megszólalnak a vészszirénák és mindenki igyekszik egymást kilökdösve a mentőcsónafcokból a saját kis életét megmenteni. Csakhogy a vész-kürtök néha — rövidzárlat miatt szólalnak meg és nem azért, mert a hajó valóban veszélyben van.

Ezt az ál-veszélyt hónapok óta kürtöli az amerikai sajtó hagy része, a balfelé hajló liberálisok, a néger mozgalmi vezetők és a választás előtt álló gyenge kilátású politikusok. Érdekes figyelni, hogy Johnson mennyire filozófiiku san veszd az egészet. Nem izgul, nem idegeskedik, hanem folytatja a ma-fa útját eltökélten és kérlelhetetlenül. Nem vitás, hogy alegnagyobb lármát a “galambok”, a vietnami háború ellenói csapják. És az sem vitás, bgy az Elnök ebben a kérdépen a legkövetkezetesebb é leghajthatatlanabb. Népserüségé a különböző “polkák szerint csökkent ugyan de minden elnök ideje alattelőfordulnak ilyen, sőt még érnél is mélyebb zuhanások. lisenhower és Kennedy is oljvn mély ponton állt nem egyser, hogy az ember azt hihettt volna, hogy sohasem emeltednek ki abból. De

magasabb nemesi rang, mint: “American Citizen”.

Wahl biró hivatkozott az alkotmányiak arra a rendelkezésére, mely megtiltja Amerikábai nemesi cimek és rangok adományozását. Ez a tilalom jonatkoztatható a ‘‘von”-ra is. . j

Privát véleményét is megmondta Wshl biró: Annak nincs semmi akadálya, hogy Mr. Jam4 a privát életben a nevét “vcn”-nal megtoldja, ehhezinem szükséges bírói rendelkezés. De igenis szükségei bírói rendelkezés, például, ha az illető meg akarjaujitani hajtási engedélyét, vagy Social Security kártyáját, vagy credit cardjait; ilyen esetekben ki kell n itatni, hogy a névváltozás bírói engedély alapján törtet.

Hasonló esetek már sokszor foglalkcjitatták a biró' ságokat. Általában azt lehet mondani, (hogy a bíráknak módjukban áll a körülmények librális mérlegelése. A múlt évben Starke newyorki bró megtagadta egy színházi ügynök nevének Baron-r^ változtatását, mert ez egyértelmű lett volna nemesi rajgra emeléssel, amit az alkotmány tilt. De engedélyi adott a biró a Barron név használatára.

A kanadai hidösszeomlásnál munkások baloldalon a hid vasrészeitkaruhában” segít a mentésnél, vágják mentés közben. Jobboldalt a közeli vásárról egy bohóc “muna volt afrikai és ázsiai gyarmatok népét. A faji zavargó sok, amelyek ma miár nemcsak a déli, -hanem -az északi fehérek ellen-érzését ki kihívták, rossz aláfestését jelentük a galambok politikai törekvéseinek. Ma már kezdik ezeket a liberális politikusokat azonosijani a néger - n yu gt a lan s-á go k vezetőivel és -ez nem sok jövőt jelent politikailag.

A Johnson elleni hangulatkeltéssel egyidejűleg mindig felbukkan Robert Kennedy neve is. Kennedy nyilván nem izono-sitja magát ezekkel a nyílt vádakkal, de kétségtelen, hogy őt tekintik a Johnson el leni tábor gyülekező és renlező erejének. Valószínűleg ő m-aga is. Mármost, hc-gy Kennedy a márti-r bátyja nevének varázsát kétségtelenül átörökölte, még nem jelenti a sze miélyi népszerűségét. Vannak hívei, ez kétségtelen. Ezek már arról suttognak, hogy Xennedyt kellene 1968-ban elnökjelölté koronázni, hogy a dinasztia — rövid megszakítós után — tovább éljen. De ez, ahogy már mondtuk, szinte lehetetlen egy bentülő elnökkel ízemben. így a taktika — állítólag — arra irányul, hogy Hubert Humphrey helyett ő legyen az áléinak jelölt Johnson listáján és ezzel szint-e automatikusan megkapja az 1972-i elnökválasztási jelöltséget.

Ez szép terv, de egy csomó akadályt kell addig legyőzni. Elsősorban a hat évet, ami adlig van, mert politikai vonalon az évek majdnem fényéveknek számi tanaik, annyi minden történhetik addig.

aH a pletykáknak hinni lehet, megtörténhetik, hogy 1968-ban Johnson Hu-mphreyt az Egyesült Nemzetekhez ne vezi ki, Gold'bergből külügyminisztert csinál és a megüresedett alelnöki székre Kennedy t kéri fel. Persze, ez éppen olyan álmodozásnak tűnik, mint az, hogy már 1968rban

— tehát a bentülő Johnsonnal szemben — egy Kennedy—Fül bricht- ticket-et válasszanak.

Fulbrig'ht nemi né-pszerü, mert egyszerűen elzárkózik a f-é 1 -1 u do mán y o s e 1 e f á n t cs on t

tornyában és nem vállal sem mi felelősséget, kivéve hogy egy-egy napra headiine-eket csinál valamilyen fantasztikus kij elent ésével. Minden gyakorlati érzék hijján, minden

— furcsa, de igy van! — külpolitikai tapasztalat hijján, Fulbrig'ht éppen csak egy mindig ellenkező szenátornak jó, de annál feljebb csak a nemzet súlyos tévedéséből kerülhetne. Kennedy csak egyhez ért: a szervezéshez, de ahhoz nagyon. Különben teljesen hiányzik belőle bátyjának -élénk,

Freeman földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy véleménye szerint áz élelmiszereket a szállítókba feldolgozók, az árusítók drágítják.

nem igy történt.

Előszöris vegyük tudomásul azt a majdnem vasszabállyá kovácsolódott tényt, hogy a tényleges elnököt mindig jelölik az uj négyéves időszakra. John-s-on elnök jelölése tehát 1968-ban minden emberi számítás szerint absz-olut biztos. Azt is vasszab'ályikéint fogadhatjuk el, hogy egy háborúban álló Amerika nem változtat, igen bölcsen rábízza a háborút arra, aki eddig is irányította -annak sorsát.

Természetesen ez miég csak két év múlva esedékes és közben, az idén ősszel, időszaki választások lesznek. Ezeken a választásokon Johnson, ill. a demokrata párt veszíthet man dátumokat, mint ahogy majdnem kivétel nélkül minden adminisztráció veszített ilyen időközi választásokon. Azt se feledjük el, hogy Kennedynek 3-gy ellenséges parlamenttel kellett küszködnie, Johnsonnak legfeljebb egy megijedt kongresszussal.

De vannak jelek, amelyek azt mutatják, -hogy a sajtó nagyrészének minden igyekezete ellenére is, Johnson nem annyira népszerűtlen, mint ahogy ezt beállítják. Mihelyt elrendelte az olajtartályok bombázását Észak-Vietnamban, a népszerűségi százaléka rögtön feljavult. Ebből az -következik, amit különben a poll-ökból is ki lehet olvasni, bár a legtöbb lap igyekszik ezt elhomályosítani, hogy -az-ok egy jó része, szinte túlnyomó része, akik n-em helyeslik Johnson vietnami politikáját, azért nem helyeslik, mert —keveslik azt. A galambok tehát jóval kevesebben vannak, mint amekkora a hangjuk.

A galambok ügyének rendkívül sokat árt, -hogy néhány túlbuzgó szócsövük majdnem Amerika-ellenes és komimulista-barát kijelentéseiket tesz. Csak a csodálatosan nagy szólásszabadsággal lehet magyarázni, hogy egy de facto háborúban álló ország polgárai az ellenséget pártfogolják. Vér-adományozástól kezdve rádióüzenetekig mindent elkövetnek, hogy hátb-aszurják saját fiaikat, a-ki-k a dzsungelekben harcolnak. Ezek teszik a hisztériás galambokat. A nyugodtabb galambok pedig csupán bizonyos személyi vonzerő hatására mögéjük csoportosult professzionalista “humanisták’’ támogatását élvezik, ha ugyan ez támogatás számba megy. Sokat ront a galambok politikai tekintélyén, hogy Rév. Kingtől kezdve a Black Muslimokig minden néger csoport dühö-s szavakat hallatt a vietnami háború miatt, sőt olyan is van, -aki az amerikai négerek helyzetét íppen olyan gyarmatosító elnyomásnak tulajdonítja, mint

utakat nyitó fantáziája és nemzetvezetői ösztöne. Intelligens ember, de ez nem elég1 ahhoz, hogy vezessen. A legutóbbi nagy erőmérkőzésen Tennessee-b-en, a Kennedy által halálra túmogatott, közeli személyes jóbarátot, John Hookert megsemmisitő arányban kiverte Buford Ellington, Johnson nagy hive a -kormányzói előválasztásokon. Egy másik galamb, méghozzá a re-, publikánusok egyik nagy reménysége, akit még elnöki és alelnöki szinten is emlegettek, Hatfield kormányzó, erősen mögötte jár egy demokrata vietnami-párti politikusnak, Duncan-nek. Pedig oregoni a nagy vietna-m-ellenes Mors-e szenátor is!

Johnsonra mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy nem érti -a belpolitikai küzdelmeket és azok taktikáját. Bizonyos, hogy a kellő időben ő is elő áll -a maga nagyágyújával, ami azután akkorát durran, hogy még a galambok felerősített hangját is tulharsogja.

Különben is fontos volna, ha az amerikai közvélemény minél sz'élesebbkörü tudomást szerezne Wilson angol miniszterelnök -moszkvai utjának talasztalatairól. Wilson ezt apndta: “Az orosz vezetők aggódnák, hogy a vietnami háború nagy háborúvá szélesedhetik, de le merik fogadni, hogy az amerikai közvélemény kikényszeríti az USA kivonulását. Elsősorban a novemberi választásokban -bizakodnak.”

Ez -a nyilatkozat, de sok más forrásból eredő hasonló értesülés mutatja meg legtisztábban, -hogy a kommunisták egy hadban álló ország ‘béke’uolitikusainak akcióját a saját ügyüknek tekintik. Jellemző a “galambjainkra”.

I

A lengyel fővárosban nincs csomagolópapír. Ugylátszik a lengyel polgár kincset talált, legalábbis oly büszkén sétál ezzel a két közhasznú tárggyal hazafelé. _______