Magyar Hirnök, 1958. január-június (49. évfolyam, 2-26. szám)
1958-04-03 / 14. szám
SOUTH AMBOY — SOUTH RIVER — MILLTOWN — EDISON BOUND BROOK — SOUTH PLAINFIELD — METUCHEN DUNELLEN — NIXON — STELTON — MANVILLE MERCED WITH - BEOLVADT LAP ^mag.uík-SűMap VOL. 49. ÉVFOLYAM — NO. 14. SZÁM THE OLDEST AND LARGEST HUNGARIAN PUBLICATION IN NEW JERSEY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER IN NEW BRUNSWICK AZ EGYEDÜLI MAGYAR ÚJSÁG NEW BRUNSWICKON —I............................................L-......... —.—1-l.JJS.1. I 1 ... 1 .......... - —.'T- »■■■■■ ■ NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, - 1958. ÁPRILIS 3 FELTÁMADUNK... HUSVÉT—1958 Miért vagyunk mi az a nép, mely szenvedésében ismeri csak jól értékeit? Sokszor feltettük már a kérdést önmagunknak, hogy miért tudunk csak a szenvedésnek pörölye alatt megedződni és egy egészségesebb uj életnek alapjait megvetni? A válasz egyszerű és csak ez a pár szó: mert MAGYAROK VAGYUNK! Van abban valami történelmi erőszak is, hogy nemzetünk az életnek újra nekilendülni csak a FELTÁMADÁS EREJÉBEN tud. Valahogy úgy van, hogy nekünk kell a ■ szenvedés, a letiprás, a megaláztatás, hogy annál egészségesebb és tisztább és még jobban kikristályosodottabb életet tudjunk alkotni önönmagunknak. A kálváriajárás és FELTÁMADÁS a magyar élniakarásnak az a két pillére, mely ennek a kicsiny népnek történelmi elhivatottságot ad! Ez pedig: hogy félévszázadonkint megrengesse a világot csodálatos i elvitathatatlan hősiességével, függetlenül attól, hogy élettörtetése és élniakarásá eredményes, vagy eredménytelen. FELTÁMADÁS!—A magyar lélek mélyében húzódik meg a meggyalázott KRISZTUST utánzó erő, osztozva Vele szégyenben és gyalázatban, de az elnyomókkal szemben a győzedelmes dicsőségben is! A világnak nincsen még egy népe, melyet úgy karakterizálna a talpraálló Erő és ennek erőszakos ereje, mint a magyart. Ezt a népet nem a politikai kalandorok kufár szelleme jellemzi, hanem a saját vérverejtékes életéért jogosan' FELTÁMADÁST, SZABADSÁGOT ÉS IGAZSÁGOT követelő telt erő kirobbanása! Igenis FELTÁMADUNK!—mert az üres és csalfa politikai játszmák fölött ott lebeg a rejtett, szívós, önmagában izzó élniakarás ereje, mely előbb-utóbb kifárasztja az opportunisták ledér csapongásait. Igenis, FELTMADUNK! Mert a Husvét bűvös és magnetikus erejét csak a magasba ívelve tudjuk elképzelni, mely megtudja mozgatni az emberiség lelkiismeretét. Krisztus meggyalázott és eltorzított teste egy győzelemben biztos és diadalmas lelket hordozott, mely akkor is bőven árasztotta az élet tüzét és melegét, amikor megfeszítve ott függött a gyalázat fáján, a kereszten . . . Igenis, FELTÁMADUNK! Még akkor is, ha azok nem is segítenek rajtunk, akiket adott szavuk kötelez erre! Ebben azért lehetünk biztosak, mert az álnokság és egyetemes hazugság már kifutott a saját vágányából. Ma már csak az emberiség lustasága és fásultsága késlelteti a nagy felelősségrevonás óráját! Felelősségre vonni pedig csak azt lehet, aki elmulasztotta, vagy megtagadta adott szavát teljesíteni, vagy beváltani. Feltámadás, vagy szenvedés a mi erőnk és hitünk, de sohasem a halál! A magyar még akkor is hisz sorsa jobbrafordulásában, amikor már koporsója fedelét hozzák! Egy Istenben és Hazájában bizó népnek mindig is van jövője! A mai élet technikai vetélkedésében csak az élniakarás feszülő erejétől megittasult lélek tud felemelkedni és fennmaradni! A magyar népet történelmi kereszténysége, Istenbe vetett hite tartotta és tartja fenn. Az álkereszténységtől vonagló népek napjai meg vannak számlálva. Igenis, feltámadunk, mert sorsunk a stigmás Krisztusé! Feltámadunk mi is úgy, mint Ő! Megnem sejtett időben és körülmények között! Nincs sötétség, melyet a világosság meg ne törne! Nincs önző, egoista és haszonleső népámitás, melyet a sárbataposott igazság el ne söpörne! Az a nép, melynek önvédelmét az igazságtalansággal szemben elismerni nem akarják, amit már annyiszor bebizonyított vérben,.kínban, gyötrelemben és hősihalálban, annak feltámadásához maga az Isten nyit utat! Fr. G. E. Borsy, O.F.M. plébános. Hruscsov Budapesten aligha lát olyasmit, ami örömmel tölthetné el. A hajdani csatatér külső jelei eltűntek ;a lyukakat, a réseket betömték, a felszaggatott utcai kövezetét rendbehozták. A házak utcai frontját — kormányrendeletre — kicsinosították, de bent az udvarokon még ott tátongnak a lyukak. Az egész Budapest csupa Potyemkin-diszlet. Hazugság az, hogy Budapesten már nyoma sincs a szabadságharcnak. Hazugság az, hogy a nép leikéből azok a napok kitörlődtek . . . Hruscsov is tudja, hogy mindez hazugság. A.zért is ment Budapestre, hogy az egyik legnagyobb hazugságot a maga személyes jelenlétével is fokozza. Április 4-ike ‘nemzeti ünnep’ Magyarországon. Valójában parancsolt ünnep. A magyar nép hivatalosan örvendezik ezen a napon, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalta Magyarországot. Hruscsov azért ment Magyarországra, hogy ebben az örvendezésben segítsen a magyar népnek ... És Hruscsov pontosan tudja, hogy a magyar nép semmit sem gyűlöl jobban, mint ezt a ‘felszabadító’ Vörös Hadsereget. Különös véletlen, hogy az idén április 4-ike nagypéntekre esett. Néhány százalék vad pártemberen kívül Hruscsov nem láthat olyan magyart, akinek az arcán az őszinte öröm színei mutatkoznak. S micsoda groteszk látvány lehet Hruscsov? ! A diszemelvényt a talapzat fölé építették, ahonnét Sztálin szobrát lehúzták 1956 októberében. Kádár siránkozására megy a szovjet küldöttség, Hruscsovval az élén, Budapestre. Kétségtelenül nagy kegyet SZEGELETKŐ... Szállt egy világrenditő sóhaj, Milyen csak az égből jöhet, Rengett a föld s ingatva rázta A sir szájára tett követ. Világbánat súlya alatt Helyéből a kő kiszakadt. Gördült, gurult a korszakos kő Átdörgött bánaton, jajon, Ahol elzugott, össze omlott Egy pogány világhatalom. Világ központjába kiállt, S rajta épült egy Újvilág. I Mint a felsugárzó naparcról Szétlő reggel a fényözön, Úgy áradt szét a sziklakőböl A bánatot űző öröm. És az ember ujjongva, zengve Isten képmását vissza nyerte\ Rabszolga láncát szerte zúzta, És föllélegzett szabadon, Krisztus kétélű fegyverével Győzött a véres zsarnokon. Igéjét vad szivébe szúrta, Múltját a kő halálra zúzta. Erőszakot erőszak öl meg, Mely visszavág, mint nyaktiló, Vagy önmagát sebzi halálra, Mint vészbe sodort skorpió. Szabad, szép élet nem lehet, Mig zsarnok ül ember felett. Reá zuhan a Szegeletkö, Melyet gonoszul megvetett, Úgy zúzza szét fejéi a szikla, Mint vadász a veszett ebet. Kiirtja Isten minden szörnyét, S f elcsókolja Magdolna könnyét. Ez végzete a zsarnokoknak, Romjukra lép a Messiás, Keresztből, sírkőből, bilincsből Virít ki a feltámadás. Hazám, lelked ily jövőt lásson, Virág nyűik a rothadáson. (Hawaii) SZABÓ LÁSZLÓ gyakorolnak Hruscsovék ezzel a látogatással. Csak a leghívebb csatlósok érdemlik ki ezt a kegyet. No és aztán van egy másik ok is. A szovjet birodalom végváraiban s éppen magyar földön a bomlás jelei mindegyre mutatkoznak. így, például, az egész nép megveti a kommunista pártot. A pártszervezők nem jutnak eredményre. A párt-tagok láthatóan végigunatkozzák a gyűléseket, de nem vesznek benne tevékeny részt. A termelőszövetkezetek hozama a magángazdaságoké alá csöKkent. A gyárakban lopják a drága importált anyagot és a pótolhatatlan szerszámokat. A nyugati sajtó röviden úgy foglalja össze ezt az egészet, hogy Hruscsov erősíteni akarja Kádárt, akinek sehogysem nő a tekintélye. Pedig már Titónál is járt. Tito is kitüntető szivélyes(Folyt. a 4-ik oldalon.) Lapunk minden olvasójának, hirdetőjének és barátjának Boldog Húsvéti Ünnepeket kivánunk KICSODA HENGERITI EL A KÖVET? (A Voice of America felkérésére Ft. Béky Zoltán püspök az alábbi ünnepi üzenetet küldötte az óhazába) A keresztény világ egyik legnagyobb és leggyászosabb ünnepén, Nagypénteken küldöm hozzátok az éther hullámain az Ige üzenetét.. Nagypénteken, amely napon kétezer évvel ezelőtt égig tornyosult az emberi gonoszság, a gyűlölet és a bűn és a legborzalmasabb kegyetlenségé gél keresztre feszitette a szentet, az ártatlant: az Isten ama egyszülött Fiát, az Ur Jézus Krisztust, a bűnös emberiség Megváltóját. Az első Nagypénteken az emberi gonoszság valóban elvégezte munkáját. A kereszt áll a Golgothán. Rajta a kiszenvedett Isten Fia . . . Utánna jön a legszörnyübb, legsötétebb éjszaka. Jön a nagy temetés. . .A kriptasir arimáthiai József kertjében . . . Előtte a nagy kő ... és az örök kérdés a meggyötört, hitevesztett asszonyok szivében: “Kicsoda hengeriti el a követ?” Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy a Nagypéntek a vég. Az utolsó szó egy kegyetlen, véres. drámának a végén. Egy Jézus korabeli történetíró, amikor leírja Jézus életét, szenvedéseit, halálát és temetését, ezekkel a szavakkal fejezi be müvét: “Itt végződik a Jézus élete ... és itt kezdődik a kereszténység története.” Nagypéntek nem a halálnak, hanem az életnek az ünnepe. Ä kereszt nem a halálnak, hanem az életnek a fája. A Golgothán nem a Krisztus felett kondid meg a halálharang, hanem a Sátán munkája teleti, tíz emberi bűn és gonoszság felett. Nagypéntek egy sötét alagút csak, melyen át az Élet és Feltámadás Husvétjához vezet az ut. A Megváltó golgotái szenvedése egy szent, örök bizonyosság affelől, hogy az életre a halálon keresztül vezet az ut. Hogy a szenvedésből uj reménység, uj igazság, uj élet fakad. Hogy a sikerhez tövises az ut. Hogy nagy célokhoz csak a “Via Dolorosán,” a szenvedések utján lehet eljutni. Hogy a feltámadás Husvétjához nincsen ut Nagypéntek nélkül. Jó ezt tudni azoknak, akik szenvednek, akik a gyötrelmek, a megpróbáltatások keresztje alatt roskadoznak, akikre sötétség borul . . . Jó tudni, hogy az éjszaka nem tart örökké. Hogy a szenvedéseknek egyszer vége lesz. Milyen vigasztalan, reménytelen lenne az életünk enélkül a hit nélkül? Olyanok lennének, mint azok az asszonyok, dkik csaknem megszakadó szívvel irtózatos bánattal és teherrel lelkűkben mennek a Jézus sírjához az első Nagypéntek után, egymástól kérdezve: “Kicsoda hengeriti el nékünk a követ a sirbotl szájáról?” (Márk: 16:3). Érthető nagy szomorúságuk és szivüknek nagy fájdalma. Hiszen úgy néz ki, hogy mindenüket elvesztették. Lebukott életük napja. Hitük hajótörést szenvedett.' Reménységük oda lett s most a temetőben járnak s még csak áldozni sem lehet kegyelettel annak, akit úgy szerettek mert sírja előtt ott van a nagy kő és ott vannak az örök. Kicsoda hengeriti el nékünk a követ? Testvérek! Mindenütt, a világ minden táján! Nem-é ilyen fájó, megtört szivvel állunk mi is a nagypénteki kereszt alatt? Nem-é ilyen fájó megtört szivvel, remény és hite vesztetten járunk mi is, mint a szent aszszonyok arimáthiai József sirkertjében áz első Nagypéntek után és kérdezzük mi is: “Kicsoda hengeriti el nékünk a követ?” Azt az irtózatos követ, melyet megölt reményeink, állmaink, vágyaink kripta sírja elé hengeritettek, bűnös, gonosz kezek, a számitó Pilátusok, az elvakult tömegek? Micsoda erő kell ehhez? Itt a mennydörgés, villámlás, itéletcs földindulás sem segíthet. Itt hiábavaló a tenger vér ontása, amitől imádkozó, féltő szeretettel óvunk minden testvéreket... (Folyt, a 4-ik oldalon.) VISSZA AZ ISTENT AZ ÉLETBE!... Amikor több rpint ötven esztendeje ránk köszöntött a huszadik század, az egész világot nagy bizakodás és várakozás töltötte el, hogy végre valóban elérkezett az emberiség számára az aranykorszak. Az uj és újabb találmányok oly gyorsasággal követték egymást, hogy az egyiket még fel sem fogtuk és ki sem használtuk, már nyomában volt a másik, amely elavulttá tette az előbbit. De a huszadik század csak külsőleg van tele újdonságokkal és nemcsak uj dolgok kitalálója, hanem a régiek megtartója is, főleg a felhalmozott erkölcsi gyengeségé. És ezért van az, hogy ma, amikor az évszázadnak több mint fele már elrohant felettük, valami kiábrándulás és szomorúság tölti el a lelkeket, félelem a jövőtől, mert a világ érzi lelkiismerete mélyén az erkölcsi hiányosságot. Az anyagi és a technikai fejlődés csadálata közben meg kell állnunk és emlékeznünk kell a két világháborúra, az atombombára és az emberi jogok lábbal tiprására a két ateista világmozgalom, a hitlerizmus és a kommunizmus által. Annak ellenére, hogy gombamódra nőnek ki az iskolák a földből, a mi korunk neveléseszméje zavarodott, mert ingatag alapokon nyugszik. Abban az időben élünk, amikor a világ egyik sarkán tömegmészárlások folynak és az életet semmibe sem veszik, a másik sarkán pedig éjt nappallá tevő munka folyik az élet mentésére, uj, újabb orvosságok kitalálására a labortóriumokban. A nagy társadalmi felszabadulás korát éljük, a rabszolgaság végleges eltörlését, de ugyanakkor a társadalmi elégedetlenség, a gyikosságok és az elszámlálhatatlan fajú bűnözések idejét is. A mi korunk állomása, ahova most elérkeztünk, a fokozatos elpogányosodás korszaka, amelyet az Istennek és a' vallásnak az életből való kizárása jellemez. Az amerikai püspökök egy régebbi nagy megnyilatkozásukban szekulárizmusnak nevezik azt a jelenséget, a modern pogányságnak azt a formáját, amely nem dolgozik ■' Isten eilen, de kizárja az Istent az életből. (Folyt, a 8-ik oldalon)
