Magyar Hirnök, 1961. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-23 / 8. szám

SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE Second Class postage paid at New Brunswick, N. J. MERCED WITH • BEOLVADT LAD ^mag^äi-BÜMap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR UJSAG NEW BRUNSWICKON VOL. LII évfolyam — NO. 8. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY .*• NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, - 1961. FEBRUÁR 28 Kruschev és a ‘Vengerski Hussar’ (Egy fővárosi bankett története) Téljesen elkészült Washing­tonban a State Department uj épületcsoportja, mely modern monumentalitásával telj esen uralja az amerikai főváros “Foggy Bottom” néven ismert, a Potomac folyó melletti ne­gyedét. Az uj épületrész leg­felső emeletén hatalmas étte­rem áll ezentúl az úgynevezett “state dinner” díszvacsorák céljaira, amit rendszerint kül­földi előkelőségek látogatása alkalmából szoktak rendezni. Mivel a Fehér Ház étterme túl kicsiny többszáz vendég le­ültetésére, eddig az Anderson Museum nagytermét vették díszvacsorákhoz igénybe. Az Anderson egykori dúsgazdag amerikai diplomata által az 1776-os amerikai szabadság­­harc tisztjeinek leszármazott­jai részére hagyományozott palota magyar szempontból is érdekes szerepet tölt be és egy ma már legendává vált ritka incidensnek is volt a szinhelye. Kováts Mihály óbestert — aki Pulaski generális niellett a legelső amerikai lovasságot szervezte meg és Charleston­­nál hősi halált halt — egészen 1955-ig mint lengyelt tartották nyilván az amerikai szabad­sághősök névsorában. Az Ame­rikai Magyar Szövetség köz­benjárására azután nemcsak helyesbítették a 179 esztendőn át fennálló tévedést, hanem en­gedélyt is adtak, hogy az elő­kelő Massachusetts Avenue-i palotában, ahol egymás mellett sorakoznak fel a külföldi kö­vetségek: szobor hirdesse a legelső amerikai magyar hu­szár emlékét. Öt évvel ezelőtt helyezte el a Szövetség néhai Finta Sándor nagytehetségü szobrászművé­szünk remekbe készült bronz szobrocskáját az Anderson Museumban. A leleplező ün­nepségen kormánykiküldöttek, Washington tábornok-korabeli tisztek leszármazottaiból ala­kult küldöttség és a főváros magyarsága vett részt. Chica­góból Szántay Dániel, a Szö­vetség tb. országos elnöke, New Yorkból Markos Lajosné operaénekesnő szerepelt a pa­rádés műsoron, melynek ünne­pi szónokai Virginia Jenckes magyarbarát demokrata kong­­resswoman és Dr. Irányi Lász­ló piarista atya voltak. Ki hitte volna akkoriban, hogy néhány száz dollárnyi be­fektetéssel nemcsak egy törté­nelmi szarvashibát lehet mind­örökre kijavítani, hanem olyan jelenetet mintegy gondviselés­­szerüen előkészíteni, amire évek múltán is jóleső mosollyal fognak visszaemlékezni vezető amerikai körökben. Miután az 1956-os magyar forradalom le­verésének első évfordulóját a “Sputnik” röppentyű kilövésé­vel igyekeztek feledtetni Moszkva urai, a harmadik év­fordulóra annyira elpuhult a velük szembeni közutálat, hogy Kruscsev Amerikába is beto­lakodhatott. Az Anderson Museumban amerikai államférfiak, 82 nem­zet nagykövete részvételével rendezett díszvacsorát megelő­zően az előmelegítő cocktail-t abban a teremben szolgálták fel, ahol mindjárt a bejárat mellett, első helyen ott lovagol Mária Terézia, Nagy Frigyes és Washington György egykori vi­téz huszárezredese. A minden oroszok véréskezü vörös cárja vodkás pohárral a kezében kezdte végig szemlélni az érté­kes nemzeti ereklyéket az amerikai szabadságharc korá­ból. Mint aki mindent jobban tud, Kruscsev fölényes mosoly­­lyal mutatott Kováts szobrára és elkiáltotta magát: —- Washington! Biztonság okáért azonban Trojanovski nevű tolmácsával elolvastatta a szobor alatti szö­veget, mire az mindössze eny­­nyit mondott: — Vengerski Hussar . . . Forrázott patkányként kot­­ródott ki Nyikita a múzeum­ból, többé nem érdekelték az amerikai szabadságharc erek­lyéi. Mondják, hogy az este nem Ízlett neki a menü és szo­katlanul szófukar volt a ban­kett végééig. Vitéz Kováts Mi­hály pedig mintha azóta nyal­kábban ülné meg a bronzpari­pát a washingtoni Anderson Múzeumban. KISS JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ VÁRATLANUL ELHUNYT Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, Hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. A fenti képet, —amely Kiss József festőművészről évekkel ezelőtt ké­szült műtermében, festményei között,— egy alkalommal azzal kértük el tőle, hogy közölni fogjuk lapunkban. Az örömokozó szándékból ime: szomorú igéret-teljesités lett. Nagy az öröm a ten­gerentúli katonáink között... Kiss József magyar festő­művész (219 W. 81 St., New York), szerdán, február 22-én reggel munkába menet rosszul lett, a mentők bevitték a kór­házba, de segíteni már nem le­hetett rajta . . . meghalt. Aki közelebbről nem ismer­te Kiss Jóskát, annak számára a fenti mondat legfeljebb csak anyit jelent, hogy egy magyar testvérünkkel, egy magyar fes­tőművésszel kevesebb van a vi­lágon. A mi számunkra azon­ban és mindazok számára, akik őt ismerték és közelebb állottak hozzá, a hir mélységesen lesúj­tó, megrendítő, mert Kiss Jóska hirtelen elhunyta nemcsak egy fiatal feleséget és nemcsak az óhazában élő két nőtestvérét borította gyászba, de barátai­nak nagy seregét és azoknak sokaságát is, kik ezt a mulatós­­kedvű, jóizü humoru, áldott jószivü művészembert akár itt Amerikában, akár odaát Euró­pában ismerték és szerették. Kiss József Kassán született 55 évvel ezelőtt. Budapesten végezte a Képzőművészeti Akadémiát, a második világhá­borúban megsebesült ,a hábo­rú után Németországba került, ahol Augsburgban és Mün­chenben volt műterme és csak­hamar magasra^gu amerikai katonatisztek kvavért arckép­festője lett. 1951-ben vándorolt Amerikába feleségével, New Yorkban telepedtek le, a sors azonban nem adta meg neki az uj hazában művészi álmainak teljesülését és haláláig kétkezi nehéz munkával kellett keres­nie kenyerét. Pedig igazi mű­vész volt, a szó legteljesebb ér­telmében, akinek festőecsetje alól remekbe sikerült portré^, gyönyörű tájképek, csikósok, a magyar rónán száguldó pari­pák, vagy döcögő szénásszeke­rek, virágcsendéletek festmé­nyek százai kerültek ki. Kiss Jóska befejezte földi pályafutását. Meghalt, de em­léke itt marad szivünkben, szeretteinek és barátainak a szivében és itt marad azonban az alkotásokban, melyek nevét az igaz művésznek kijáró tisz­telettel és kegyelettel őrizni fogják. Temetése szombaton, febru­ár 25-én d. u 2 órakor lesz New Yorkban, a 80-ik utcai Ballo temetkezési intézetből. Kennedy elnök hatályon kí­vül helyezte Eisenhower volt elnöknek azt a rendeletét, amellyel a tengerentúli kato­náink hozzátartozóit haza rendelte. A volt elnök ezt a dollár ér­tékének a védelmében tette. Kennedy a család szétvá­lasztását rendkívüli terhesnek találta s közerkölcsi szempont­ból kifogásolta. Az uj rendelet határtalan örömet keltett a tengerentúli katona-családok körében. Most Robert S. McNamara hadügyminiszter a következő tervvel állt elő: Minden férfi, nő és gyermek, a tengerentúli szolgálatban lévő családok tagjai takarítsanak meg egy évben 80 dollárt a U. S. dollár értékének érdekében. Ez az önkéntes takarékossá­gi program 80 dollárt levon abból a pénzből, amit külföl­dön elköltenének. 1962-ben és 1963-ban ez a takarékosság 200 millió dollárt tenne ki. Ily összeget Eisenhower úgy akart megtakarítani, hogy a katonák családjait hazaren­delte. McNamara tovább megy és kéri, hogy a katonaság ne vá­sároljon tartós idegen dolgo­kat. Ez vonatkozik az autó vé­telre is, mert az, aki azt meg­veszi, a saját pénzén kell azt hazaszállítania. A hazai autók visszaszállításának költségeit az állam fedezi. AZ ÖREGEK NEPE —Irta: CSIA KÁLMÁN— Amerika, hogy megfejtette az atomot, egy másik nagyje­lentőségű felfedezésre is jutott. Az uj világban egy uj népet fedezett fel: az öregeket. Va­lamikor felszabadította a rab­szolgákat. Most pedig a hala­dás kényszerítő logikája ösztön­zésére kezdi felszabadítani az élet ezerféle tőréből és rab­szolgaságából azt a népet is, amely minden világrészben a legelhagyatottabb volt: az öregeket. Társadalmilag, gazdaságilag és fizikailag ők voltak a mo­dern világ hajótöröttjei. Őröm­­telen sivár volt az életük. Kis nyomorok, fájdalmak és jajok koldus kunyhóiban éltek, ahon­nan nem nyílt kilátás a holnap horizontjai felé. Az összedült múlt s eltaposott álmok romjai között bujdostak elcsapottan, kiűzve a dolgozók társadalmá­ból. Létük gondot jelentett a házban, tövist a társadalom testében. Úgy is érezték, hogy ők kitöröltettek az élők köny­véből és feleslegesek a világ­ban. Valóban az 'd számukra nem építettek templomokat, sem házakat s jövőjük nem je­lentett sokat senkinek. Ameri­ka látja, hogy hatalmas sereg az öregek népe és megérdem­lik, hogy gondoskodás történ­jék róluk. Nagybátyám egy balkáni országban él 81 éves korában, hosszú és munkával teljes köz­­szolgálat után mindennap nap­számba jár. Ha dolgozik, eszik — ha pedig köszvény, öregség, Élelmiszerárak Budapesten (FEC) Budapesten a jó mi­nőségű hús kilogramonként 35- 40 forint, de ilyen kiadást egy nagyobb család csak a hónap elején engedhet meg magának. Tojás darabja 2.50-3 forint. Egy kg. tisztított “Közért” csirke 34 forint, egyebütt a csirke kilója 40-45 forint. Cit­rom kilója 22-25 forint, banán 40 forint, narancs 35 forint ki­lónként. Egy doboz szardínia 12 forint. Infravörös sugárral, automa­tikus nyárson sült csirke kilója 80 forint, tehát a haszon a ki­­csibeni árhoz képest is 100 szá­zalékos. A közszükségleti cikkek (liszt, cukor, kenyér) a többi áruhoz képest olcsók és időköz­ben nagy hírveréssel még csök­kentik is az árakat néhány fil­lérrel. A libamáj teljesen eltűnt a forgalomból, mert az “szigorú­an export áru.” Minden liba­húst árusító állami vagy ma­gánkereskedő köteles a liba­májat az államnak beszolgál­tatni. A rendelkezés megsze­gőit szigorúan büntetik. MAGYARA hírnök Könyvesboltja és központi irodánk hétfő kivételével minden hétköz­nap reggel 9-től délután 5-ig van nyitva; csütörtök esténként pedig 8-ig. HÉTFŐN CSAK D. U. 5-7-ig tartunk nyitva, vagy pedig előzetes telefonhívásra 216 Somerset Street New Brunswick. N. J. CHarter 9-3791 MI ÚJSÁG BRUNSWICKON? AZ ATLÉTA KLUB Valen­tine Bálja a rossz időjárás el­lenére szépen sikerült a múlt szombaton este. A környékbeli városokból is nagy számban jöttek el Brunswickra erre a mulatságra, ahol a Kára-Né­­meth zenekar nagyszerűen szórakoztatta a vendégeket. Legtöbben előre megvették je­gyüket, ami helyes is, mert igy a rendezőség is szép előkészítő munkát végezhetett. És meg­vették a vendégek előre a je­gyet a Klub Női Körének Tu­lipán-báljára is, amely március 11-én, szombaton este lesz a HAAC dísztermében. Ez is azt mutatja, hogy a magyarság felismerte annak fontosságát, hogy pártfogolnunk kell az ilyen rendezvényeket, mert ez­zel .valóban önmagunkat párt­fogoljuk s önmagunknak te­szünk jót! KÓSA ARTI, a Kosa Agency tulajdonosa és felesége a Hol­land Antillák szigetén, Arubá­­ban vakációznak, ahol Pákoz­­di János és neje volt bruns­­wicki lakosok vendégei (Mrs. Pákozdi Özv. Walyusnénak a leánya és már vagy 25 éve él­nek “az örök nyár szigetén.”) At MÁRCIUSI Magyar Ün­nepély előkészítő bizottsága hétfőn, február 27-én este 8 órai kezdettel tartja következő gyűlését az Atléta Klubban. A műsor teljes és végleges össze­állítása és más részletkérdések hegbeszélése lesz a tárgy. A bizottság tagjainak és az egy­házközségek k i k ü Idötteinek szives megjelenését kérjük. AZ ATLÉTA KLUB nagy­termében — mint már megír­tuk — épül a színpad, amely­nek felavatási ünnepélye ápri­lis 30-án, vasárnap lesz, nagy ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak épité­sét és régi építmények javítását és átalakítását vállalja. Építkezési kölcsönöket elintéz: Fenyő József. Telefon: CHarter 7-8484. bankett és szinelőadás kereté­ben. Varga Lajos, a Klub elnö­ke és Kára Péter Vigalmi Bi­zottsági elnök kérik a bruns­­wicki és környéki magyarságot, vegyék pártfogásukba ezt az “ügyet” azzal, hogy készülje­nek s legyenek ott ezen a nagy szinpadavatási ünnepi estén! Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szinpadépitést a klub tagjai végzik, egyszerű rajz után, idejüket és szerszámai­kat felajánlva és a klub ren­delkezésére bocsájtva . . . iga­zán pártfogásra érdemes ez a “szinpad-épitési ügy”! A szín­pad már nagyrészt készen van s már a márciusi magyar ünne­pély alkalmával (március 12- én) használható lesz. Ezideig a következő derék magyar em­berek dolgoztak a szinpad-épi­­tésnél, fáradságot nem kiméi­vé, éjjel-nappal időt áldozva azért, hogy a HAAC színpadán a magyar kultúra fenntartása és ápolása folytatható legyen: Révész Béla, Kálmán Gyula, Tóth Lajos, Tóth László, Pus­kás István, akik az ácsmesteri munka nagyobb részét maguk­ra vállalták. Segédkezet ad­tak: Jager István, Bilakovics János, Kára János. A villany­­szerelési munkára Kiss Károly és Borbás György vállalkozott. (Folyt, a 3-ik oldalon) ágyba kényszeríti s nem dolgo­zik, nem is eszik. Itt Amerikában, ahol Krisz­tussal tanulnak járni az embe­rek, az állam kezdi felismerni a nagy szükséget, amiben az emberek idős korban élnek és egyenesen biztatást küld az egyházak felé, hogy több öreg­otthont állítsanak fel. Ma már, Istennek hála, itt se szégyen öregnek lenni. Messze keleten, ahonnan mi magyarok is szár­maztunk, öregnek lenni mindig a legnagyobb tisztesség volt. Az a mi nagy öömünk, hogy az annyiszor elitéit, leszidott amerikai magyarságunk ebben a munkában a kulturpionérok útját járta s felmutathatunk a Bethlen Otthonra, ahol már 40 év óta védelmet és békessé­get találnak azok, akik az életben megfáradtak. Sokszor hallottuk a vádat, hogy örök barbárok vagyunk. Ázsiai átok van rajtunk. Kis kánok vagyunk életünk nyo­mor tanyáin. Mi pedig csende­sen feleljük a vádakra: jöjje­tek utánunk a megbékélés he­gyére ! Ligonierban van egy fieiy, ahol megpihennek azok, akik elfáradtak és megterhel­telek. Magyar hitből és ma­gyar áldozatból épült itt min­den. Mi is ismerjük Krisztust s ő vezette az első pionér atyá­kat s alapítókat, akik megépí­tették itt ezt a magyar falut. Akik itt jártak, szeretetben járak s azoknak voltak a lé­­lektestvérei, akik széttépték a rabszolgák láncait. Akik kive­zették a gyermeket a lelket ölő gyárak torkából. Ezt nem lehet letagadni, kimagyaráz­ni és elhallgatni. Ezért hisszük is mi annyi mással, hogy a ki­rályi áldozatok népe nem halt ki közülünk. Az idők és embe­rek nem lettek rosszabbak. Jobb helyzetben vannak test­véreink, mint voltak 40 évvel ezelőtt. Még van jövő a jótevők számára. “A szeretet soha el nem fogy.” Még haladást vá­runk ezen a téren az amerikai magyarságtól. Ne mondja sen­ki, hogy barbár a magyar, smu­­cig a magyar, halott a magyar! Mutassuk meg, hogy még élünk! Sztigmás kezeink még tudnak dolgozni. Még meg tudjuk szántani a magyar ugart. Ligonieri régi öreg ottho­nunk megvénült. Idejét múlta. Ez az öreg épület már múze­umnak sem való. Azért kell uj épületet építeni időseink szá­mára, mert egyre nagyobb a szükség rá, egyre többen akar­ják az utolsó nagy zarándok­latot megtenni és befejezni Ligonierben. Nagy a szükség, mert a lélek érzékenyebb, mint az énekes madár. Nagy a szükség, mert örök a parancs: “A lelket meg ne oltsátok.” Vannak 80 éves öregeink, akik csak úgy kedvtelésből be­­állanak a hófúvásba, hogy utat seperjenek kis templomunk felé. Arrafelé, ahol vasárnap­­ról-vasárnapra zeng a zsoltár, “Utas vagyok e világban.” Ahol beletorkollik minden ki­­(Folyt, a 4-ik oldalon) f'lííllilHilllllHllllh 1 1 Í J ! jl:1, Szives tudomásul vétel céljából ismételten közöljük, hogy LAPUNK ELŐFIZETÉSI DIJA 1961 MÁRCIUS 1-TŐL KEZDŐDŐLEG 4 DOLLÁR LESZ!

Next

/
Thumbnails
Contents