Magyar Hirnök, 1963. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-01 / 31. szám

g OLDAT] 2 AUG. 1, 1963. A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND Borcsa asszony levélben sietett Erlősnét megnyug­tatni, nehogy az izgalmában meggondolatlanul csele­kedjék, vagy — ismervén Cilka ideges voltát, ideges­ségének ártalmára legyen. Levélében igy irt: “Kedves Cilkánk! Hogy megnyugtassalak, sietősen irok neked és az uram is azt izeni, hogy nincsen semmi okod arra, hogy fölizgulj. Jól megmostam az urammal együtt annak az ur­nák a fejét, hogy tudom Istenem, máskor majd elmegy a kedve az ilyesmitől! Mi semmit se mondhatunk a te kilétedről, igy hát nem is tudhatja, hogy te ki vagy. Esztike elszólá­sát, amellyel kilétedet ártatlanul elárulta, sikerült ki­magyaráznunk és különben sem lehetne a dolog rád­nézve veszedelmes, már azért sem, mert hiszen Eleo­nóra életben maradt, meg aztán Imrével Elvirával együtt Amerikába költözött! Légy hát nyugodt, Cilikém és válaszolj mihama­rább a téged szerető Hajnalnénak., U. i. Urammal együttesen üdvözöljük kedves fér­jedet!” Erdősnét betegen, ágyban találta Hajnalné le­vele. Ugyanis, mikor Hajnaléktól férjéhez hazaérkezett, a kiállott izgalmak ágynak döntötték. Krétafehéren, testben, lélekben elgyöntörten ért haza olyannyira, hogy Erdős kétségbeesett ijedtséggel kérdezősködött neje betegségének mibenlétéről, oká­ról. Erdősné adós maradt a felelettel s midőn hosz­­szas faggatására sem kapott Erdős megfelelő választ, tudtára adta Cilkának, hogy Hajnalékhoz utazik, hogy tőlük tüdósitést szerezzen nejének betegségét illetően, ami felől az orvosok sem tudtak egyéb bizonyosságot megállapítani, mint hogy nejét valami rendkívüli lel­ki felindulás rázkódtatás érte. Erdőst elutazási szándékában másnapon a Haj­­nálnétól kapott levél megakadályozta. A levelet Erdős kapta kézhez ugyan és amikor a feladó Hajnal nevét meglátta a borítékon, sokáig latolgatta, vájjon felbont­sa-e a nejének címzett levelet. ; ! = Hosszas latolgatás után mégis úgy határozott, hogy beviszi nejének a -levelet. Valószínűnek tarolta, hogy azt neki neje megmutatja így is történt . . . -Jí?, v. ' • . > Amint Cilka befejezte a levélolvasást, amely elég izgultan telt, szótlanul nyújtotta a Borcsa levelét fér­jének, aki azt mohó érdeklődéssel olvasta. * t ; Utána elgondolkozott . v :■ *; j > y ■ ■ Kíméletesen akarta nejét kikérdezni, hogy meg­tudja a valóságot: :— És ki lenne az az ár, Cilkám, édesem? Bátran megmondhatod, miután most már feleslegesnek tartom, hogy hozzájuk utazzam. Nos, drágám, ^— intézte ismét nejéhez a kérdést — ki volt a levélben említett ur? — Titkos rendőr . . . —Ah! És mit akart? — Eleonóra miatt járt ott . . . — A grófnőről van szó, ugyebár, aki férjével Ame­rikába költözött? — Igen — felelte alig hallhatóan Cilka. — És mért kellett, hogy téged eltitkoljanak? — kérdezősködött tovább a férj. — Majd elmondok mindent, Jenőkém ... Csak most nem, mert borzasztóan kimerült vagyok és fáj a fejem. — Ráérünk, bármikor, életem, — mondta a sze­retet hangján Erdős és magára hagyta nejét, aki egy órai nyugodalmas alvás után minden kérdezősködés nélkül, híven elmondta férjének az amaz éjcakán tör­ténteket. Erdős nyugodtan végighallgatta neje előadását a történtekről, majd megértőn igyekezett nejét meg­nyugtatni: — Hát csak ennyi az egész?! És ezen izgultál annyira, Cilkám?! No, akkor te nem vagy okos nő! Hiszen a zmár régen elmúlt, sőt, ha jól tudom, már a törvény érteiméiben elévült is ... — Ó, bejó, be nemesszivü vagy te, Jenőkem! Hát nem neheztelsz rám? — Hová gondosz, angyalom! —- tilakozott ára­dozóan a férj. — Azt hittem, megvetsz, meggyülölsz érte . . . — Ugyan! Csak nem gondolsz ilyet felőlem ?! — Ó, milyen boldog vagyok, hogy ezen túlestem; Jenőkém, drágám! — Parancsolj! Cilka most kihúzta szekrénye fiókját s abból egy kis üvegcsét vett elő. — Látod ezt az üveget? — Látom . . . nos? — Méreg van benne ... — Rémes — kapott az üveghez s kiragadta azt neje kezéből. 1 : (Folytatjuk) MAGYAR HÍRNÖK Alex Welsh 22 éves tengerész (jobbra) megirke zett yachtjával a japán Yokohamába. Welsh két évvel ezelőtt indult el világkörüli útjára a dániai Kopenhágából. A Csendes Óceánt két hónap alatt szelte át. Hogyan lesz a sivatagból virágzó állam? Jámbor Ferenc izraeli újságíró beszél a fiatal állam építésének eredményeiró'l, problémáiról Egy ország nagyságát soha­sem területe, hanem polgárai­nak kultúrája, akaratereje, áldozatkészsége szabja meg. Ez a megállapitás talán egyet­len államra sem alkalmazha­tó annyira, mint Izraelre. Ez a kis ország, amely mint egy kis gombostűfej a szalmaka­zalban, elszánt és ádáz ellen­ségeinek gyűrűjében fekszik, tizenötéves fennállása alatt már olyan történelmi “múlt­tal” rendelkezik, amelyre jog­gal lehetne büszke mindenki, aki küzdelmeiben résztvett. Ezekről a küzdelmekről besízélgettünk Izreal egyik szerény, halkszavu polgárá­val, Jámbor Ferenccel, aki hosszabb szabadságát itt tölti az Egyesült Államokban. Ne­vét jól ismerik azok a ma­gyarok, akik az “Uj Kelet” cimü rendkívül elterjedt és színvonalas lapot olvassák. Jámbor Ferenc nem belső munkatársa a lapnak, csupán állandó cikkírója. De szer­kesztője egy hébernyelvü na­pilapnak, az “A1 Hamishar”­­nak, (“őrségen”) amelybe tárcaszerü formában közér­dekű kérdésekről ir. Hogyan jutott el idáig Jámbor Fe­renc? Életútja maga is kész regény. Még Kolozsvárott volt az “Uj Kelet” felelős szerkesztője. 1940-ben vándo­rolt ki Izraelbe, amikor a há­ború hullámai már lassan ke­­leteurópa felé nyomultak. “A nemesi kutyabőrt karddal, vagy különleges tudománnyal lehet megszerezni, — mondot­ta. Én ezt a kutyabőrt azzal kívántam kivivni, hogy ka­pámat belevágtam egy ország földjébe', amely kétezer év óta ugaron hevert.” Jámbor Ferenc — mint annyi más magyar bevándor­ló •— egy mezőgazdasági kol­lektívába került. Ott dolgo­zott napestig a földeken s közben szorgalmasan gyara­pította héber nyelvtudását, majd később összekötetéseit s kapcsolatait a lassan épülő ország polgáraihoz. Évekkel később “három hétre” a tel­­avivi városházára került, mint szellemi szükségmun­kás. A három hétből egy fél­év lett, majd később végleg ott maradt, s megválasztot­ták a város egyik tanácsosá­vá. Ebben a minőségben Tel Aviv köztisztasági osztályát vezette? ő volt az első, aki a héber újságírás nagydiját a “Szokolov dijat” megkapta; ez a dij körülbelül a magyar­­országi Kossuth díjnak felel meg. Nem volt már egészen fia­tal ember Jámbor Ferenc, amikor nekiindult ennek a fá­radalmakkal és küzdelmekkel teli útnak. Honnan gyűjtötte az erőt a nehézségek leküz­déséhez? Ez az erő két for­rásból táplálkozott: az egyik az a tudat volt, hogy hatal­mas munkára — országépitő munkára vállalkozott; a má­sik: felesége szeretete, buz­dítása volt. Jámbor Ferenc nem szíve­sen beszél ezekről az évek­ről. Úgy véli, mindez amit tett, végső soron eltörpül egy arányaiban kis, de céltudatos­ságában óriási nemzet erőfe­szítései mellett. Gondolata szüntelenül visszakalandoz­nak az országra, amely már a hazája, s amellyel úgy forrt össze, mint a fa gyökerével. — Az ország kicsi és sze­gény — mondja — s igy sok gondja-baja van. Ha valahol a világon egy szegény paraszt lánya férjhezmegy, a kis há­zat kibővítik, uj szobát épí­tenek a fiatal házasok számá­ra. Izraelnek nem egy szo­bát,” hanem egy egész házat, az egész hazát kellett felépí­tenie. Izraelben a tegnapi ke­nyeret kell megkeresni. A si­vatagok helyére városokat kellett varázsolni. És ehhez nem volt elég megdörzsölni A la d d i n csodalámpáját... Nehéz, verejtékes munkát kellett végezni azoknak, akik Izraelt választották hazájuk­nak. Nem történt tehát cso­da Izraelben, vagy ha igen — ez a csoda — a munka, az ál­dozatkészség csodája volt. — Mi a helyzet az Izrael­ben élő magyarokkal? A magyar zsidók számára nehéz nyelv a héber; s a kis Izrael, amely minden polgárá­nak egyenlő jogokat biztosit, segítségükre siet ezen a te­rületen is. A magyar kultú­ra — amely független a jelen­legi rendszertől — virágzik, a rádió' magyarnyelvű műso­rokat is sugároz, a magyar­nyelvű könyreknek, újságok­nak nagy keletjük van. A vég­ső cél, természetesen az, hogy minden polgár megtanulja az állam nyelvét. A 150 ezer fő­nyi magyar zsidóság az álla­mi élet szerves része; nem egy közülük kimagasló szere­pet játszik az állam gazda­sági, kulturális, tudományos és politikai életben. Különös nehézségeket okoz az arab államok bojkottja. Az arabok nem engedik meg, hogy az izraeli hajók a szuezi csatornát használják, ezért kerülő utón kell az árukat ki­szállítani a Vörös Tengerre. Ennek a bojkottnak megvan azonban a maga “haszna” is. A nehézségek uj erőt szültek: nehéz volt behozni bizonyos alapvető árucikkeket ? Meg kellett teremteni a belső ipart és a mezőgaidaságot. A leg­nehezebb körülmények között ültették el a gyapotot, ame­lyet ma már a virágzó ültet­vények egész során termesz­tenek. A gyapothoz feldolgo­zó gyárakat kellett építeni. Felépültek a nagy textilgyá­rak. Meg kellett védeni a nö­vényeket a különböző ártal­mak, élősdiek ellen. A tudo­mányos intézetek tucatjaiban keresték és találták meg a megoldás módját. Izrael szegény ország, — még energiaforrásai, fűtő­anyagai sincsenek. De felé­pül az első atomreaktor, mely gépek ezreit hajtja majd, füt és világit. Seholsem érvénye­sül jobban ez az oly sokszor hallott megállapitás: “a ne­hézségek arra valók, hogy le­győzzük őket” — mint Izra­elben. Az egész országban lá­zas építőtevékenység folyik. A mezőgazdasági kollektívák — ismertebb nevükön: a ki­­bucok — nem csupán mező­­gazdasági munkát végeznek: ezek a kis szervezetek az or­szág apró kis világitó lámpá­sai, amelyek szellemi, politi­kai és szociális feladatokat is teljesítenek. — Izraelnek ma három do­logra van szüksége: édesvíz­re, energiaforrásokra és mun­kaerőre. A Jordánon épülő duzzasztógát vizével öntözik1 majd a Negev sivatagot, az atomreaktor bizonyos mérté­kig pótolja a hiányzó szenet és a szüntelenül áradó beván­dorlók fedezik a munkaerő­­szükségletet is. Mert IzrealJ akárcsak a bibliai Dávid, meg­küzd a nezézségek Góliátjá­val Erre bizonyíték és bizto­síték az, amit eddig, másfél­évtizedes önálló állami léte alatt elért. — Nagyon-nagyon jó érzés — mondotta végül Jámbor Ferenc, Izrael pionírjainak egyike — tudni azt, hogy mö­göttünk áll minden ország zsidósága, elsősorban az ame­rikai zsidóság. Ezek az em­berek nemcsak anyagilag tá­mogatják az országot, hanem erkölcsileg is. És erre az er­kölcsi támaszra is nagy szük­ségünk van. Mert ez mutat­ja nekünk azt, hogy helyes utón járunk. Izrael népének mély köszönetét tolmácsolom ezért a kétoldalú támogatá­sért mindazoknak, akiknek szive együtt dobog a kis Iz­rael több mint kétmillió pol­gárának szivével... AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET New Jersey-i Kerületéhez tartozó FIÓKOSZTÁLYAI: Kelet-amerikai szervezési felügyelő: REV. FERENCZY PÁL 90 Grenelle Street, BRIDGEPORT, CONN. Tel.: ED 9-0083 Kerületi szervező: REV. LESLIE CAREY 115 New Road FRANKLIN PARK, N. J. Tel.: AX 7-2918 Rev. Leslie J. Carey Osztályok száma, ügykezelője, cime, telefonszáma: 13—Joseph Molnár 49 Summit Avenue, Garfield, N. J. GR 3-4493 20—Margaret E. Kramer 251—38 Phillips Avenue, Trenton, N. J. JU 5-7513 27—William J. Kovács 84 2nd Avenue, Phoenixville, Pa. WE 3-8391 32— J. Furrier 302—216 Somerset St. 308—New Brunswick, N. J. 367—Tel.: 846-4242 33— Andrew Dobowiczky 337 Ellery Avenue, Newark, N. J. ES 2-3786 44—W. Velekei Lee Avenue, Alpha, N. J. GL 4-3864 ,45—Mrs. H. Putnoki 227 Gordon Street, Roselle, N. J. CH 5-9173 79— Albert St. Miklossy 80— 23 Evergreen Avenue, 284—Fords, N. J. HI 2-7384 82—Rev. Alexander BartUs Rt. No. 1, Box 199 Hammond, La. 90—John Kurz 93—265 West Fairview Ave., 375—Bethlehem, Pa. UN 7-0070. 92— Mrs. P. Toth 812West Wyoming Ave. Philadelphia 40, Pa. DA 4-5512 93— Mrs. M. Corigliano Boonton, N. J. DE 4-6105 113—J.Nagy 2 Cummins Street, Franklin, N. J. VA 7-7047 144—Géza Megy esi 16 Cypress Street, Carteret, N. J. KI 1-7640 209—J. Horvath RD 2 Walnut Port, Pa. PO 7-3755 215—Charles Kish 31 Dakota Street, Manville, N. J. RA 5-4595 250—Joseph Gyenes 78 Craske Street, Woodbridge, N. J. ME 4-8185 266—Bishop Zoltán Beky ,D.D. 180 Home Avenue, Trenton, N. J. EX 6-9751 269—Rev. F. Vitéz 493 Amboy Avenue, Perth Amboy, N. J. . VA 6-3513 307—Frank Demjen 151 Rotwell Avenue, Cliffside, N. J. 327—George Sinica 306 Valley Road, Coatsville, Pa. 330—J. Szabó 202 West Midland Ave., Paramus, N. J. GI 1-7176 368—John Zakopcsan 181 Harrison Avenue Passaic, N. J. GR 3-0980 370—Rev. John P. Nagy 601 N. E. 55 Terrace, Miami 37, Fla. NE 4-8151 375—Rev. Bert. Szathmary 646 Broadway Long Branch, N. J. CA 2-7919 A 388—Rev. L. Novak P. O. Box 16, Eagle Lake, Fla. CY 3-7788 MÉG MA BIZTOSÍTSA BE MAGÁT ÉS CSALÁDJÁT a mi élet-, baleset-, kórházi-, betegsegély-, iskoláztatást, ott­hont, családot és jövedelmet védő biztosítási módozatainkkal, melyek teljes védelmei és biztonságot nyújtanak! G5 évi szolgálat — $13-millió vagyon — $41-millió biztosítás — 40,000 tag Hungarian Reformed Federation of America 1346 Connecticut Ave., N . W„ DuPont Circle Bldg. — Suite 1201 — Washington, D. C. DR. KING KÉRÉSE NEW YORK. — Dr. Martin Luther King, néger protes­táns lelkész, javasolta egy gyűlésen: a szövetségi kor­mány állítson fel egy külön Civil Rights rendőrséget. AMERIKA TŰZKÁRA NEW YORK. — A The Na­tional Board of Fire Under­writers által kiadott jelentés szerint a tűz junius hónap­ban az Egyesült Államokban 106 millió 685 ezer dollár összegű kárt okozott. Ez 11 százalékkal magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában. GÖRBE TÜKÖR BRÜSSZEL. — Egy belga cég belülről képekkel diszitett fürdőkádat hoz forgalomba. A legkülön­bözőbb Ízléseket kielégítő képeket festenek a kádak­ra: főleg filmsztárok portréit. “Ha a fürdőkád tele van vízzel és a viz mozgásba jön, akkor szinte meg­elevenednek a képek” — olvasható a cég prospektu­sában. GÉNUA, Olaszország. — Az állatkert Baby nevű elefántjának kilenc évig egy Luxy nevű spaniel-kutya volt a kendvence. A kis barát néhány napja eltűnt és azóta az elefántot nem lehet megnyugtatni: éjjel­­nappal trombitál, felveri a környék lakóit, nem eszik, és kétségbeesetten várja kis barátját. * sfc sH ATLANTA, Ga. — Mrs. Pat Simmsons háziasz­­szony járásmérőt szerelt bokája köré és megállapí­totta, hogy a háziasszony naponta tizenegy kilomé­tert tesz meg munka közben. * * * BASEL. — Daniié Forges báseli polgárt tartják a svájci hatóságok a “legkötekedőbb embernek.” Ezt a csöppet sem hízelgő elnevezést azért kapta, mert nemrégiben azt követelte a svájci szövetségtanácstól, hogy irtsák ki az összes macskákat, mert a macska­nyávogástól nem tud aludni. JELES NÉGER KADÉT CLEVELAND, 0. Bobby Whaley, jeles néger 20 kadét a West Point tiszti akadémia elsőéves növendékét, Plebe of the Week kitüntetésben ré­szesítették már kezdetben ki­váló előmenetele jeléül. Bob­by egy clevelandi munkás házaspár 10 gyermekének egyike, négy testvére college­­ba jár. Kerületi iroda: 216 Somerset Street, NEW BRUNSWICK. N. J. Tel.: 846-4242

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents