Magyar Hirnök, 1959. július-december (50. évfolyam, 27-53. szám)

1959-08-20 / 34. szám

SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE MERGED WITH - BEOLVADT LAP ’Wagűai’BŰhCap THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR UJSAG NEW BRUNSWICKON VOL. 50. ÉVFOLYAM NO. 34. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, - 1959. AUGUSZTUS 20 A szuper hatalmak korát éljük. A közönséges érte­lemben vett nagyhatalmak — Anglia, Franciaország — nem sokat számítanak a legnagyob­bak — Amerika és Szovjét­­oroszország — párviadalában. Az elerőtlenedett nagyhatalmak, természetesen, érzékenyek, ép­pen ezért Eisenhower elnök sor­ra kilincsel náluk, hogy letörölje a sértődés könnyeit. Kétségtelen, hogy Ameriká­nak szüksége van kevésbé erős barátaira, mert a vezető nagy­hatalomnak mindig, még a leg­mélyebb béke idején is, háború­val kell számolnia, amikor az ó­­riások mellett a törpéknek is kü­lönleges értékük van. Mint tudjuk, manapság ‘mély’ békéről igazán nem lehet szó, a háború egy emberen múlik, Hruscsovon, aki már hencegve szólt imigyen: “Megnyomok egy gombot s maguk mennek a fe­nébe.” Mármint az amerikaiak mennek a fenébe! Másik ked­venc mondása az, hogy eltemeti az amerikaiakat . . . Most módot kap, hogy bepil­lantson ebbe az amerikai világ­ba. Esetleg belátja, hogy kár volna eltemetni. Megmutatják neki a kényelmesen berendezett amerikai lakásokat, abban a. re­ményben, hátha megesik a szive s eltekint a temetéstől. Az amerikai kormányrúd mel­lett állók hisznek abban, hogy el­végre Hruscsov is ember, tehát rideg tényekkel meggyőzhető. Mi tovább is tamáskodunk. A kommunizmus természetrajza éppen az, hogy nem engedi meg­győzni magát. Szavunkat hallatni jó lett volna és még mindig jó lenne, de — úgy látszik — nincs mód reá. Egy-egy ember táv­irata a kormányhoz, valamelyik szövetség, vagy egyesület nevé­ben vajmi keveset ér. Gyűlésre kellett volna összehívni a jófejű és hideg koponyáju magyarokat az ország egész területéről, an­nak eldöntésére: mi is legyen a teendő? Hogyan is tudnánk leg­több súlyt adni a szavunknak, oly módon, hogy ne gáncsoljuk, hanem inkább támogassuk az a­­merikai kormányt? Ha máskor nem is, ezekben a napokban minden jószándéku amerikai magyart össze lehetne fogni egy akaratban. Nemcsak ennyire volna szük­ség. Össze kellett volna fogni egy szervezetbe az összes olyan ame­rikai polgárokat, akik első, vagy másod-generációs fokon a vas­függöny mögül származnak. Legalább tiz millió emberről voliía szó s ennek a tömegnek a súlya az amerikai belpolitikában nem “elhanyagolható mennyi­ség.” Nekünk, a magyaroknak kel­lett volna a kezdeményező lépé­seket megtenni. Biztosra lehet venni, hogy a többi, vasfüggöny mögül származott amerikai pol­gárok egy hatalmas kongresszus­ra gyűltek volna a mi hívásunk­ra, ha kellőleg fogtunk volna hozzá. Sok a közömbös magyar, ennek tudatában vagyunk s még több a vezérkedő. Aki úgy érzi, hogy ő nem közkatonának ter­mett, hanem az élre szánta a Te­remtő. A közömbösök nagy tá­bora mellett az ilyenek a szét­húzok, akik izgatják a jóindula­­tuakat s a lelkesedőknek meg­álljt kiáltanak. Lehetne ezt a kérdést tovább boncolni, de nincs értelme. Va­lamennyien tudjuk, milyen lég­körben élünk, mit várhatunk a másik magyar testvérünktől? Történelmi hivatását igy veszti el az amerikai magyarság. Ezért nem lehetünk az otthoni, az elnyomott nép igazi szószólói. Széthúzunk, egymás ellen har­colunk s közben elsikkad a leg­nemesebb cél, amiért küzdeni ér­demes. Él egy pár tucatnyi ma­gyar itt, Amerikában, aki a “nemzeti hivatást” abban látja, hogy egy másik pár tucatnyi magyart befeketítsen, tönkre te­gyen. így állunk ma, az Urnák 1959-ik esztendejében, Hhrus­­csov látogatása előtt. Elsősorban önmagunkat kellene legyőznünk, hogy aztán erőnket számbavéve, felvehessük vele a küzdelmet. De csodák nincsenek, főleg a mi amerikai magyar életünkben nincsenek. Szóljon, akiben több a bizakodás. Főleg, ha valóban okot lát a bizakodásra. Mit tesz az Amerikai Magyar Szövetség Khrushcsev idejöttével kapcsolatban NEGATÍV TÜNTETÉSEK HELYETT: POZITÍV ÉPÍTŐ MUNKA FOLYIK ORSZÁGSZERTE — INKÁBB ELNAPOLJÁK A KONGRESZ­­SZUST, NEHOGY FOGADNIOK KELLJEN A “VENDÉGET” — SZEMELVÉNYEK A WASHINGTONI KÖZPONT ELŐKÉSZÜLETEIBŐL Washington: Szó sincs arról, hogy Amerika beadja derekát! Ha nem is derült égből, de villámcsapásként érte a szabad világot és különösen az Egyesült Államok magyarságát az a hir, hogy Nixon alelnök oroszországi útját Eisenhoweré fogja követ­ni — ezt megelőzőleg viszont Khrushcsev szeptember közepén Amerikába jön! Az elnök meg­­lepetésszerü látogatása a vas­függöny mögé rendkívüli erköl­csi felelősséget ró a menekült magyarságra, mert hiszen bár­mennyire érthető Khruschev­­ellenes magatartásért a szovjet­kormány Eisenhower-en töltheti ki bosszúját — amiért azután az amerikaiak bennünket kár­hoztatnának . . . Ilyen körülmények között két­szeresen fontos a “többet ésszel, mint erővel” jótanács megfoga­­dása. Az Újvilág magyarsága, Brack Miklós Magyarországon járt Brack Miklós, a U.S. Relief Parcel Service cég elnöke a na­pokban érkezett vissza Magyar­­országról, ahol 8 napot töltött. Budapesten a MONIMPEX, a magyar állami külkereskedelmi vállalat vezetőivel és a kormány hivatalos embereivel folytatott tárgyalásokat az IKKA csoma­gok ügyében, megkönnyítéseket és bizonyos előnyöket próbálva kieszközölni úgy a csomagok rendelői, mint címzettjei számá­ra. Budapesti utjának főcélja, mint mondja, az volt, hogy meg­tudja, miért szüntette meg a ma­gyar kormány a posta utján kül­dött használt-ruha csomagok vámmentességét. Azt a választ kapta, hogy “az eredeti ok az volt, hogy a budapesti ruha- és cipőkereskedők panasszal for­dultak a kormányhatóságokhoz, hogy képtelenek üzleteiket fenn­tartani, mert igen kevés a vá­sárló. Budapest és az egész or­szág el van halmozva Amerikád ból és a világ minden részében lakó magyarok által küldött használt ruhákkal és cipőáruk­kal, amiket fekete piacon érté­kesítenek. A “fekete piacnak” akar végetvetni a magyar kor­mány az uj vámrendelettel.” Arra a kérdésre, hogy lehet­séges lesz-e majd a feladónak külföldön előre leróni a csoma­gok vámját vám jegyekkel, mint régente, Brack Miklós azt a vá­laszt adta, hogy “az. illetékes helyről kapott információk alap­ján közölhetem, hogy nem szán­dékoznak a vám jegyeket ismét (Folyt, a 4-ik oldalon.) mint a szabad földön uj hazát lelt véreink legnagyobb lélekszámú tömörülése, történelmi hivatása teljes tudatában: méltóságteljes formában készül fel a bizarr e­­seményre és a demokratikus par­­lamentárizmus eszközeivel ó­­hajtja hallatni szavát az itteni szokásjogok megszabta keretek között. Életbevágó jelentáségti ugyans, hogy az 1956-os szabad­ságharc által ismételten köztu­­tudat élére segített magyar ügy számára továbbra is .biztosítha­tó legyen az érdeklődés olyan körökben, ahol az emberiség sor­sát irányítják. Nem jelenti ez azt, hogy Khrushcsev látogatásával kap­csolatban el kellene hallgatnunk fájdalmunkat és óhazai véreink sorsa feletti jogos aggodalmun­kat. Korántsem! Hiszen olyan menekültjeink is vannak, akik kihallgatást szándékoznak ki­eszközöltetni Budapest lemé­­szárlójánál — elhurcolt, börtön­be vetett szerelteik kiszabadítá­sa érdekében. Számos más terv megvalósításán is folyik az elő­készítő munka, megannyi ma­gyarlakta városban. Ezeknek ha mindössze egyike-másika kerül is megvalósításra: akkor is kiér­demelheti a közfigyelmet; az ős­lakosság meggyőzése pedig ma már nem reménytelen, hiszen 37 millió kelet-európai származású amerikai, javarészt szavazópol­gár befolyása, hangja újabban egyre jobban összecsendül a kivándorolt magyar hazafiaké­val . . . New Yorkban a világváros magyar közéleti vezetői pártál­lásra és vallásra tekintet nélkül, testvéri együttérzései tanács­koztak késő éjszakai órákig a teendőkön. A nemes példát más magyarlakta gócpontokon is át­vették és mintegy varázsütésre elevenedett meg a magyar élet szerte a nagy Amerikában. Clevelandban a United Hun­garian Societies a Felszabadító Bizottsággal karöltve, vállvetve dolgoznak az előkészületeken. Detroitban az Amerikai Magyar Szövetség ottáni vezetősége és hetilapjaink szerkesztősége ál­lottak a mozgalom élére. Az egyik legelső távirat, mely a Fe­hér Házba befutott, a Szövetség philadelphiai osztályának drá­mai erejű szövegezésében érzé­keltette az Egyesült Államok el­ső polgárával a magyarság ag­godalmait és óhajait. Ezek csak kiragadott virágok a sok nemes igyekezet csokrából, mert hiszen más városok magyarsága is egy emberként fogott munkához. Elképzelhető, hogy ilyen kö­rülmények között az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni központja is megtesz minden tő­le telhetőt. Bár a Fehér Házban kijelentették, hogy Eisenhower elnök minden idejét nemzetközi kérdések tanulmányozásával töl­ti, komoly formában merült fel, hogy helyette Nixon alelnök haj­landó fogadni egy reprezentatív magyar delegációt. Ugyancsak alakulóban van egy szenátusi és kongresszusi bizottság a rab­nemzetek ügyének ébrentartásá­ra; ennek tagjait arra kérte az A.M.Sz. központi titkára, hogy mint választott képviselők, sze­mélyesen győzzék meg Eisen­hower elnököt a magyar késdés állandó előtérben tartásának szükségéről, bárhol, bárkivel is tárgyal. A 98 szenátor1 és 437 képviselő legtöbbje rosszalja (ha politikai okokból nyilváno­san nem is nyilatkozik egyelőre) a titokzatos meghívást. A furcsa vendég érkezését számos nagy­­befolyású honatya a leghatáro­zottabban el is ítélte. Az orszá­gos törvényhozás kupolája alatt izgatott latolgatás folyik a “Cap­tive Nations Week” egész évre kiterjesztéséről. Sőt egyre széle­sebb körben hatalmasodott el az az elgondolás, hogy a legsürgő­sebb javaslatokat szeptember közepéig meg kell szavazni, mi­által a vörös tömeggyilkos meg­érkezése előtt el lehetne napolni az üléseket és Khrushcsevet ily módo,n meg se lehetne hívni a Capitoliumba . . . Az amerikai sajtó egy töredé­ke ugyan rendületlenül folytatja struccpolitikájájt és igyekszik belügyi bonyodalmak görcsös felszínen tartásával leplezni a kényes külpolitikai szenzációt. Akad például olyan elvetemült “kolumnista”, mint a magát libe­rálisnak képzelő Walter Lipp­­man, aki nem átalja a keleteuró­pai rabnemzetek teljes feladását és a kommunistákkal való ge­rinctelen lepaktálást ajánlani. Szerencsére a komolyabb újsá­gok, élükön a “U.S. News & World Report” veterán főszer­kesztőjével, David Lawrence-cel, “Welcome, murderer!” címen vezércikkeznek és figyelmezte­tik Amerikát a várható követ­kezményekre. A Fehér Ház külpolitikával Az angolok csodát várnak A londoni Daily Mail azt Írja, hogy uj csodák korszaka érke­zett el aztáltal, hogy Kruschev Amerikába jön és Eisenhower Moszkvába megy és hogy ebből a csodából még újabb csodák származhatnak ... Bámulatos, hogy egy világlap ilyen naivságokat irkái össze. Mi egyelőre csak azt csodáljuk, hogy az angolok mennyire be vannak gyulladva máris. Lehet-e sokat számítani ilyen szövetsé­gesre ? MI ÚJSÁG BRUNSWICKON? “DUNÁNTÚLI NAP” — amikor ezt kimondjuk, na­gyon sok new brunswicki és Perth Amboy környéki ma­gyar tudja már, hogy miről van szó, hiszen ez a nyári sza­badtéri mulatság már hosszú évek óta egyik legsikerültebb­je a nyári “rendezéseknek.” A Magyar Amerikai Atléta Klub (HAAC) rendezi ezt a mulat­ságot, még pedig a labdarugó­csapatok felszerelésének költ­ségeire. A Kára-Németh test­vérek kitűnő zenekara muzsi­kál a pikniken, amely a Szent József g. k. egyház piknikhe­lyén lesz augusztus 23-án, va­sárnap egész nap. A St. Jo­seph’s Grove árnyas fái alatt összejönnek ezen a napon NEW BRUNSWICKON, 1-családos, 6-szobás ház eladó. Mindennel fel­szerelve. Olaj fűtés. 272 Suydam St., Tel. KI. 5-8191. ELADÓ Manville-ben szép 10-szobás, 2-családos téglaház, jó helyen, 60xl0(f lotton. 2-kocsis garázzsal. Érdeklődni: Steve Kovács bróker­nél, 16 James St. New Brunswick, Tel. CH. 9-0614, vagy KL 5-6213. nemcsak a dunántúliak, akik itt adnak egymásnak találkát évről-évre, de ott lesz minden magyar a környékről, mert igazán érdemes elmenni ide! Finom magyar ételekről, hűsí­tőkről is gondoskodik a ren­dezőség. MRS. WÁGI JÚLIA, Miami, Fla.-i lakos az ottani kórházban operáción esett át. Már kijött a kórházból s otthonában lábbado­­zik. Mrs. Wági Simon Gézáné, 87 Plum St.-i lakos édesanyja. A RUTGERS Egyetemen ta­nuló magyar diákok augusztus 29-én, szombaton este fél 8 órai kezdettel hangulatosnak ígérkező műsoros, zenés es­télyt és táncmulatságot ren­deznek wSéta Budapesten” el­nevezéssel a Suydam St. vé­gén, illetve a Nichols Ave.-n HÁZTARTÁSI alkalmazottat kere­sünk, egy ügyes, 50 éven aluli asz­­szonyt. Főzés és takarítás. Külön szoba, fürdőszoba. Jő fizetés. Te­lefonáljon, Kilmer 5-8080. levő egyetemi Horticultural Dept, épületében (virágkerté­szeti főiskola épülete)'. A phoe­­nixvillei (Pa.) Magyar Kul­­tur-csoport fogja az est műso­rát adni, Bácskai M. Béla otta­ni magyar fiatalember vezeté­sével, aki a konferanszé szere­pét is betölti. A zenét Nagy Károly fiatalokból álló zene­kara szolgáltatja. A jótékony­­célú estély tiszta jövedelmét (s csaknem minden bevétel ez lesz, mert mindenki ingyen szerepel, ingyen dolgozik és jelen hirdetményünk is telje­sen díjtalan!) egy európai magyar diák kihozatalának költségeire, valamint a “Nem­zetőr” angolnyelvü kiadásá-VILLANY-SZERELÉSI - munkákat szakértelemmel, lelkiismeretesen végzik. Telefonhívásra házhoz jö­vök: CHarter 9-6082. — Charles Kish. NEW BRUNSWICKON,-a St. Peter kórház közelében, 6^2 szobás, fürdés ház, nagyszerű állapotban, $15,500-ért eladó. Dán DiVizio & Co. 54 Wycoff St. New Brunswick, ad további felvilágosítást. nak javára fordítják diákja­ink. Aki egy hangulatos estét akar eltölteni lelkes magyar fiuk-lányok társaságában, je­gyezze fel ezt a dátumot s le­gyen ott a “Séta Budapesten” díákestélyen, mert ezzel egy­szersmind jótékonyságot is gyakorol, magyar ügyet segít elő! BÍRÓ PÉTER ÉS FIAI iro­dája pelenti, hogy Kovács Sán­dor, 115 S. 5th Ave. H. Park-i lakos a napokban érkezett vissza Magyarországból, ahol a Külső­­váth, Veszprémmegyében élő fi­vérét látogatta meg. Sass Sán­­dorné, 30 Division St.-i lakos is a minap érkezett vissza óhazai látogatóutjárói, ahol édesanyját látogatta meg Vitka, Szatmár-GÁZKÁLYHA (főzőkályha) 4 égővel és 2 olaj-égovel, tiszta fehér por­cellán, nagyon olcsón eladó. Cinr»: 240 Somerset St. (borbélyüzet). megyében. Keszler József né, 103 Harvey St.-i lakos szintén most érkezett vissza Dunaszentmikló­­son, édesanyjánál, Özv. Szűr Fe­­rencnénél tett 'látogatásáról. Augusztus 12-én indultak ma­gyarországi látogatóba Rakics Dániel és Baker Rudolf, 447 Grant Ave. Scotch Plains, N.J.-i lakosok, akik a veszprém-megyei Somlószőlősön élő rokonaikhoz mentek. A KÁRA-NÉMETH zenekar óriási sikert aratott múlt szom­baton a pennsylvaniai Lake­­wood Park hatalmas tánctermé­ben, ahol minden szám után dör­gedelmes tapsviharral fejezte ki a közönség elismerését a nagy­­(Folyt. a 3-ik oldalon) ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak építő­sét és régi építmények javítását és átalakítását vállalja. Építkezési kölcsönöket elintéz: Fenyő József Telefon: CHarter 7-8484, ANGOLUL beszélni tudó özvegy­­asszony vidéki otthonba, idősebb házaspárhoz kerestetik. Könnyű háztartás, félig tehetetlen gondo­zása. Mérsékelt fizetés. Telefonál­jon: CHarter 7-6390. 1915-ÓTA el van ismerve, hogy: Goldstein cipő jő cipő!—63 French St. New Brunswick, N. J. foglalkozó elnöki tanácsosai, úgyszintén a State Department illetékes diplomatái váltig han­goztatják, hogy szó sincs a Khrushcsev előtti hasravágó­­dásról, még kevésbé a rabnépek szánalmas sorsába való bele­nyugvásról. Sőt egyesek szerint Eisenhower állítólag hajthatat­lannak fog bizonyulni e kérdés­ben, ami talán még értelmet is kölcsönözhet a kínos meglepe­tést okozó fogadtatásnak. Ezzel szemben a látogatás hírére a honvédelmi kormányférfiak elő­ző meghívásokra készített be­szédeinek szövegéből töröltették azokat az idézeteket, amelyek Khrushchevet a sirásó színében tüntették fel . . . Mértékadó fórumokon általá­nos megnyugvást kelt, hogy az Egyesült Államok magyarsága megfontolja Nixon alelnök sze­mélyes kérését és tartózkodik a zajos uccai tüntetésektől. Azt az alkotmányadta jogunkat viszont senki sem vitatja, hogy méltó­ságteljes formában, nyomatéko­san fel ne hívjuk az amerikai közönség figyelmét a tudniva­lókra. Ilyen amerikai jellegű tiltakozás lesz például az a nagy­szabású tömeggyülés, amit a Kö­zépeurópai Származású Ameri­kai Polgárok Szövetsége rendez New Yorkban, továbbá a külön­böző felekezeti! egyházak hitszó­nokai által az istentiszteleteken és rádióban elmondandó alkalmi beszédek, több világlapban ké­szülő cikksorozat, sőt egész ol­dalas hirdetés, stb. Gondviselés-szerüen még a Philharmonia Hungarica, sza­badságharcos menekültjeink e pompás hangversenyzenekara i­­deális időben érkezik amerikai kőrútjára, .hogy a legnemesebb művészet magasztos eszközeivel is éppen akkor hirdese Amerika és Kanada szerte a magyar fel­támadást, amikor Khrushcsev a békeszerető turistá álarcában megjelenik a láthatáron .. . Még a Bécsből érkező magyar szim­fonikusaink nyomtatott műsora is olyan tartalmas lesz, hogy né­pünk kultúrájának levegőjével fogja megtölteni az amerikai nagyvárosok hangversenyter­meit. Lesznek sok ezren velünk és mellettünk országszerte. Lesz­nek amerikaiak, akik “STOP KRUSHCSEV” feliratú papir­­lemezt ragasztanak automobil­jaikra. Lesznek, akik fekete gyászt öltenek, fekete karszala­got hordanak az orosz hóhér it­­tartózkodása idején, kegyeletes megemlékezésül a miatta halál­ba kergetett millió és millió em­bertársukért. Lesznek, akik fé­nyes napsütésben nyitott eser­nyővel tüntetnek némán — és mégis oly sokatmondóan! Lesz­nek, akik legyőzvén kíváncsisá­gukat, egyszerűen hátat fordíta­nak, ahol csak megfordul “a fur­csa vendég.” És talán még repü­lőgépet is sikerül bérelni imitt­­amott, amely hatalmas füstbe­­tiikkel Írja majd égbolto­zatra és vési be minden eddigi­nél mélyebben a szabad világ lekiismeretébe: “FREEDOM FOR HUNGARY”

Next

/
Thumbnails
Contents