Magyar Hirnök, 1963. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-13 / 24. szám

8. OLDAL 1963, JUNIUS 13 MAGYAR HÍRNÖK AZ EGÉSZ AMERIKAI MAGYARSÁG HALOTTJA VOLT VITÉZ KOVÁCS GYÜLA VÉN NYUGDÍJAS NEW YORK. — Botra tá­maszkodva, kérdőjellé gör­bült háttal áll a vén nyug­­dijcsaló John R. Payne a szö­vetségi biró elé. CLEVELAND, 0. — Mesz­­sze túlmenően a helyi vonat­kozásokon, az Egyesült Ál­lamok egész magyarságát megrázta, egyik jelentős, markáns alakjának távozása az élők sorából. Vitéz Kovács Gyula altá­bornagy személyében a kato­na és a vezetésre született egyéniség kovácsolódott em­berré, akinek vitathatatlan jellemvonásai voltak, az ön­zetlenség, becsületesség, föl­­tétlen szavahihetőség, tiszta­­kezüség és hazája érdekében minden áldozatra való kész­ség. Amikor pénteken este ba­rátai és munkatársai kopor­sója előtt utolsó búcsújukat öntötték szavakba, mindin­kább nyilvánvalóvá vált, hogy vitéz Kovács Gyula nehezen lesz pótolható az emigráció­ban, mert sohasem űzött párt­­politikát, ténykedései nem egy, vagy több csoport érde­kében történtek, hanem kizá­rólag a nemzeti magyarság összérdeke ilebegtek szemei előtt. Kovács Gyula régi erdélyi református családból szár­mazott. Kolozsvárott végezte iskoláit. E’zután Budapesten a Ludovika Akadémián ké­pezték katonatisztté és az el­ső világháború megindulásá­nak évében 19)14-ben avatták hadnaggyá. A harctéren többizben kitüntette magát, török ki­tüntetése is volt, a többizben akadémiát és vezérkari tiszt lett. Magyarország kormány­zója első háborús szolgálatai­ért vitézzé avatta. A második világháborúban, az orosz harctéren, vitéz Ko­vács Gyula tábornoki rang­ban, a második hadsereg ve­zérkari főnöke lett. A doni áttörés után vitéz Kovács Gyula visszatért Magyar-Vitéz Kovács Gyula kitüntetései és rohamsisakja országba és a kormányzó al­­tábornagynak nevezte ki. Amikor a románok kiléptek a háborúból, vitéz Kovács Gyu­la a kolozsvári hadtest pa­rancsnoka lett. Később pedig, amikor a bolsevista csapatok betörtek az országba, az ösz­­szes magyarországi hade­rők parancsnoka lett. így védte vitéz Kovács Gyula, katonáival az utolsó és hosszú éveken keresztü gyári munkásként dolgozott és munkatársáinak hűséges kollegája volt. Később felfigyeltek tudá­sára és szakképzettségére katonai vonalon és Ohio kor­mányzója, William C. O'Neill, kinevezte az állami polgári védelem főtisztviselőjének, ahol vitéz Kovács Gyula le­rakta az állami polgári véde­lem alapjait. Ez az állása a kormányzóváltozással meg­szűnt a Kovács Gyula Cleve­­landban kapott állást, mint a hagyatéki bíróság tisztvi­selője, melyet élete utolsó napjáig megtartott. Magyar vonalon vitéz Ko­vács Gyula fáradhatatlanul és önzetlenül dolgozott. Hat év­vel ezelőtt megalapította a Felszabadító Bizottságot, melynek első ügyvezető alel­­nöke lett és melynek ő volt a lelke. Az elnök Dr. Szilas­­sy Béla, a felvidéki magyar­ság vezetője, volt szenátor a prágai parlamentben, lett. Dr. Szilassy Béla is távozott az élők sorából, néhány hónap­pal ezelőtt. Vitéz Kovács Gyula altá­­bornagynak volt. köszönhe­tő, hogy megalakult a vas­függöny mögé szorított nem­zetek itteni képviselőiből a Koordinációs Bizottság, mely­nek célja volt egységesen fel­lépni a rabnemzetek képvi­seletében. Vitéz Kovács Gyula, mint gyülekeztek vitéz Kovács Gyula altábornagy családja, barátai, tisztelői és munka­társai Bodnár Lajos és Fia temetkezési intézet, a 3929 Lorain Ave.-n lévő kápolná­jában, hogy elbúcsúzzanak tő­le. A hatalmas koszorúk és virágcsokrok százai között vitéz Kovács Gyula altábor­nagy koporsója előtt komor méltósággal, “vigyázz”-ban állott az állandó diszőrség, melyet a Felszabadító Bizott­ság tagjai, az MHBK, és a Cserkész Szövetség tagjai ad­tak. Kovács Gyula a West Si­ded magyar Református Egy­ház tagja volt s ennek lelki­­pásztora Nt. Daróczy Mátyás lépett elsőnek a koporsó elé, imát mondott és néhány szóval búcsúzott a magyar­ság nagy halottjától. Azután egymásután léptek a koporsó elé az egyes szer­vezetek képviselői: Tarnay Kálmán, Zilahi Farnos Esz­ter, Kerényi Sándor, Sirsich László, a csehszlovákiai ma­gyarok bizottmányának elnö­ke, Dietrich Dénes a Cser­készszövetség képviselője, Dr. Lelbach Antal, a délma­gyarországi felszabadító ta­nács elnöke, Fáik Viktor al­ezredes, Kolozsváry Kálmán, az öregamerikások Család­fője, Szakáts István, Godányi Ernő, az MiHBK elnöke, aki vitéz Kovács Gyula életrajzát vázolta. megsebesült. A háború utáni zavaros időkben a rövid ideig tartó kommunista Ura­lom alatt ő volt az, aki mint tüzérfőhadnagy ágyulővés­­sel megadta a jelt, a Ludovi­­kások ellenforradalmi kitöré­sére. Az ellenforradalmat le­verték, Kovács Gyulát tiszt­társait és a Ludovika Akadé­mia tisztjelöltjeit megkinoz­­ták. A két háború között Ko­vács Gyula elvégezte a hadi-Koporsóvivök és diszőrség töltényig az országot, majd amikor a helyzet tarthatat­lanná vált, csapataival ki­ment Ausztriába és az ame­rikai csapatok előtt letette a fegyvert. A későbbi magyar kommu­nista kormánynak állandó célpontaj lett, kikérték, mint háborús bűnöst, de sikerült megmenekülnie. Az Egyesült Államokba ér­kezve, semmiféle kíméletes elbánásra nem tartott igényt a magyarság vezetője soha­sem tűrt meg szélsőséges po­litikát s kizárólag nemzetpo­litikát folyatott. Ezért volt a kommunisták első számú közellensége. Könyvet irt és előadásokat tartott a máso­dik magyar hadsereg harca­iról. Minden költséget maga fedezett, szerény jövedelmé­ből s soha még közcélra sem fogadott el pénzt. Az MHBK tiszteletbeli elnöke volt. Pénteken este 7 órakor Azután Dr. Balló István, az MHBK clevelandi csoport­­vezetője lépett a koporsó elé, könnyektől elcsukló hangon búcsúzott vitéz Kovács Gyu­­| látói a baj társak nevében és I egy kis zacskóban erdélyi föl­det és egy fenyőgallyat az erdélyi Szent Anna tó mellől helyezett a koporsóra. Vitéz Bócsay Jakab, a vi­­, tézi szék, Wegling István volt folyamőr tiszt a MÖKE ne­vében, Pék Pál a csendőrök családi közössége, Tóth Béla a Szabadságharcos Mozgalom, Páncélos Mihály pedig a kár­pátaljai ruszinok nevében bú­csúzott. Fács István, az AMSZ első osztálya nevében beszélt. B. Kovács Fréda a Tankönyvbizottságot kép­viselte, Dr. Lőte Pál, mint a Szabadságharcos Kör elnöke búcsúzott, Kárpáthy Károly az Amerikai Magyar Ifjúság nevében, a Magyar Club ré­széről Jackovic Lajos beszélt. Számosán voltak jelen más városokból, a rabnemzetek részéről, akik részben saját nyelvükön, részben angol nyelven vettek búcsút. így a horvát nemzeti kö­zösség képviselője, a lengyel veteránok és a balti államok képviselői. Szombaton délelőtt 10:30- kor kezdődött az egyházi szertartás a West Side-i Ma­gyar Református templom­ban. A magyar nemzeti lobo­góval boritott koporsón nyu­godott vitéz Kovács Gyula al­tábornagy rohamsisakja és egy diszpárnán katonai kitün­tetései, számszerint 25, köz­tük a Különleges Dicsérő El­ismerés Magyar Koronás nagy Aranyérme, hadiszala­gon és a Magyar Érdemrend Középkeresztje Kardokkal hadiszalagon. Nt. Daróczy Mátyás az egy­ház lelkipásztora megható gyászbeszédet tartott, melyet a nagy magyarhoz és hü ba­ráthoz intézett. Azután a ko­porsóvivők, aki előzőleg a diszcrséget adták, a gyászko­csira helyezték a koporsót és megindult a közel 100 kocsi­ból álló gyászmenet a West Park temetőbe. Katonai temetés volt kürt­jellel és lefuvással. A sirnál az utolsó búcsúszók, Serly — Hány éves? — kérdi Palmeira biró. — 83. — 833 Hát akkor maga a legidősebb vádlott, aki valaha előttem állt. Mondja mikor lesz ennek vége? A nyomorék vénember he­gyezi, de hiába hegyezi a fü­lét, nem érti a kérdést. Vagy talán érti, de jobb szeretne adós maradni a felelettel. Mindegy. Az akták beszél­nek: A vén gazfickónak 7 So­cial Security kártyája volt, 4 kártya alapján 4 nyugdijat kapott. Ilyesmiért esetleg 15 évet lehet kapni, 25,000 dollár pénzbírságról nem is szólva . Megszólal az öreg: — Én ezt csak akkor kezd­tem, amikor már 78 éves vol­tam, biró ur. Gondoltam, úgy­sem huzom sokáig a nyugdi­jakat. A biró tanácstalanul néz hol maga elé, hol a vádlottra. Tanakodik, hangosan: — Mit csináljak magával? A börtönök nincsenek beren­dezve magafajta nyomorékok mélyzet . . . Speciális börtö­nök kellenének nyomorék gaz­számára. Nincs tolószék, nincs megfelelő etető személyzet. . . Speciális börtönök kellenének nyomorék gazfickó kszámára. Aztán kimondja a biró az Ítéletet: Két évi próbaidő. Ha két éven belül megint rossz fát tesz a tűzre, majd találunk magának mégis meg­felelő helyet! Kifelé baktat, hotfárad­­tan, a vén nyugdijcsaló. Ke­servesen nyöszörög; “Micso­da istentelen idő! . . . milyen nedves a levegő! Minden por­­cikám fáj ettől a nedves idő­járástól!’’ 1 . . . hogy a mohamedánok mindennap ötször imádkoz­nak. . . . hogy a punch ital neve hindu eredetű és ötöt jelent Mert ötféle italból keverik. . . . hogy az angol nyelvben sok arab eredetű szó van. A leggyakrabban használt arab szavak: alkohol, alkali, algeb­ra, amalgam, zenith és nadir. . . . hogy a városligetekben a gyermekek és felnőttek szó­rakozására épitett óriáske­rekek amerikai névé Ferris Wheel. Az elsőt George W. Ferris építette Chicagóban. . . . hogy az első influenza járványt K. . 412-ben ismer­te fel Hippokrates, a görögök leghíresebb orvosa. . . . hogy a tuberkulózis még mindig évente átlag 20,000 ál­dozatot szed Amerikában, hogy a kutyák átlagos élet­kora 18 év, ritkábban 20 évet élnek, de van feljegyzés egy 34 évet élt kutyáiból is. Károly a Felszabadító Bi­zottság clevelandi tagozata el­nökének, Kolozsváry Kálmán­nak, Szappanos Istvánnak és Iráty Gézának ajkairól hang­zottak el. A százaknak lelké­ben még egyszer felsírt a gyász: Ismét szegényebb lett a világ egy magyarral: vi­téz Kovács Gyula megtért őseihez. Hátra hagyta feleségét, leá­nyát, vejét, 2 unokáját, 1 déd­unokáját és egy testvérét. A délután folyamán a ma­gyar rádióban Zilahi Farnos Eszter, a Felszabadító Bizott­ság Női osztályának elnöke és Sirsich László, a csehszlová­kiai magyarok bizottmányá­nak elnöke tartottak előadást vitéz Kovács Gyuláról. H.B. ■ ■ —.... W 1 I— .~u - ..— A grófi kastély titka Regény (folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Öngyilkos leszek . . . — De, kérem, az isten szerelméért, hogyan mond­hat ilyet?! — Mit tehetek mást? Életem alkonyán tönkre­ment ember lettem, pénzem elfogyott, hát mihez fog­jak?! Kihez forduljak, folyamodjam . . . — Ó-ó, ezt igazán nem tudtam! — mentegetőzött. — Kérem, — folytatta rövid gondolkozás után — ezért nem szabad kétségbeesnie ... — De hát mit tegyek, nagyságos asszonyom. Őszintén föltártam helyzetemet. . . Nagyságos asszo­nyom előtt, aki neje volt legjobb barátomnak, nincs okom a titkolózásra. — Úgy van ... És nagyrabecsülöm őszinteségé­ért is, de beláthatja, gróf ur, hogy két hónapjon át hirt sem hallottam magáról s minthogy boldogult fér­jem végrendelete értelmében az ön tartozása felett igy rendelkezett, kénytelen voltunk meghagyásának megfelelően is, magunkat biztosítani . . . — Igaz, nagyságos asszonyom, belátom, hogy hibáztam, könnyelműen gondolkoztam, azonban ilyen iszonyú gyászesetre nem gondolhattam . . . Mert ha ez a gyászos vég nem ér minket, barátom nem foga­natosított volna végrehajtást ellenem . . . — Ez tény, gróf ur, viszont nem jelenti azt, hogy ön hajléktalanná váljék. Rögtön intézkedem, hogy a kastély az ön részére hajlékot nyújtson ... — Csak ideiglenesen, néhány napig, nagyságos asszonyom . . . — Bármeddig... — Nem óhajtom többé egy percig sem igénybe venni. Méltóztatna talán meghallgatni, nagyságos asszonyom . . . — Kérem . . . — Megmondtam boldogult barátomnak is utolsó találkozásunkkor is, hogy nem óhajtok az életben csak egyetlen éjszakát is kastélyomban eltölteni! Ide­gileg, lelkileg sem bírom ... Nem bírja sem testem, sem lelkem a rideg magányt, mióta szegény nőm elhunyt mellőlem . . . — Értem, megértem, gróf ur . . . — Bárhol, csak ott nem! — Tehát mit szándékozik? — Menekülni innét, e helyről, e környékről, a mely nékem olyan gyászos emlékű! . . . — És ha szabadna kérdeznem, miképen lehet­nék segítségére? . . . — A magamét kérném . . . Birtokom után járó évbérletről lenne szó, nagyságos asszonyom . . . — Ez jogos is, azonfelül a kastély is jóval na­gyobbértéket képvisel, mint amennyi az ön tarto­zása, gróf ur . . . i,i — Ne méltóztassék olybá venni a dolgot, mintha követelőznék, csupán a kastélyom lefoglalása, vagy­is zár alá helyezése miatt bátorkodtam. — Ó, kérném, tekintse nem megtörténtnek az ügyet! Elvégre csak biztosítási végrehajtás történt... Ha tudtam volna, hogy a gróf ur mihamar megjön, vagy ha értesít hollétéről, úgy másmódon intézke­dem . . . — Ismétlem, ez részint az én hibám is volt . . . — Részemről készséggel jóváteszem ... Mi az óhaja méltóságodnak? — Elutaznék ... —Ahogyan méltóztatik ... És mikor? — Még ma. Estefelé. — Kastélyába nem is szándékozik visszatérni? — Igen, de csak addig, amig átöltözöm s egyet­­mást magamhoz vennék az útra. — Mindjárt elintézem — szólt és csengetett az inasnak, akit utasított, hogy Béla fiát behívja. Köz­ben Székácsyné tapintatosan megkérzdezte: — Mennyivel állhatok rendelkezésére a gróf ur­nák ? j — Talán az ezévi bérösszeget szíveskednék ... — Ó, szívesen! Ha többet prancsolna . . . — Köszönöm, de úgy vélem, annyi jó ideig elég lesz. Az özvegy borítékban nagyobb pénzösszeget nyújtott át a grófnak. Ekkor benyitott az ifjú: — Áh, méltóságod! Van szerencsém! — köszön­tötte. — Parancsolj, kedves mama! — Majd a gróf urat a kastélyba kiséred s meg­hagyod a gondnoknál, hogy Öméltósága részére a kas­télya mindenkor rendelkezésére áll: — Igenis . .. — Úgy már mehetnénk is talán — kelt helyéről a gróf s elköszönt. Bélával autóba ültek s a kastélyához hajtattak, ahol a gondnok a hallott utasításra szolgálatkészen vezette a grófot lakosztályához. Béla egy-két udvarias szóval búcsúzott a gróftól s hazaautózott. Vitéz Kovács Gyula altábornagy családja. Balra*. Cserkészőrség (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents