Magyar Hirnök, 1966. július-december (57. évfolyam, 27-50. szám)

1966-08-25 / 34. szám

Thursday, Aug. 25, 1966 MaSXAÜ HlfiNöF 7. OLDAL Az Ottó-komédia politikai hullámai BÉCS. — Az idei sajtó-uborkaszezon fiumei'cápa­­szenzációja Habsburg Ottó ausztriai határátlépésének hire volt s a hir érdekességét még fokozta az, hogy •— mint jelentettük — a hir valótlannak bizonyult. Nem Ottó jött Ausztriába, hanem egy “megszólalásig hasonló” másik Habsburg, Gottfried nevezetű, aki, mel­lesleg megjegyezve, egy kispolgári, bogárhátu Volks­wagenben jött. Magasba csaptak a légüres szenzáció politikai hul­lámai az álhir nyomában. Bécsben és vidéki városok­ban az ifjúság és a munkásság tiltakozó gyűléseket tartott, itt-ott a gyárakban szünetelt a munka, táv­iratok özöne lepte el a belügyminiszter Íróasztalát. Pittermann, a Szocialista Párt elnöke, megszakította vakációját és Bécsbe sietett, sürgős tanácskozásra ült le a párt vezérkarával. A párt lapja, az Arbeiter Zeitung, annak a nézetnek adott kifejezést, hogy itt nem álhir-terjesztés történt, hanem: a monarchisták “kísérleti ballont” bocsátottak fel, ki akarták kém­lelni, hogy a nép miként fogja fogadni a szimpatikus férfiút, aki Ausztria nemlétező császári trónjára igényt tart vagy nem tart. Aztán újabb távirat-özön következett, jöttek egy másután a cáfolatok. Pöcking nyugatnémetországi vá­rosból, amely Ottó és családja állandó lakhelye, a ki­rályfi titkára közölte a nyilvánossággal — az ausztriai és a nemzetközi nyilvánossággal —, hogy Ottó a spa­nyolországi Benidorm fürdőhelyen tölti szabadságát. Bénidorm polgármestere ezt a közlést megerősítette. Megszólalt maga Ottó is: “1919 óta nem voltam Ausztriában, de az a szándé­kom, hogy egyszer visszatérjek hazámba.” Sok zaj semmiért, elült az uborkaszezon szenzáció­jának politikai hullámverése. Egy póznára erősített fényképezőgéppel készítette ezt a felvételt George Ruble (balról) miközben a Fehérház kupoláján dolgozott társával. Amerika volt alelnöke, Richard Nixon Tokioban beszélget Eisuke Sato japán miniszterelnökkel seouli útja előtt. “Az Egyesült Államok polgára” — ez a legmagasabb nemesi rang NEW YORK. — Maurice Wahl, a Civil Court bírája, elutasította Robert Paul Jama városi tisztvise­lőnek azt a kérését, hogy családi neve elé a “von” nemesi rangjelzőt biggyeszthesse. Döntése, ítélete indo­kolásában a biró ezt fejtegette: “A német nép súlyos erkölcsi felelősséggel terhelte meg magát, amikor egy embertelen világnézet hir­­datőnek alávetette magát. Az elkövetett szörnyű bű­nök még nincsenek teljesen kiirtva, nincsenek elfe' lejtve. A bíróság nem ítél egy egész nemzetet, de sem a bíróság, sem az amerikai nép nem helyeselheti a kérvényezőnek azt az óhaját, hogy a “von” segítségével a német néppel való rokonságát hangsúlyozza. A Webster szótár értelmezése szerint a “von” a németek­nél és az osztrákoknál a nemességet, a nemesi leszár­mazást jelképezi. A bíróság meggyőződése szerint nincs KIS SUTTOGÁSOK NAGY ESEMÉNYEKRŐL WASHINGTON. — Rend­kívül érdekes megfigyelni, hogy milyen rémült igyekezet­jel menekülnek Johnson elnök eddigi hívei, sőt az ő nagy győ­zelmének hullámain törvény­hozókká lendült politikusok — Johnson politikájától. Talán miég sohasem volt elnök — leg­alábbis a közelmúltban nem —, akit olyan gyorsan cserben­hagytak volna “barátai”, mint LBJ-t. Ez az a pánik, amikor a hajón megszólalnak a vész­­szirénák és mindenki igyek­szik egymást kilökdösve a mentőcsónafcokból a saját kis életét megmenteni. Csakhogy a vész-kürtök néha — rövid­zárlat miatt szólalnak meg és nem azért, mert a hajó való­ban veszélyben van. Ezt az ál-veszélyt hónapok óta kürtöli az amerikai sajtó hagy része, a balfelé hajló li­berálisok, a néger mozgalmi vezetők és a választás előtt álló gyenge kilátású politiku­sok. Érdekes figyelni, hogy Johnson mennyire filozófiiku san veszd az egészet. Nem iz­gul, nem idegeskedik, hanem folytatja a ma-fa útját eltö­kélten és kérlelhetetlenül. Nem vitás, hogy alegnagyobb lár­mát a “galambok”, a vietnami háború ellenói csapják. És az sem vitás, bgy az Elnök eb­ben a kérdépen a legkövetke­zetesebb é leghajthatatla­­nabb. Népserüségé a külön­böző “polkák szerint csök­kent ugyan de minden elnök ideje alattelőfordulnak ilyen, sőt még érnél is mélyebb zu­hanások. lisenhower és Ken­nedy is oljvn mély ponton állt nem egyser, hogy az ember azt hihettt volna, hogy soha­sem emeltednek ki abból. De magasabb nemesi rang, mint: “American Citizen”. Wahl biró hivatkozott az alkotmányiak arra a ren­delkezésére, mely megtiltja Amerikábai nemesi cimek és rangok adományozását. Ez a tilalom jonatkoztatható a ‘‘von”-ra is. . j Privát véleményét is megmondta Wshl biró: Annak nincs semmi akadálya, hogy Mr. Jam4 a privát élet­ben a nevét “vcn”-nal megtoldja, ehhezinem szükséges bírói rendelkezés. De igenis szükségei bírói rendel­kezés, például, ha az illető meg akarjaujitani hajtási engedélyét, vagy Social Security kártyáját, vagy cre­dit cardjait; ilyen esetekben ki kell n itatni, hogy a névváltozás bírói engedély alapján törtet. Hasonló esetek már sokszor foglalkcjitatták a biró' ságokat. Általában azt lehet mondani, (hogy a bírák­nak módjukban áll a körülmények librális mérlege­lése. A múlt évben Starke newyorki bró megtagadta egy színházi ügynök nevének Baron-r^ változtatását, mert ez egyértelmű lett volna nemesi rajgra emeléssel, amit az alkotmány tilt. De engedélyi adott a biró a Barron név használatára. A kanadai hidösszeomlásnál munkások baloldalon a hid vasrészeitkaruhában” segít a mentésnél, vágják mentés közben. Jobboldalt a közeli vásárról egy bohóc “mun­a volt afrikai és ázsiai gyar­matok népét. A faji zavargó sok, amelyek ma miár nemcsak a déli, -hanem -az északi fehé­rek ellen-érzését ki kihívták, rossz aláfestését jelentük a ga­lambok politikai törekvései­nek. Ma már kezdik ezeket a liberális politikusokat azonosi­­jani a néger - n yu gt a lan s-á go k vezetőivel és -ez nem sok jövőt jelent politikailag. A Johnson elleni hangulat­­keltéssel egyidejűleg mindig felbukkan Robert Kennedy ne­ve is. Kennedy nyilván nem izono-sitja magát ezekkel a nyílt vádakkal, de kétségtelen, hogy őt tekintik a Johnson el leni tábor gyülekező és ren­­lező erejének. Valószínűleg ő m-aga is. Mármost, hc-gy Ken­nedy a márti-r bátyja nevének varázsát kétségtelenül átörö­költe, még nem jelenti a sze miélyi népszerűségét. Vannak hívei, ez kétségtelen. Ezek már arról suttognak, hogy Xennedyt kellene 1968-ban el­nökjelölté koronázni, hogy a dinasztia — rövid megszakítós után — tovább éljen. De ez, ahogy már mondtuk, szinte le­hetetlen egy bentülő elnökkel ízemben. így a taktika — ál­lítólag — arra irányul, hogy Hubert Humphrey helyett ő legyen az áléinak jelölt John­son listáján és ezzel szint-e automatikusan megkapja az 1972-i elnökválasztási jelöltsé­get. Ez szép terv, de egy csomó akadályt kell addig legyőzni. Elsősorban a hat évet, ami ad­lig van, mert politikai vonalon az évek majdnem fényévek­nek számi tanaik, annyi minden történhetik addig. aH a pletykáknak hinni le­het, megtörténhetik, hogy 1968-ban Johnson Hu-mphreyt az Egyesült Nemzetekhez ne vezi ki, Gold'bergből külügy­minisztert csinál és a meg­üresedett alelnöki székre Ken­nedy t kéri fel. Persze, ez ép­pen olyan álmodozásnak tűnik, mint az, hogy már 1968rban — tehát a bentülő Johnsonnal szemben — egy Kennedy—Fül bricht- ticket-et válasszanak. Fulbrig'ht nemi né-pszerü, mert egyszerűen elzárkózik a f-é 1 -1 u do mán y o s e 1 e f á n t cs on t tornyában és nem vállal sem mi felelősséget, kivéve hogy egy-egy napra headiine-eket csinál valamilyen fantasztikus kij elent ésével. Minden gya­korlati érzék hijján, minden — furcsa, de igy van! — kül­politikai tapasztalat hijján, Fulbrig'ht éppen csak egy min­dig ellenkező szenátornak jó, de annál feljebb csak a nem­zet súlyos tévedéséből kerül­hetne. Kennedy csak egyhez ért: a szervezéshez, de ahhoz nagyon. Különben teljesen hi­ányzik belőle bátyjának -élénk, Freeman földművelésügyi minisz­ter kijelentette, hogy véleménye szerint áz élelmiszereket a szál­lítókba feldolgozók, az árusítók drágítják. nem igy történt. Előszöris vegyük tudomásul azt a majdnem vasszabállyá kovácsolódott tényt, hogy a tényleges elnököt mindig jelö­lik az uj négyéves időszakra. John-s-on elnök jelölése tehát 1968-ban minden emberi szá­mítás szerint absz-olut biztos. Azt is vasszab'ályikéint fogad­hatjuk el, hogy egy háború­ban álló Amerika nem változ­tat, igen bölcsen rábízza a há­borút arra, aki eddig is irányí­totta -annak sorsát. Természetesen ez miég csak két év múlva esedékes és köz­ben, az idén ősszel, időszaki választások lesznek. Ezeken a választásokon Johnson, ill. a demokrata párt veszíthet man dátumokat, mint ahogy majd­nem kivétel nélkül minden ad­minisztráció veszített ilyen időközi választásokon. Azt se feledjük el, hogy Kennedynek 3-gy ellenséges parlamenttel kellett küszködnie, Johnson­­nak legfeljebb egy megijedt kongresszussal. De vannak jelek, amelyek azt mutatják, -hogy a sajtó nagyrészének minden igyeke­zete ellenére is, Johnson nem annyira népszerűtlen, mint ahogy ezt beállítják. Mihelyt elrendelte az olajtartályok bombázását Észak-Vietnam­­ban, a népszerűségi százaléka rögtön feljavult. Ebből az -kö­vetkezik, amit különben a poll-ökból is ki lehet olvasni, bár a legtöbb lap igyekszik ezt elhomályosítani, hogy -az-ok egy jó része, szinte túlnyomó része, akik n-em helyeslik Johnson vietnami politikáját, azért nem helyeslik, mert —­­keveslik azt. A galambok te­hát jóval kevesebben vannak, mint amekkora a hangjuk. A galambok ügyének rend­kívül sokat árt, -hogy néhány túlbuzgó szócsövük majdnem Amerika-ellenes és komimu­­lista-barát kijelentéseiket tesz. Csak a csodálatosan nagy szó­lásszabadsággal lehet magya­rázni, hogy egy de facto há­borúban álló ország polgárai az ellenséget pártfogolják. Vér-adományozástól kezdve rádióüzenetekig mindent elkö­vetnek, hogy hátb-aszurják sa­ját fiaikat, a-ki-k a dzsungelek­­ben harcolnak. Ezek teszik a hisztériás galambokat. A nyu­­godtabb galambok pedig csu­pán bizonyos személyi vonz­erő hatására mögéjük csopor­tosult professzionalista “hu­manisták’’ támogatását élve­zik, ha ugyan ez támogatás számba megy. Sokat ront a galambok politikai tekinté­lyén, hogy Rév. Kingtől kezd­ve a Black Muslimokig minden néger csoport dühö-s szavakat hallatt a vietnami háború mi­att, sőt olyan is van, -aki az amerikai négerek helyzetét íppen olyan gyarmatosító el­nyomásnak tulajdonítja, mint utakat nyitó fantáziája és nemzetvezetői ösztöne. Intel­ligens ember, de ez nem elég1 ahhoz, hogy vezessen. A leg­utóbbi nagy erőmérkőzésen Tennessee-b-en, a Kennedy ál­tal halálra túmogatott, közeli személyes jóbarátot, John Hookert megsemmisitő arány­ban kiverte Buford Ellington, Johnson nagy hive a -kormány­zói előválasztásokon. Egy má­sik galamb, méghozzá a re-, publikánusok egyik nagy re­ménysége, akit még elnöki és alelnöki szinten is emlegettek, Hatfield kormányzó, erősen mögötte jár egy demokrata vietnami-párti politikusnak, Duncan-nek. Pedig oregoni a nagy vietna-m-ellenes Mors-e szenátor is! Johnsonra mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy nem érti -a belpolitikai küzdel­meket és azok taktikáját. Bi­zonyos, hogy a kellő időben ő is elő áll -a maga nagyágyújá­val, ami azután akkorát dur­ran, hogy még a galambok fel­erősített hangját is tulharsog­­ja. Különben is fontos volna, ha az amerikai közvélemény minél sz'élesebbkörü tudomást szerezne Wilson angol minisz­terelnök -moszkvai utjának ta­­lasztalatairól. Wilson ezt apndta: “Az orosz vezetők ag­gódnák, hogy a vietnami há­ború nagy háborúvá szélesed­hetik, de le merik fogadni, hogy az amerikai közvélemény kikényszeríti az USA kivonu­lását. Elsősorban a novemberi választásokban -bizakodnak.” Ez -a nyilatkozat, de sok más forrásból eredő hasonló értesülés mutatja meg legtisz­tábban, -hogy a kommunisták egy hadban álló ország ‘béke’­­uolitikusainak akcióját a sa­ját ügyüknek tekintik. Jellem­ző a “galambjainkra”. I A lengyel fővárosban nincs csomagolópapír. Ugylátszik a lengyel polgár kincset talált, legalábbis oly büszkén sétál ezzel a két köz­hasznú tárggyal hazafelé. _______

Next

/
Thumbnails
Contents