Magyar Hirnök, 1964. július-december (55. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-17 / 51. szám
8. OLDAL M 'OTAR TTTCoF Thursday, Dec. 17, 1964 IV SOR EGYKOR ÉS MOST A szeszesitalok között mindazok, amelyek cukortartalmú cefrének szesszé való erjedése után közvetlenül élvezhetők,- ősidők óta kísérői az ember életének. így a szőlő kierjedt mustjának, a bornak pályafutása a történelem előtti időik homályába vész. A borhoz hasonlóan, ugyancsak az ősi időkbe vezet vissza a sör eredete is. Sörszerü alkoholos italokat a földnek csaknem valamennyi ősnépe készített. T ;rténelmi adatok bizonyítják, hogy az ókor kuíturnépei: az egyiptomiak és babilóniaiak elég nagy mennyiségben állítottak elő és fogyasztottak sört. Az első is-' mert erjesztett ital valószínű- j leg . a mézből készült méhsör volt. Az állattenyésztéssel, i pásztorkodással foglalkozó népeknél a lótejből előállított kumisz és a tehén- és kecsketejből készített kefir volt a megszokott alkoholos ital.basználni. A Babilóniával Ez« az italok tulajdonkép-szomszédos Assz-iának árpa! per a tejcukor erjedési tér-volt a fő gabonaerméke. A . méei. Az emberiség ősi er-sört nem malátáról, hanem jestett italai közé tartozik a árpából főzték (á-pasör). Az, kólisz- és datolyapálma virá-erjedés befejezték a sört! gáak kocsányából sajtoltagyaggal derítettél és erősen j éde lé, a toddy, továbbá a fűszerezték. Csirátatott ár- j pujue nevű mexicoi ital,pát először a;z, egyiptomiak I aimly az Agave Americana használták. A görgők a sör(évzázadokig elélő növény) gyártás tudományi az egyipvirgának kicsurgó levéből,tomiaktól, a rómaak viszont tenészetes erjedéssel ké-a görögöktől vették át. Északszü Ennek a növénynek a vi-Európában szintén felfedezrág 6 méter magasságot esték a sört. 25 m átmérőt is elér. Ezeket ,, . , , , . , , . , Magyarorszag területen az az balokat minden emberi be-, avckozás nélkül, a gyümöl-arPa£®r^ mar a honfoglalás cső felületére tapadó, a kör-^őtt ismerték. Attila idejénycetben és a levegőben ta-ben a méhsör volt az előkelő lálhtó élesztők erjesztettékit&l, az árpasört a szolgák ki. fogyasztották. A 13-ik szátoiko, a népek állandóTM^?“ “ , mint haznpar, mar ország-; lakelyen telepedtek le ésszer^e ej voit terjedve. A fölmüveléssel foglalkoztak, jobbágyok főzték a földesige-keztek a föld termékeitUraik részére. Jobbágyi köte— lisztes anyagokat — al-lezettség volt a sörfőzés is. A köblös italok készítésére fel-polgárság kialakulásával a 14-ik századin vált a söripar önálló iparaja. Ebben az időben, mint többi iparosok, a sörfőzök i céhekbe tömörültek, ameljk a 18-ik század közepéig állottak fenn Magyar országán. A legkezdeegesebb sörivó edény e,gy dab fából faragott csobolyyolt. A holicsi — félpintesh másfélpintesig menő — «-korsók nagy mennyiség i vára szolgáltak. Ezeket a csepedényeket céhi címerrel (feltették és színes változatosan jelentkezik rajtuk a vári és falusi élet egy-egy jelleetes jelensége. A korsók libái, nemes fémekből, köb»és cserépből készültek, és acsonyak, szélesek, fülesei fedelesek voltak. Erdályb mázas, égetett cserépke ókból bokályból itták a se. A különbö; népek söreik Ízesítéséhez srfajta növényt használtak, imetországban a mocsári bójákat és egyéb mirtuszt, a boróka levét főzték a sörhöz. Írországban egy vadon tenyésztő répafajtával Ízesítették a sört. Más országokban, dívott a gyömbérrel, vaníliával, fahéjjal, szekfü-1 ga, aranysárga, va.gy sötétbarna színe, szép habkoronája étvágygerjesztő és fo- 1 gyasztása élvezetet, életörö^ met szerez. szeggel izesitett sörök főzése. A , komló csak a 12-ik században jelentkezet és általános elterjedése fordulópont a sörfőzésben. Egyrészt majdnem végérvényesen kiszorítja a sok mindenféle édesitő, i keserítő fűszereket, másrészt i egységet teremt a sokféle sörfajtában, kialakítja a kesernyés-fanyar típust és, ami | szintén fontos, a sörök tar- I tósságát növeli. Amíg eleinte csaik azonnali' fogyasztásra való romlandó sört tudtak főzni, a komlóval való füszej rezás később lehetővé tette a pincézett sörök gyártását. A sör elsősorban élvezeti cikk, de tápértéke is jelentős. ! Frissítő, üditő hatását szénsavtartalma biztosítja, kelle-j ! mes izét a komlóból és a malátából eredő Ízesítő anyagokból nyeri. Alacsony alkoholtartalma serkentőleg hat a1 szervezetre. Tükrös tisztásé-! A sörgyártásnak nagy lendületet adott Pasteur felfedezése. Ősidők óta ismert volt már a cukortartalmú anyagoknak szeszes italokká való átalakulása, de a tudománynak álig 100 éve sikerült csak az erjedés lefolyását és annak okozóit pontos kutatásokkal megállapítani. Pasteur az 1860-70-es években kísérletei során első Ízben bizonyította be, hogy az erjedést okozó organizmusok élő szervezetek és azok a levegőből jutnak különböző anyagokra. Pas-< tern- az erjedés lényegének megértését jelentősen előbbre vitte és azóta az erjedésipar termékei — köztük a sör — igen nagy fejlődésen mentek át. A mai sör természetesen más technológiával, más öszszetétéllel készül, mint a régi. Az egész világon mind a sörök foktartalma, imnd pedig a sörfőzéshez felhasznált nyersanyagok nagyon különbözőek. Az igen fejlett japán söripar egyáltalán nem használ fel árpát, hanem a sört kizárólag rizsből főzi. Rizsből készül Indiában a camgé, Kínában a dzsu. Amerikában kukoricadarából, Afrikában kölesből is készítenek sört. É s z a k—Németországban a “berlini fehér sörnek’’ búza a nyersanyaga. Ezzel szemben Bajorországban ma is fennáll ©gy rendelkezés, mely szerint sörfőzéshez csak árpát, komlót és élesztőt szabad felhasználni. Dániában rizsből' és rozsból készítik a sört. Az angolok a sörök készítéséhez még »invertcukrot, vagy keményitőcukrot is használnak. Belgiumban árpa-malátából és búzából vagy zabból gyártják a söröket. A Szovjetunióban a söripar fő nyersanyaga az árpa. Gyártmányai között legismertebb a kivas, igen kedvelt kitűnő üditő ital, melyet a rozsmaláta, rozsliszt és árpamaláta ! f elhasználásval készítenek. ! Magyarországon a sörgyártás j fő nyersanyaga az árpám alá-SZERELEM KIIFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Fogadja köszönetemet rtndenért, amit eddig velem tett. Rajta leszek, hogy tehetségmhez képest megszolgáljak érte és a ma kiállott félelmekért lártalanitsam. Dé egy percig sem maradhatok tovább ebben aaajlékban. Isten önnel Kótainé. Megyek! Kótainé, éppen inni akart, de szavak hallatára a pohár esaknam kiesett kezéből. — Mit hallok? — kérdezte — IMnni akarsz? Ugyan miért? Vagy hová? Csak nem ment el az esed? Ki hallott olyat? Éjszakának idején elmenni? . . . — Nekem az tökéletesen mindég, akár nappal, akár éjjel. Mennem kell. — De miért? — Egy fontos hivatást kell teljesimem. Nyissa kérem az ajtót. Előbb azonban egészítse ki öltöz^emet egy kalappal és egy pár kesztyűvel is, ha lehet. Nem Ivánom ingyen. Eljön az idő, midőn megkapja tőlem mindenne az árát. Kótainé hirtelen felállott és nagy s?mekkel bámult Rózsikára, aki az asztal túlsó oldalán állott, ppen vele szemközt. — Vájjon jól hallok-e, galambom? - szólt végre. — El akarsz menni? Távozni akarsz éjnek ide jé, fiatal lány létedre ki akarsz menni az utcára? Hát nem tudd, hogy a magában csatangoló fiatal nőt mindjárt a legelső redőr elfogja és bekíséri? Látszik, hogy a fővárost és annak vszélyeit, hogy téged akárki is éjjeli lepkének nézzen: Az éjjti csatangolást enged át másoknak, akik nappal már nem meik mutatni magukat. Nem, néha, gyermekem, ilyenkor, nem ngedhetlek ki az utcára, ez nagy meggondolatlanság, sőt valósgos lelkiismeretlenség lenne tőlem. ,, — A maga szempontjából igaza lehet, detudja meg, sem az, amit most felhozott, de a világon semmibe hatalom sem lesz képes engem itt visszatartani, — válaszolt.Rózsika olyan szilárd meggyőződéssel, mely valósággal megdölentette a vénbanyát. — Hát . . . hát, — hápogott tele szájjal a ikaritónő. — Ezért hoztalak ide? Ezért segítettem elő meneülésedet? Ez a hála? Ez a köszönet? — Nem hálátlanság ez nálam, hanem kényssrüség, kötelessgérzet, mert már mondtam, hogy egy magasai» hivatás hivatás befolyása alatt állok. . — Ezt már többször emlegetted előttem. Mllenne az a magasabb hivatás? — Ki kell szabaditanom börtönéből egy foglyo aki ártatlanul szenved, még pedig már hetek óta. Érti-e, Káiné, hogy mit jelent ez? — No, ha már hetek óta ott van, akkor csak elúrhat reggelig, — vetette ellen a takarítónő cinikusan. — Egyébként miesoda dőreségeket hadarsz itt össze-vissza, galanbom? Ha igazán egy foglyot akarsz kiszabadítani börtönéből, akkor éppen éjszaka a legalkalmasabb időpont erre. Ugyan mit gondolsz, majd éjnek idején felkelnek neked az emberek, hogy tárgyaljanak? Látszik, hogy még nem ismered az életet. Holnapig tehát itt maradsz és akkor majd. inkább magam megyek el veled oda, ahova szükséges és segitek rendbe hozni az ügyet, melyre vállalkozni akarsz. Ülj le most ide és egyél. Nem is értem, hogy ez a sok nyalánkság, ez a kitűnő pezsgő nem csiklandozza az Ínyedet. Micsoda lány vagy te? No de csak jönne már a kedves rokonom, majd mindjárt máskép lesz minden. Az ám csak a vidám fickó, még a fatuskót is meg tudja nevettetni, loyan éices és tréfás. No, nézd csak, egy üveg pezsgőt már kiittam . . . micsoda ital! » i . Rózsika utálattal fordult el ettől a csúf vénasszonytól, akinek a szájából csak csurgóit nyála, ahogy beszélt. Látszott rajta, hogy a pezsgő már müidni kezdett benne. Arca ki volt pirulva, szemei csillogtak és ár keresztbe kezdtek állni. Rózsika az ajtóhoz mej melyet azonban zárva talált. Szinte haragosan fordult az iszony felé. Most utoljára kérdem, kigja-e nekem nyitni az ajtót vagy nem? — mondta. — Mert haem, akkor . . . — No, mi lesz akkor, gambom? — Adja ide a kulcsot, -szólt a fiatal lány olyan erélyes és parancsoló hangon, melyrezt a szende gyermeket senki se tartotta volna képesnek. — e tartson vissza ok nélkül. Minden percnyi késdelem valósájs bűn az ártatlan fogoly ellen. — Haha! — kacagott aakaritónő, miközben egy másik üveg pezsgőnek törte le a rakát. —'Talán bizony egyetlen imádódról van szó, aki bajbxerült? No, galambom, nagy bolond vagy, hogy olyan szeret választottál, aki a dutyiban ül. Hisz vannak itt különb férfi;, elegáns urak, gazdagok, bőkezűek, akik áldozni tudnak, i csak azt mondom; neked, légy okos. Az én oroszországi rokiom úgy tele aggat téged ékszerekkel, hogy el se birod és vikálni fogsz a sok pénzben. El ne szalaszd a jó alkalmat. ( ^ — Elég! — kiáltott Ró^ka remegve. — Eleget hallottam! Most legalább világosan beiéit és én elátkozom azt a percet, melyben enne ka háznak üszöbét átléptem. Most már látom, hogy maga csakis azért sejtette elő menekülésemet, hogy belőlem hasznot húzzon, hog engem a bűn.örvényébe taszítson. Megszabadított az egyiktő, hogy egy másiknak a. kezére játszón engem. De nem akaros perbe szállani önnel, mert elvégre szabadságomat magának köszönhetem. Váljunk el hát békében, adja ide a kulcsot és bqjsásson ki. Fáradtságáért majd meg fogom jutalmazni. A takarítónő hamarosa felhajtotta a teli poharat. Aztán kipirult arccal támolygott da totyogott Rózsika elé és az ittasok makacsságával kiáltotta — Nem adom! Nem ad(|n! Csak azért se! Fejembe vettem, hogy nem adlak ki, akár milesz is. Legalább ezt az egy éjjelt itt kell töltened. Ehhez kötch magam. — Akkor ez azt jelenti,hogy maga meg akar engem fosztani személyes szabadságomul. Nem tudja, hogy ez a törvénybe ütközik? — Haha! Törvény! Ez a jámbor még törvényt emleget. — A rendőrség segítségé fogom igénybe venni. — A rendőrséget? No ejak próbáld. .Meg fogod tudni, hogyan szokott segíteni a rendőrség. Még eddig mindenki megbánta, aki csak hozzáfordult Egyébiránt: tessék. Ott az ajtó. Menj ki, ha tudsz. — Ha tüstént ki nem nyitja, akkor betöröm az ablakot és segítségért kiáltok. Hangommal felverem álmából az egész utcát. Már rohant is az ablakhoz; mielőtt azonban a belső redőnyt felnyithatta volna, a takarítónő bősz furia gyanánt rohant utána és hátulról átnyalbolta őt. — Hozzám ne nyúljon! — kiáltotta Rózsika és belekapaszkodott a redőny tolójába. ,— Ereszted el mindjárt? — lihegett Kótainé dühösen. — Maga eresszen el engem. Annyit mondok, meg fogja bánni, hogy igy erőszakoskodik! — Szerencsédet akarom előmozdítani, te kis bohó. — Amit maga szerencsének nevez, az az én szemebben gyalázat és rosszabb a halálnál. Maga ugylátszik, csak azért szabadított ki a tébolydából, hogy lelkemet megmérgezze. Segítség! Hirtelen elnémult, mert takarítónő erejének végső megfeszítésével megragadta őt és úgy elrántotta az ablaktól, hogy mindketten lezuhantak a padlóra, még pedig oly szerencsétlenül, hogy Rózsika került alól. — Nyomorult! — lihegte a szegény leány és hasztalan igyekezett magáról lerázni a vén boszorkányt. — Meg akar ölni, agyon akar nyomni? Hát ezzel hlálja mge, hogy megöltem a vérebet? Ah, szeretnék meghalni. Csak szúrjon belém egy kést, hadd legyen vége ennek a nyomorult életnek, mely úgy sem állott egyébből, mint a csalódások szakadatlan láncolatából. — Meghalni akarsz? — kérdezte Kótainé. — Mityen bolondság ez, tubicám. Ki fog meghalni abban a korban, melyben te vágy és hozzá még, ha valaki olyan szé pis, mint te? De mit óbégatsz? Hát bántottalak én valamikor téged? Azt akarod, hogy kést döfjek beléd? Nem én, még egy millióért sem. Soha életemben még egy csirkét sem öltem meg, hát hogyan ölnének meg téged? De lásd, angyalkám, boldoggá és szerencséssé akarlak tenni. Nem te lennél az első. Csak neked is egy kicsit okosnak és engedékenynek kell lenned és nem kell az urakat mindjárt főbe taszítani, ha idejönnek és látják, hogy a jó Kótainénak ismét van egy ... Rózsika minden erejét összeszedve, felállott. Kótainé kitalálta szándékát és még az utolsó percben, úgy ahogy volt: fekvő helyzetben, elkapta a leány ruháját és vissza akarta őt tartani. Rózsika azonban nem engedte magát és igy történt, hogy ä ruhájába csimpászkodó takarítónő egész az ajtóig csúsztatta a földön. — Nem engedlek . . .! — rikácsolta a vénasszony, torkaszakadtából. — Ha meghalok is, de el ne meresztelek. Megígértem a muszkának, hogy ma este egy igazi szépséget mutatok be neki és én szavamnak akarok állni. Erre az egy éjjelre tehát itt kell maradnod, holnap aztán elmehetsz szabadon, ahová tetszik. Esküszöm neked mindenre, hogy ittléted titokban fog maradni. Vőlegényed, vagy szeretőd, vagy bárkit legyen is az, aki a börtön ül, soha sem fogja megtudn, hogy egy éjjel itt Voltál. — Rózsika kétségbeesett zokogással csapta össze kezeit. — Jóságos Isten ott fent a magas egekben! — kiáltotta. — Inkább vedd el a hallásomat, nehogy hallani legyek kénytelen ilyen iszonyú szavakat. Milyen irtózatos örvény ez, a romlottságnak mily feneketlen fertője ez, mely itt megnyílik előttem. El tőlem, nyomorult alávaló személy! És minden erejét összeszedve elrémült, ahogy véletlenül ránézett. Utálatos ráncos arca eltorzult, ajka elkékült, szeme úgy befelé fordult, hogy csak a fehére látszott. Szájára fehér hab jött, borzasztó volt nézni ezt az utálatos asszonyt. — Mit jelent ez? — kérdezte Rózsika ijedten és rémülete még nagyobb lett, midőn Kótainé félelmesen elkezdett hörögni. Egy percig az ijedtségtől dermedten bámult rá Rózsika és menekülni szeretett volna a szörnyű jelenet elől. De aztán elgondolta magában, hogy haldoklása pillanatában nem szabad magára hagyni őt, bármilyen romlott és elvetemedett volt is életében. A szánalom és a felebaráti kötelesség felébredt benne és a takarítónő mellé térdelve, rázogatni kezdte őt, majd gyorsan felszakitotta nyakán a ruhát, hogy legalább levegőt kaphasson. 33. FEJEZET A muszka herceg Ez látszólag hasznára volt Kótainénak, mert a megkönynyebbülésnek némi jelei látszottak rajta. Rózsika maga is meg könnyebbült, midőn ezt látta. Csak legalább az ő keze alatt ne haljon meg, mert ez esetben halála napjáig szemrehányásokat tenni magának. De nem. Kótainé állapota javult, ez tehát csak roham volt, melyet a pezsgőnek túlságos élvezete okozott. A roham már most elmúlt és ő távozhatik a házból, amelynek küszöbét soha többé nem fogja átlépni. Szivjóságában még azt feltette magában, hogy útközben becsengett egy orvoshoz és ide küldi őt. Azt hitte, hogy ezzel a felebarátunk iránt tartozó kötelességnek elég lesz téve.' De addig is tenni akart valamit. Egymagában képtelen volt az asszonyt ágyba fektetni. Egyet azonban megtett. Átfutott a másik szobába és az ágyból kihúzott egy párnát, melyet az öregasszony feje alá tett. Ezzel is jelentékeny könnyebbséget szerzett neki. Ennek megtörténte után menekülni akart, mert nem tartotta tanácsosnak bevárni, mig Kótainé újra magához tér, mert akkor újabb küzdelem támad közöttük. (Folytatjuk)
