Magyar Hirnök, 1965. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-27 / 17. szám
SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — MANVILLE — FRANKLIN TOWNSHIP (Som«r»*t) HUNGARIAN WEEKLY Merged with MAGYAR HÍRLAP beolvadt lap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK---------o---------AZ EGYEDÜLI MAGYAR UJSAG NEW BRUNSWICKON VOL. 56. ÉVFOLYAM — No. 17. SZÁM ÁRA 15c—SINGLE COPY 15c 53 NEW BRUNSWICK, N. J. Thursday, April 27, 1965 ŐRÖL AZ “ADÓMALOM WASHINGTON. _ Elmúlt a nagy nap, április 15, a jövedelmi adó bevallások és sok esetben a befizetés utolsó (de nem legutolsó) határnapja és adófizetők milliói megkönynyebbülten sóhajtanak fel: hát ezen is szerencsésen túlestünk! Sokan tévednek: nem estek túl “ezen”. Mert adóbevallások milliói most az adómalomba kerülnek, az adóhivatal újfajta, látó s gondolkozó gépei az adóvallomásokből kiőrlik a hibás vagy gyanús adatokat és az adófizető el lehet készülve arra, hogy intőcédulát kap az adóhivataltól. Intőcédulát korábban >3 kaptak az emberek, de most több kerül kiosztásra, mint azelőtt, mert most több adóbevallás megy át elektronikus gépen, mint ment át azelőtt hivatalnokok kezén, de azért is, mert a computer sokszor észrevesz oly hibát, amelyet az ember — az ellenőrző hivatalnok — elnézhet ss sokszor el is nézett. Az elkövetkező hónapokban elektronikus gépek veszik át az adóhivatal munkáját, az adóbevallások ellenőrzését az ország keleti részében, Pennsylvaniától le Floridáig; 12 államban körülbelül 20 millió adóiv kerül az őrlő, selejtező gépekbe. Még két év, s nemcsak a keleti tengerpartmenti államokban, hanem az ország minden részében minden egyes egyéni adóvallomást gépek fognak ellenőrizni, Megjegyzendő: .az ipari és üzleti vállalatok mindeke szigorú gépi ellenőrzés alá kerül már ma is. * * Kisérjük útjukon ezeket a kémlelő gépeket, nézzük, mit tudnak ,mit tesznek. Felfedezik a számolási hibákat, a hibás összeadást és kivonást, az adó kiszámításánál a százalékszámítás hibáit. Nagyon sokan csinálnak ily hibákat, inkább a saját javukra ,mint az adóhivataléra. A múlt évben a gépek minden 8 adóbevallás közül egyben találtak ilyen hibát — háromszor annyit, mint amennyit korábban ellenőrző hivatalnokok találtak. Az elektronikus gépek “ujjal mutatnak” komolyabb tévedésekre és szándékolt hamisságokra. Gyakori eset például, hogy a jogosulatlan levonásokat eszközölnek az adón spórolni óhajtó emberek. A gépekbe az adóhivatalok belehelyezik, lyukasztott kártyák formájában, a bankok és vállalatok bejelentéseit a kifizetett kamatokról és osztlékokról, a gépek megvizsgálják, hogy az adóvallomásba ezek a jövedelmek fel vannak-e véve. A Social Security számo kát vizsgálgatva, amely számok hovatovább a neveket pótolják, a gépek felfedeznek adó-nem-fizetőket, akik elmulasztották adóvallomásukat benyújtani. A gépek kiválogatnak az adóbevallások tömegéből oly iveket, amelyek alaposabb átvizsgálást igényelnek. Minden húsz közül egyet “pécéznek ki” ily módon. Mindenki felteszi magában ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak fepilését és régi építmények javítását, átalakítását vállalja. Építkezési kölcsönöket elintéz: Fenyő József. Telefon: CH 7-8484. a kérdést: “Mennyi a valószinüsége annak, hogy az én adóvallomásokmat tüzetesebben fogják átvizsgálni? A felelet erre a kérdésre igy hangzik: Valószínűbb az alaposabb átvizsgálás azok esetében, akik 10,000 dollárnál nagyobb jövedelmet vallanak be, továbbá az önálló keresőknél, valamint általában azoknál, akik gyanúsan nagy összegben igényelnek levonást .Például, közhasznú célokra történt adományokat sorolnak fel, amelyek nincsenek arányban jövedelmükkel. Ma még csak hét körzeti computer központ van (a keleti tengerparti államokban), oda irányítják az adóhivatalok az adóbevallási iveket. Ott hivatalnok lányok osztályozzák az iveket, szétosztják a különböző típusokat és az igy csoportokba osztályozott adóvallomások millióit egy teremben, amely olyan nagy, mint öt footballpálya, száz meg száz állandóan alkalmazott vagy részidőmunkára felvett nő az adóvallomások adatait “lefordítja kártyanyelvre” — átviszi megfelelően lyukasztott kártyákra, sok esetben tiz kártyára. Ezek a lyukas kártyák aztán a tape recorder terembe kerülnek. Az adatokat hangszalagra veszik. Az elektronikus gép rátalál a számolási és egyéb hibákra. Ami hibát a gép mutat, azt ellenőrök újra meg újra átvizsgálják és kiigazítják. Innen — a körzeti központból — az összes adóbevallásokat a szalagokat, átküldik az országos computer centerbe,— amely Martinsburg, Va.-ban van. Ott a szalagra felvett adatokat összehasonlítják a más forrásból, esetleg más államból jött adatokkal és véglegesen megállapítják a hibákat, kibocsátják az utólagos befizetési felhívásokat, elrendelik a visszatérítési csekkek kiállítását. KELET FELE... ALBANY, N. Y. — Éppen most. amikor kishitű amerikaiak attól tartanak, hogy Vietnam elvesztése első fejezete lenne Amerika kiszorításának a Távol-Keletről, Rockefeller kormányzó derülátónak mutatkozik: kiküldött egy bizottságot távolkeleti, keletázsiai országokba, annak vizsgálatára, hogy mi módon lehetne az amerikai kereskedelmi forgalmat előmozdítani Japánban, Hong Kongban, a Fülöp Szigeteken, Malaysiában, Indiában, Pakisztánban és Ausztráliában. Ilyen Rockefeller-bizottság vizsgálódása és tevékenysége Európában 1963-ban jó eredményre vezetett, kiviteli lehetőségeket nyitott meg az amerikai kisebb ipari és üzleti vállalatoknak és ez az exportüzlet több ezer munkásnak juttatott kenyeret New York államban. "AVON CALLING" ... Az egész család szépen volt öltözve husvét vasárnapján . . . most pedig a számlák kezdenek jönni . . . Gyorsan kifizetheti a számlákat, ha elkezdi az AVON KOZMETIKAI CIKKEK ÉS PIPERECIKKEK árusítását. Otthonában történő megbeszélés céljából telefonáljon: MI 2-5146 számra. Bethlehem-Alleniown környékén hívja: 482-0916 számot. Crystal Lake, 111.-ban, Chicago külvárosában a tornádó tönkrelapitotta ezt a volt nagyáruházát. Több mint 120 másik épület elpusztult. MEDICARE A FIATALABBAKNAK ALBANY, N. Y. — Rockefeller kormányzó megbízásából egy bizottság vizsgálatot folytatott a kórházi költségekről New York államban. A bizottság, amelynek élén Marion B. Folsom korábbi egészségügyi miniszter áll, egy évi vizsgálódás után most előterjesztette jelentését. A vizsgálat ugyan a New York államban lévő kórházakra, de a bizottság észleletei és megállapítása, javaslatai általános érdeklődésre tarthatnak számot, mert a kórházi viszonyok, közelebbről a kórházi költségek alakulása a nagyobb városokban nagyjában egyező. íme, a bizottság jelentésének főbb pontjai: A kórházi költségek folyvást oly nagy mértékben emelkednek, hogy egyre kisebb azoknak a száma, akik a kórházi ápolás költségeit meg tudják fizetni) A helyzet egyre rosszabbodik. Miközben a kongresszus országos érdeklődés mellett foglal-1 kozik a 65 éven felüliek i egészségvédelmének problémájával, az úgynevezett Medicare törvényjavaslattal — amelyet a képviselőház már megszavazott és a szenátus is biztosan meg fog szavazni esetleges módosításokkal t—, nem szabad megfeledkezni arról, hogy többen vannak 65 éven alul, mint 65 éven felül, és hogy a fiatalabbaknak is vannak egészségvédelmi problémáik, köztük olyanok ,amelyekkel a kórházi költségek folytonos növekedése mellett nem tudnak megbirkózni. Igaz ugyan, hogy a fiatalabbak rendelkezésére állnak a Blue Cross és egyéb kórházi és orvosi biztosítások, de — ezek költségei is egyre emelkednek, egyre gyorsabban és egyre nagyobb mértékben. * * * A bizottság megállapítása szerint ma egy newyorki kórházban egy napi ápolás átlag 44 dollárba kerül. A páciensek átlag valamivel kevesebb mint 10 napig maradnak a kórházban, a költség 426 dollár. (Ezek 1963 évi számok; a bizottság 1964-ben ezek alapján végezte számításait). A kórházi ápolás löltségei tiz esztendő alatt, 1953-tól 1963-ig igy alakultak: A drágulás 125 százalékot tett ki és a drágulás tempójc két és^félszer gyorsabb volt, mint a családi jövedelem növekedése. Hová vezet az ut? A bizottság kiszámította, hogy 1973-ban a napi kórházi költség 100 dollár lesz és az átlagos pácien egy-egy alkalommal, amikor kénytelen kórházba befeküdni, 1066 dolláros számlát fog kézhezkapni. Illetőleg: megfelelően magas kórházi biztosítási dijat fog fizetni. ❖ :«c $ Országszerte megfigyelhető, hogy a közönség részéről egyre hangosabb! a kórházbiztositás drágaságának folytonos drágulásának kritikája*. Az emberek tudni szeretnék: elkerülhetetlen-e ez a folytonos drágulás, vagy lehetséges lenne-e a biztosítási dijak leszállítása. A biztosítási dijak a kórházi költségek arányában növekednek; ezért a bizottság figyelme főleg arra irányult, hogy lehet-e a kórházi ápolás költségeit csökkenteni. Úgy találták, hogy csak három módon lenne ez lehetséges: 1. Javítani a munkamódszereket. Ha valamilyen alkalmazott jobb szolgálatot végez, kevesebb személyzetre van szükség. 2. Nem hárítani a páciensekre olyan kiadásokat, amelyek jog szerint nem őket, hanem a közösséget terhelik. Vagyis: ne fizettessék meg a fizető páciensekkel a nem-fizető szegény betegek kórházi kezelésének költségeit. 3. Kiszélesíteni a biztosítást .Például: Ha a biztosítás kiterjedne kórházon kívüli vizsgálatra, kevesebb pácienst kellene állapotának kivizsgálása végett kórházba beutalni, vagy legalább is a páciensnek ilyen esetben kevesebb napot kellene a kórházban töltenie. A bizottság kiszámította, hogy New York állam kórházaiban legalább százmillió dollárt költenek oly kórházi kezelésekre, melyek orvosi szempontból feleslegesek. Minden egyes napon a kórházi páciensek 10 vagy több százalékának otthon lenne a helye. Egyáltalán, az otthoni és rendelői kezelés nagyban segítene, de — a betegek sokszor ragaszkodnak a kórházi beutaláshoz, mert biztosításuk főleg csak a kórházi ápolás költségeit fedezi. * * * Rendkívül nagy súlyt helyez a bizottság az ingyenes szegényápolás problémájára. Szegény betegeket nem szabad sorsukra hagyni, a köz feladata a róluk való egészségvédelmi gondoskodás. De ha a kórházak saját költségeiket az ingyenes ápolás költségeinek hozzászámitásával kalkulálják ki, vajmi nehéz a Blue Cross biztosítási dijait leszállítani. (Megjegyzés: Amit általában ingyenes kórházi kezelésnek neveznek, az nem egészen ingyenes, amennyiben a népjóléti hivatalok kis részben hozzájárulnak ezen költségek fedezéséhez, mégis nagybanegészben lehet az “ingyenes” szót használni). * * * A bizottság arra a végső következtetésre jutott, hogy még a fentiek szerint lehetséges megtakarítások sem vezethetnek a kórházprobléma megoldásához. Szükség van: csaknem mindenkire kiterjedő kötelező biztosításra. Ingyen biztosítás költségeit a munkaadók és alkalmazottak egyenlő összegben való hozzájárulásaiból kell fedezni, amellett nem feledkezve meg a munkanélküliekről sem. Minthogy a 65 éven felülieknek nagy többsége nem áll munkaviszonyban, a Rockefeller bizottság ajánlásait a fiatalabbak egészségvédelmét szolgálnák és nem állnának ellentétben az idősebbek Medicare gondozásával. A bizottság javaslatai egy figyelemreméltó uj megoldásról való gondoskodást mindenesetre megérdemelnek. Miami, Floridában (1774 S. W. 9lh Si.) szép négycsaládos házal elcserélnék egy New Brunswickon levő, egy vagy löbb családos házzal. Érdeklődni, vagy írni: Mr. Frank Galy, 133 N. W. 23rd Ave., Miami, Florida. FELSŐBB OSZTÁLYBA LEPHET AZ AMERIKAI SZERVEZETT MUNKÁS Az amerikai ipari munkások bére a háború óta több mint kétszeresére emelkedett: 1947-ben az átlagos heti munkabér $49.17 volt, most $106.38. Ugyanebben az időszakban a megélhetés költségei 38.9 ^százalékkal emelkedtek. Ezek a számok szavakba foglalva azt jelentik, hogy a munkásosztály tagjai — legalábbis a szervezett munkások — felléptek a középosztályba. 1953-ban az ipari munkásoknak csak 2 százaléka keresett egy évben több mint 7000 dollárt, 1963- ban a Népszámlálási Hivatal megállapítása szerint már 17.4 százalék volt ilyen, középosztályinak mondható jövedelme. A felsőbb osztályba lépet munkások száma eszerint tiz év alatt nyolcszorosára nőtt. Ugyancsak a Népszámlálási Hivatal jelenti: hogy 1963-ban a gyári munkások 8.4 százaléka keresete meghaladta a 10,00'Q dollárt. A háború óta az úgynevezett fehérgallérosok fizetése is emelkedett, körülbelül 38 százalékkal. A kékgallérosoknál az emelkedés 40 százalékos volt. így egészen közel jutottak egymáshoz az üzemek és az irodák személyzetei. A munkásságnak ilyen financiális felemelkedése érdekes következményekkel járt. érdekes változásokra vezetett. Érdemes ezen változásokat elemezni. Nézzük, először, — mennyiben változtak meg a középosztályba felemelkedett munkások gazdálkodása a keresetükkel. A fő kiadási tételek: étkezés és autó. A steak mindennapi fogás a vacsoránál. Uj autó vásárlása egyre jobban terjed a régi helyébe, amelyet eladnak, nagyobbat, jobbat, szebbet vesznek. Aki a korábbi években csak kisebb házat tudott venni, újabban nagyobbra cseréli ki, 15—20 ezer dollárosra. Utazni mindig szeretett az amerikai, gazdag és nem gazdag egyaránt. De a 7000 dollárt vagy még többet kereső munkás a családját vakációra nem vidéki rokonsághoz viszi, mint régebben * általában szokásban volt, hanem — a családi autó helyett repülőgépen messzi üdülőhelyekre, tengerentúlra. A golfozás a jómódúak sportja volt. De csak volt kizárólag úri szórakozás. Egyáltalában, a sportolásnak minden neme fellendült, amióta a szervezett munkásság pénznek bővében van. A National Sporting Goods Association jelenti, hogy a sport felszerelések forgalma az 1947 évi ezer millió dollárról több mint két és félszeresére emelkedett az elmúlt esztendőben 2.7 billió volt. Az összefüggés a sportüzlet fellendülése és az ipari munkásság életszínvonalának emelkedése közt világosan megmutatkozik ezekben a számokban. A newyorki tőzsdén, a világ legnagyobb értéktőzsdéjén ki látott valaha kékgalléros, és kékzubbonyos gyárimunkást ? Senki. Most sem lehet munkásokat nagy, lármás teremben látni. Oda nem személyesen kell benyomulni annak, akinek több pénze van, mint amennyit el tud költeni, oda ügynökök utján vezet az ut. Nos, mit jelent a New York Stock Exchange vezetősége? 1956-ban azokat, akiket a népszámlálásnál mint szakmunkásokat vettek számba; minden 100 közül több mint 10 vásárolt részvényeket. — 1956-ban még csak minden 6-ik munkás volt részvénytulajdonos — kapitalista! Az uj középosztály életmódját tanulmányozva, a gazdasági és társadalmi népmozgalom szakértő figyelői arra ef érdekes felfedezésre jutottak, hogy a munkásosztályba tartozás idejéből megmaradtak a középosztályos Házakban a hagyomány-csökevények, mely ekenk gyökerei mélybenyulnak és erősek, egészségesek. Ha társaság van a házban, a vendégeknek nem whiskyt vagy pálinkát szoglál fel a ház asszonya, vagy a ház ura. Gazdagok ők, de nem parvenük, nem fitogtatják középosztályos rangjukat. És megmarad a korábbi jó szokás, hogy ha valami hiba támad akármiben, nem hívnak plumbert, hanem a munkás ur maga végzi el a szükséges javítást. Szégyelné, ha segítségre szorulna. Ennek a megrögzött do it yourself szokásnak érdekes következménye az, hogy sok munkásnak a háza, a ház belső berendezése, patiója, kertje a fehérgalléros szomszéd irigylésének tárgya lesz. A szomszéd, ha ellátogat a munkás ur házába, ott oly szép faboritásos alagsori szórakozóhelyet, tégla kandallót lát, amilyent ő maga csak drága pénzen tud elkészíttetni. És a kétkezi munkás saját kezemunkájával megmunkált virágos kertje is látványosságszámba megy a szomszédságban. így találkoznak, igy keresztezik egymást a hagyományos társadalmi osztályok, a munkásosztály és a középosztály. ISMERJÜK MEG EGYMÁST PÁRIS. — Párisban április 28-tól 30-ig tartják a 17-ik évi Reklám Világkongresszust. A meghívottak nem hotelekben fognak lakni, hanem családoknál. A rendezőség célja ezzel az, hogy több mint 30 országból érkező vendégek közelből ismerkedjenek meg Franciaországgal. A programban azonban nem feledkeznek meg a francia főváros éjszakai életének idegenforgalmi látványosságairól sem. — Kellő időt biztosítanak az éjjeli lokálok és a francia konyhaművészet remekeit felszolgáló éttermek látogatására. IGAZI HÁLA MEXICO CITY — Egy magát megnevezni nem akaró házaspár egy Rubens és egy Hals festményt ajándékozott Mexáconak. A házaspár politikai menekültként tartózkodott Mexicoban a második világháború idején.
