Magyar Hirnök, 1958. január-június (49. évfolyam, 2-26. szám)

1958-05-01 / 18. szám

J MAGYAR HÍRNÖK 1958. MÁJUS 1 MI TÖRTÉNT DOMINIKÁBAN? (Folyt, az 1-ső oldalról) minikai állampolgárok, ké­sőbb majd szépen kivándorol­nak az Fjgyesült Államokba, amely Haiti szigetétől már csak egy nagyobbacska kakas­lépés. A lista négy nap alatt be­telt. “Elkésett” emberek Szóljunk most talán néhány szót róluk is, ezekről az “elké­settekről,” akik korunk egyik legfurcsább kalandjának, a do­minikai exodusnak szenvedő szereplői, majd hősei voltak. Legnagyobb részük paraszt, Debrecen, Hódmezővásárhely s a Balaton környékéről. Nyu­godt, lassú emberek, akik csak akkor határozták el, hogy ott­hagynak hazát, házat, temetőt, jószágot, amikor már bizonyos­sá lett, hogy nem jön egy uj Kossuth, nem támad második Damjanich, hogy az orosz megszállta a keresztutakat és a bakterházakat is, a Nyugat pe­dig nem tud vagy nem akar cselekedni. Ausztriában aztán megtudták, hogy ők “januári­ak” s ezzel eljátszották jogu­kat a világhoz, nem lesznek farmerek Amerikában és nem fognak Leghorn kakast te­nyészteni Dánia ege alatt. A másik csoport, a kisebbik rész olyanokból állt, akik még az utolsó pillanat után is meg­próbálták a lehetetlent, akik még ott voltak január 10-én a csepeli ütközetben, akik arra gondoltak, hogy talán a párton belül sikerül valamit elérni vagy talán jön egy jegyzék Amerikától, esetleg Hruscsov elméje megvilágosodik s akkor szükség lesz a kitartó és becsü­letes emberekre. F. mérnök, a Csepeli Munkástanács tagja, egy református lelkész, egy gimnáziumi tanár, egy agronó­­mus. ők nem azért keltek át a határon, mert Cadillac-ekről vagy pálmákról álmodtak. Lát­ták, hogy mindennek vége, nincs tovkbb. Ausztrikban már elkéstek. Tetszett volna azon­nal rohanni, még október 24- én, akkor most lenne televízió, melegviz, ünnepi fogadtatás. Valamivel többen voltak, mint ötszázan. Elmentek Domi­nikába. Amikor a hajó hor­gonyt vetett Ciudad Trujillo mólói előtt, impozáns, hatalmas épület ötlött szemükbe, géppus­katornyokkal és drótkerítéssel. — Mi ez? — kérdezték a matrózokat. ‘ — Ez a börtön — felelték a hajósok és köptek. Megt-ehet­­télC olaszok voltak. így kezdődött. A folytatás, röviden, csupán a tények ismer­tetésére szorítkozva: a parasz­tokat egy fennsíkra vitték. Minden család kapott egy kunyhót. A tiz hold földön kak­tuszerdő nőtt. Viz nem volt, vil­lany nem volt, kenyér nem volt. Négy dollár sem volt, mint ahogyan elöljáróság sem volt, csak katonai parancsnok, aki­től külön engedélyt kellett kér­ni a telep elhagyására. A ka­tonai parancsnok az engedélyt nem adta meg. A nagy Trujillo A vas- és gépipari szakem­berek St. Cristobalban, a fegy­vergyárban kaptak munkát. Lakást nem ktaptak. Egy al­bérleti szoba ára száz dollár. A fizetés 240 dollár. Villany van, viz van, más nincs. Orvos sincs. Újság sincs. Ciudad Tru­­jillóban, a fővárosban egyetlen napilap jelenik: meg, Trujillo pártjának lapja. Más lap nincs. Más párt sincs. Trujillo nevét a lap minden esetben a követke­ző jelzők előrebocsátásával Írja le: “A nép jótevője, az or-AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG ÉS A MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ állandó címe: American Hungarian Federation vagy pedig: Coordinated Hungarian Relief, Inc. 1761 “R” Street, N. W. . WASHINGTON 9, D. C. szág atyja, a bölcs vezér, Do­minica ujjáépitője.” Ez nem tréfa, ez igaz. Az elnök hivata­los címei közé tartozik: “A Legfőbb Diák” (mert ő az egy­etlen középiskola patronusa), a “Legfőbb Ügyvéd” (mert ő az ügyvédi kamara patronusa), a “Legfőbb Vezér” (mert ő a hadseregfőparancsnok). Ez se tréfa. St. Cristobalban, ahol a többi között nincs kórház, nincs színház, nincs autóbusz, nincs villamos, Trujillo elnök lovas-, gyalogos- és ülőszobrai látha­tók, márványból, bronzból, sőt fából is. Minden lakásban ott függ a képe. A lakások 90 százaléka nem lakás, hanem fűből, lécből, sár­ból és üres petróleumoshordók­­ból összerótt kalyiba. Itt élnek a bennszülöttek, akiknek leg­főbb atyja Trujillo. írni, olvas­ni nem tudnak. Tisztelik az államot, bár e tisztelet bizo­nyos félelmen alapszik. Aki ugyanis nem tiszteli az államot, azt a sziget északnyugati csú­csán felállított koncentrációs táborba szállítják. Trujillo hatalma végtelen. Ezzel kapcsolatosan szabad le­gyen idéznem F. mérnök és egy dominikai állampolgár párbe­szédét. A kis beszélgetés alkal­mas arra is, hogy rávilágítson az országban uralkodó közmű­velődési állapotokra. — Miért jöttetek el Magyar­­országról ? — Mert az oroszok bevonul­tak. — Kik azok az oroszok? — Egy nagy, 200 milliós nép. — Mennyi az a 200 millió? — Sok. — És Trujillo miért engedte, hogy az oroszok bevonulja­nak? (Erre nehéz felelni. De a bennszülött dominikai jó ta­náccsal szolgál.) — Kérjétek meg Trujillót, hogy kergesse el az oroszokat. Ha szépen kéritek, megteszi. Nagyon jószivü ember . . . A magyarok áprilisban száll­tak partra Cijudad Trujilló­­ban. Május elején a parasztok fellázadtak. A lázadást kato­naság verte le. Ez volt az első megmozdulás. A “lázadás” szervezőit, 12 embert Kovách tábornok utasítására a sziget északi csücskére akarták szál­lítani. Erre újabb lázadás tört ki, a 12 magyart kiszabadítot­ták. Puszta ököllel vereked­tek, mert még benzin és üveg­palack sem volt. Verekedtek a nők és verekedtek a gyerekek is. A mulatt katonaság vissza­vonult. S ekkor kezdődött a domini­kai kaland felemelő és büszke szakasza, az “exodus.” Az “el­késett” magyarokról, a debre­ceni parasztokról, a csepeli va­sasokról kiderült, hogy reálpo­litikusok. Tanultak az októberi leckéből. Felmérték saját hely­zetüket és petróleumlámpák fényénél, moszkitókkal küz­­ködve, mezítláb, nyomorúsá­guk legmélyére zuhanva józa­nul és okosan számot vetettek azzal, hogyan lehetne megme­nekülni. Áruló nem akadt kö­zöttük. Egységesek voltak, bát­rak és tisztánlátók. Azt már tudták, hogy erőszakkal nem boldogulnak. Ravaszul és böl­csen (talán a magyar történe­lem folyamán először) politi­zálni kezdtek, a kaktuszerdők kellős közepén. Kivonulás Dominikából Elsőbb a parasztok összeköt­tetésbe léptek a St. Cristobal­ban maradt mérnökökkel és munkásokkal. A futár gyalog ment, mezítláb, szökve az őr­szemek között (ó, csodálatos gyakorlat, át a trópusi mocsá­ron. A mérnökök és munkások leveleket Írtak, higgadt, tár­gyilagosan fogalmazott levele­ket s ezeket becsempészték a külföldi követségek előszobájá­ba. Figyeltek, tájékozódtak. Megtudták, hogy Cubá szige­tén tartózkodik a Dominikai Ellenkormány. Egy jelentés oda is eljutott. Kapóra jött. Az j ellenkormány átadta a levelet 1 a cubai kormánynak. Cuba UNO delegátusa az Egyesült Nemzetek színe előtt szóvá tet­te a Dominikában fogvatartott magyarok ügyét. Cikkek jelen­tek meg. A botrány kirobbant, mialatt a magyarok rongyos ingekben ültek a kalyibákban s gondolkoztak, mit lehetne még tenni. Az ügy kellemetlen­né vált. Elég volt a magyarok­ból. Valamennyiüket internál­ták. De eltüntetni már nem le­hetett őket, már el kellett szá­molni velük. Kovács még meg­próbálkozott azzal, hogy mind­annyian kommunisták, gazem­berek, közönséges bűnözők, akik nem akarnak dolgozni. De a világ már nem hitte el. Az amerikai konzul két és fél órás magánkhihallgatáson fogadta F. mérnököt. A Nemzetközi Vöröskereszt interveniált. A magyarok kijelentették: azon­nal el akarják hagyni a Domi­nikai Köztársaság területét. Szétszórt magyarok beszélgetnek... ‘PAJTÁSOM, pajtásom, kenyeres pajtásom, Bajban erős szived remegni mért látom? — “Édes hazánk felett van nagy buslásom.” ‘Csillagtól csillagig vezet a mi utunk, Ha ma nem, hát holnap, bizton hazajutunk’. — “Bölcsőtől a sírig, százszor is elbukunk.” ‘Nehéz a magyar sors, de lesz jobb is, pajtás, Fagyos télben indul az uj élethajtás.’ — “Jaj, a mi jövendőnk átok, kin, sóhajtás.” ‘Lerongyolt gyunyánkat idegen szél rázza, Jön talán valaki, ki sorsunk megszánja.’ — “Jólétben élőnek, csak teher az árva.” ‘Mindegy, pajtás, mindegy; élünk, ahogy lehet, A remény begyógyít minden fájó sebet.’ — “Addig a gonoszság ezerszer eltemet.” ‘Szülőföldünk képét telkembe bezárom, Tavaszt hoz számára halálod s halálom,’ — “Látod, pajtás, ez az érd vigasztalásom.” Trujilo is reálpolitikus. Be­leegyezett. Noha ilyen tömeg­ben fehér munkaerőt, köztük képzett mérnököket, gazdászo­­kat talán soha többé nem kap. Jól van, menjenek a magyarok. De ki fizeti az utat? Termé­szetesen Trujillo ur, mondták a mezítlábasok az internálótá­bor kunyhóiban. Rendben van. hová mennek? Elérkezett a pillanat, amikor a helyzet reménytelenre for­dult. Valóban, hová menjen 500 lerongyolódott, kimerült magyar? A földgolyó, immár másodszor, szűknek bizonyult. A világ ismét sajnálkozott és mosta kezeit. Szánalom van, hely nincs. Egy atomfizikust esetleg be tudnánk fogadni. Egy kitűnő agysebészt is. Ta­lán egy rakétaspecialistát. De parasztokat? . . . A tizenkettedik óra után öt perccel ,amikor már úgy lát­szott, hogy az “elkésett,” vég­zetesen elkésett magyarokra a rendkívül közönséges éhenha­­lás vár (a Dominikai Köztársa­ság ugyanis bejelentette, hogy megszünteti élelmezésüket), előlépett a nagy menekülés el­ső szamaritánusa, Bécs, ahol nemcsak Ferenc Józsefet, a grinzingi bort és a silesiklást veszik komolyan, de a huma­nizmust is. Az osztrák kor­mány hajlandónak mutatko­zott a dominikai menekülteket visszafogadni. Az 500 ember hajóra szállt. Illetőleg felad­ták őket a hajóra, poggyász gyanánt, teheráruként. Az olasz “Ascania” kapitánya könnyezett, amikor a poggyász felkapaszkodott a fedélközbe. Kabinokat nyittatott számuk­ra. gondoskodott élelmezésük­ről. Southampton kikötőjében a matrózok pokrócaiba csavar­va szálltak ki, ugyanis legtöbb­jüknek egyszerűen nem volt ruhája. Most Bécs mellett' vannak, a stockerau lágerben. Esik a hó s ők — ó szent relativitás — boldog. Mi lesz a sorsuk? Ta­lán letelepszenek Ausztriában (amelyről meghatott hálával beszélnek), talán, ha újra megindulnak a hajók, kimen­nek Kanadába, Ausztráliába vagy az Egyesült Államokba. Nem törtek össze. Győztek. Noha a győzelem amolyan pyrrhusi volt — egyszóval: magyar. A történet kétségkívül tanul­ságos. A tanulság sokféle mó­don összegezhető- Lehet elmél­kedni diktatúráról, demokráci­áról, humanitásról, magyar sorsról, a kivándorlás külön­böző gyakorlati megoldásairól. De most csupán csak annyit: magyarok, ha legközelebb me­nekülni kell, Dominikába ne! Ott, nyakas természetünk mi­att már rossz hírünk van. . . . ÖRVÉNYES ANDRÁS (Irodalmi Újság) ÁRVÁI JERÉMIÁS Élelmiszerek és orvosságok Johnson Outboard motorok, Penn Yan és Old Town csolnakok Nagy választék—kedvezd árak! DICK SMITH’S Cedar Cove Marine Supply Riva Ave. - nyugatra 11J mérföldre Main St.-töl MILLTOWN, N. J. Tel. TAlbot 1-8914 Amikor az amerikai háziasz­­szony a mészárosnál húst vá­laszt ki, vagy amikor előre be­csomagolt sertéskarajt vásárol, a húson, vagy a csomagon pe­csétet, vagy címkét talál, amely bizonyítja, hogy ezt az élelmi­szert hatóságilag megvizsgálták és jónak találták. Amikor pa­lackos orvosságot veszünk a drogériában, tudjuk, hogy a gyógyszert kipróbálták és hatá­sát ellenőrizték. Ha konzervdo­bozba csomagolt vagy fagyasz­tott gyümölcsöt veszünk, bizo­nyosak lehetünk arról, hogy az eljárás az egészségügyi szabá­lyok szemmeltartásával ment végbe. ötvenöt éve van annak, hogy az amerikai kormány az első “Food and Drug Act”-ot léptet­te életbe, hogy biztosítsa az egészségügyi követelmények be­tartását az élelmiszerek és or­vosságok forgalmában. Azóta az eredeti törvényt többször átdol­gozták, hogy uj termékeket, mint vitaminok és kozmetikai szerek, vagy uj eljárásokat, mint fagyasztás, stb., ellenőrzés alá vehessenek. Elsősorban a termelést ellen­őrzik. A gyártásnál a felhasz­nált anyagokat viszgálják meg először, azután a gyártási pro­cesszust figyelik végig. Mikor a gyártmány elkészült, az elő­állító köteles a tartalom lénye­ges adatait ismertetni: az ösz­­szes felhasznált anyagokat és azok mennyiségét fel kell so­rolni a burkolaton. Ennek a címkézésnek a révén, a cukor­beteg vagy a magas vérnyomás­ban szenvedő, megállapíthatja, vájjon az élelmiszer nem tartal­maz-e cukrot vagy sót, amit ke­rülnie kell. Az orvosságokon vi­szont az elővigyázati rendsza­bályokat kell feltüntetni, mint pl. “External Use” (Külső EZ A LAP nem EGY felekezet, nem EGY társadalmi osztály, nem EGY politikai irányzat, nem EGY érdekcsoport szolgálatában áll, hanem: MINDEN magyar ember sorsának, MINDEN becsületes, őszin­te magyar törekvésnek, MINDEN szép, hazafias a­­amerikai és magyar célki­tűzésnek, MINDEN tisztességes ma­gyar gondolatnak ÖNZETLEN HARCOSA! Ezért: Minden becsületes gondolko­zása jóérzésü magyarnak fajtája és sajátmaga iránti kötelessége is támogatni, pártolni ezt az újságot! használatra). Mérgező hatású gyógyszerek burkolatán a gyá­ros köteles ezt a körülményt is hangsúlyozni. Már a múlt század végén in­dult meg a mozgalom ilyen tör­vény érdekében, amikor Dr. Harvey W. Wiley, a földmive­­lési minisztérium fővegyésze, fontos fölfedezésre jutott. Se­gédei, saját egészségük kockáz­tatásával megállapították, hogy az amerikai fogyasztó közönség éveken át tartó lassú mérgezés­nek van alávetve, mert a kon­­zervgyárosok — bár jóhiszemű­en — olyan vegyianyagokat használtak a gyártás folyamán, amelyek ártal masak, sőt mér­gezők'voltak. Azt hinnők, hogy a közönség azonnal visszariadt a konzervek vásárlásától. Korántsem. A kö­zönség örömmel élvezte a kon­­zerveket, mert ezek megköny­­nyitették a háziasszony gond­jait a konyhai teendők egysze­rűsítésével. A gyárak minden kívülről jövő beavatkozást visszautasítottak. A kormány sem szívesen állított fel akadá­lyokat az üzleti élet működése elé. Dr. Wiley azonban tovább folytatta a közönség felvilágo­sítását és sürgette, hogy az élel­miszergyártást ellenőrzés alá vegyék. A sajtó egyrésze mellé állott. Végül is Upton Sinclair “The Jungle” cimü regényében leleplezte a husgyártás legrej­tettebb titkait is. őmaga ugyan­is munkásnak szerződött el a chicagói vágóhidakhoz és lelep­lezéseit 1906-ban nyilvánosság­ra hozta. Ennek hatása alatt fo­gadta el a kongresszus az első “Federal Food and Drug Act’­­ot. Ma már senkisem ellenzi e törvényt vagy módosításait. A kormány a vállalkozókkal és a fogyasztókkal közösen dolgozik a közös érdek védelmében. Common Council A WILLIAM PENN egylet 135-R osztálya május 10-én, szombaton e ste a Fehér Sas te­remben (Scott és Somerset St.) tartja évi nagy táncmulatsá­gát. A Kára-Németh testvérek zenekara fog muzsikálni. A be­­léptidij $1.00 lesz. Erre a má­jusi bálra sokan készülődnek városunkból és a környékről. HASZNÁLT ruha- akciót folytat egy lelkes csoport váro­sunkban, még pedig oly módon, hogy a French St. 78 szám alatt megnyitott “Good as New Shop”-ban elfogadnak minden­féle használt, jóállapotban le­vő ruházati cikket, gyermekru­­hanemüt, ékszert, bármilyen hasznos dolgot eladásra s az el­adási árnak felét a tulajdonos, felét pedig a Middlesex kór­ház kapja. Naponta reggel 10- től d. u. 5-ig van nyitva az üz­let hétfőtől péntekig, szomba­ton pedig d. u. 1-ig, vásárlók számára, akinek pedig eladni­­valója van, hétfőn, vagy csü­törtökön vigye az üzletbe. Min­den ruhanemű frissen mosva, vagy pucoltatva kell legyen, molyette dolgok nem használ­hatók. Három dollár eladási ár­nál olcsóbb holmit nem vesz­nek át bizományba. Tengeren­túlra küldendő szeretetcsoma­­gok céljára jobb bevásárlási helyet senki sem találhat, mint ez az üzlet a 78 French St.-en, ahol ha vásárolunk, jótékony­ságot is gyakorolunk. A Public Service a gázráták feleme­lését kéri A Public Service and Gas Company április 18-án bead­vánnyal fordult a State Board of Public Utility Commissione­­rekhez a gáz ráták felemelésé­nek érdekében. 37 év óta ez az első eset, hogy a Public Service az általá­nos gáztarifák felemelésének engedélyezését kérelmezi. Leg utóbb 1946-ban kapott a Pub­lic Service engedélyt, .de caak a magánházak fűtésére szolgá­ló és nagy iparvállalatok által használt gáz rátaemelésére. A vállalat szerint a gáztari­fa emelését a kiadások, adók és nyersanyagok árának emelke­dése tette szükségessé. A gázszolgáltatás nagymér­vű kiterjesztése a jelenlegi és jövőbeni fogyasztók érdekében folytonosan uj befektetést igé­nyel. Hogy a vállalat anyagi kerete biztos alapon nyugod­jék, ezekkel a kiadásokkal szemben, több bevételre is van szükség, úgy hogy a szükséges alaptőkét a leggazdaságosabb módon tudják biztosítani. A fokozott kiadások illuszt­rálására a Public Service utal például arra is, hogy a második világháború befejezése óta a munkabérek 81 százalékkal emelkedtek és hogy 1957-ben ezek $12,000,000-al többet tet­tek ki, mint 1946-ban. A felszerelésekkel járó kia­dások is állandóan emelkedtek a háború óta, mi lényeges pont­ja az indokolásnak, ha figye­lembe vesszük a vállalat utób­bi időben történt nagy beruhá­zásait és üzemi terjeszkedését. A gázcsövek ára több mint duplájára ment fel és egy gáz­óra ára $8.75-ről $18.45-re emelkedett, ami 111 százalék­nak felel meg. Sok, sok mér­­földnyi kisebb gáz vezetéket kellett nagyobbal helyettesíte­ni és a gáztelepek berendezésé­ben is rengeteg változást . és nagyobbitást eszközölni. A gáz ráták emelése a ház­tartások havi gázellátására vo­natkozólag a következőképen alakulna és a jelenlegi $1 mini­mális tarifa $1.25-re emelked­ne. Jelenlegi Kérelmezett ráta ráta $1.25 $1.81 1.50 2.08 1.75 2.37 2.00 2.63 2.25 2.95 2.50 3.26 2.75 3.55 3.00 3.83 3.25 4.10 3.50 4.38 3.75 4.67 4.00 4.95 4.25 5.22 4.50 5.49 4.75 5.77 LABDARÚGÁS A New Brunswick-i HAAC labdarugó csapata 5:0-ra győ­zött a passaici Vistula S. C. el­len a múlt vasárnapi bajnoki mérkőzésen. A gólokat Gajdos Imre (2), Tóth József (2) és Goth Gyula rúgták. Most vasárnap, május 4-én kettős mérkőzés lesz a bruns­­wicki Buccleugh parki pályán. A HAAC II. csapata a Jersey City-i Salerno S. C. ellen ját­szik d. u. 1:30 órai kezdettel. A HAAC I. csapata pedig d. u. 3 órai kezedttel a Jersey City-i Savoya csapat ellen játszik 45 perces bajnoki mérkőzést. Ez lesz a félbeszakadt mérkőzés foltyatása.) Ezen a mérkőzé­sen dől el valójában a bajnok­ság. Az első, már lejátszott fél­idő eredménye 5:3 a HAAC ja­vára. Május 10-én, szombaton a brunswicki HAAC West Point­­on, a Katonai Akadémián ját­szik amerikai kadétok csapatá­val barátságos mérkőzést. Ka­tonai zenekaros nagy felvonu­lással fog kezdődni a mérkő­zés. Indulás szombaton, május 10-én reggel 7:30-kor New Brunswickról, a klubhelyiség­től. A buszra jegyeket lehet kapni a következőknél: Bors Gyula, Keszler János, Sivák József, Árvái Ernő, Szer Mi­hály — a klubhelyiségben min­den este 7-től éjfélig. Május 8- ig lehet jelentkezni a jegye­kért. Kopácsi József, intéző Auszriában film készül a szabad­ságharcról Ausztriában megkezdték an­nak a nagyszabású filmnek a forgatását, amelynek háttere a magyar szabadságharc. A film cime az “Utazás” és egy mene­kült csoportnak sorsát mondja el, amely részt vett a magyar forradalomban. A két főszerepet Yul Brinner és Deborah Kerr játsza. Ana­­tole Litvak rendezi. A film költ­ségeire 2 millió dollárt irányoz­tak elő. Koszorúk, csokrok, vágott és cserepes virágok minden alkalomra FRANKLIN FLOWER SHOP magyar virágüzlet 93 FRANKLIN AVENUE New Brunswick, N. J. Tel. Kilmer 5-4234 I. Simko & Sons Legfinomabb BEL- és KÜLFÖLDI ITALOKÉRT Eredeti, importált MAGYAR BOROKÉRT és LIKŐRÖKÉRT jöjjön a BESSENYEY BÉLA LIQUOR üzletébe 570 HAMILTON STREET New Brunswick, N. J. TEL. Kilmer 5-7100 Dr. W. ZOLTÁN OPTOMETRIST — SZEM-VIZSGÁLATOK 133 ALBANY STREET NEW BRUNSWICK, N. J. TELEFON: Kilmer 5-4828 RENDELŐ ÓRÁK: Naponta d. e. 9:30-tól d. u. 5:30 dg Szerdán és szombaton déli 12:00-ig SZERELTESSE ÁT Fűtőberendezését OLAJRA! Tétessen olaj égőt (Oil Burner) szén kazánjába, vagy egy teljeses aj, moedrn olajkazánra cseréltesse ki a mostanit I KÉRJEN DÍJTALAN ÁRAJÁNLATOT! OLAJ FŰTŐ­BERENDEZÉST RÉSZLETFIZETÉSRE IS ADUNKI Bessenyei Albert Olaj fűtőberendezés ás fűtőolaj szállító S86 Hamilton St. Tel. Kilmer 5-6453

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents