Magyar Hirnök, 1955. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-17 / 7. szám
6 1955. FEBRUÁR 17. IGAZ TÖRTÉNET... (Az alábbi érdekes, tanulságos és megható cikket a “Kanadai Magyarság” c. lap 1954. jan. 9-i számából vettük át.—Szerk.) Régi szokásom, szenvedélyem, erényem, vagy hibám — nevezze bárki, aminek akarja — hogy szeretek a fajtám között lenni. Lehet, hogy a hosszú emigrációs élet oltotta ezt belém, de inkább valószinii, hogy mindig ilyen voltam. Ausztriában, — ahol közel négy évet éltünk — sok bosszúságot okozott ez a faj szeretetem a felségemnek, akinek ebből kifolyólag sok fáradságot szereztem. Ha ugyanis megtudtam, hogy tőlünk az ötödik, vagy akár a tizedik faluban magyarok élnek, rögtön neki indultam és felkerestem őket. Mivel vonat, atuóbusz nemigen volt, vagy ha volt is, abban “Ausländer” (külföldi) nem igen kaphatott helyet, (legalább is az első években nem) legtöbbször gyalog vágtunk neki az útnak és igy is jöttünk haza. Persze, a rosszul táplált szervezet nem “kellemesen” reagált az ilyen kirándulásra s igy feleségem sokszor napokig nyomta miatta az ágyat. Aztán az első “vizit” után az általunk felkeresett magyarok majdnem mindennapos vendégek lettek minálunk. Legtöbbje ugyanis nem bírta a német nyelvet, elintéznivalója pedig mindegyiknek volt elég az osztrák Községházán, vagy a Munkaadóhivatalnál. Mivel feleségem tökéletesen, én pedig tűrhetően beszélek németül, mind hozzánk jöttek egy kis “tolmácsolásért.” A legtöbb baj vagy ügy abból származott, hogy az a magyar, aki nem dolgozott, nem kapott élelmiszer jegyet, anélkül pedig még a legminimálisabb élelmiszerszükségletét sem tudta megszerezni, lévén :-i mi barátaink egytől-egyig egyszerű szegény emberek, akiknek nem volt mit elfeketézni, — legfeljebb az életüket. Mikor aztán évekkel később Kanadába kerültünk, ezt a régi szenvedélyemet itt is folytattam. Mint “domestic couple” kerültünk ki 49-ben az egyik ontariói kis városkába. Alighogy megérkeztünk, első kérdésem ez volt az angol munkaadómhoz: “Laknak-e itt magyarok?” Igen — hangzott a válasz, “úgy gondolom, lakik itt a városban egy shoemaker, csak nem tudom, melyik utcában. Este, munka után azután elővettem a telefonkönyvet és öt perccel később már tudtam, hogy “öreg kanadás” honfitársam hol lakik. Csütörtökön, — mikor szabadnapunk volt — hónom alá vettem az egyik pár rossz cipőmet (jó nem is volt) és elindultam felkeresni a “Hungarian shoemakert.” Vasárnap már nálunk vacsoráztunk, utána pedig elvitt minket saját “káré”-ján egy másik magyar családhoz. Egy hónappal később már ismertem a környék összes magyarját, mintegy 25 családot, mind szegény, sokat szenvedett munkás embereket. Az egyik februári estén aztán disznótoros vacsorára kaptunk meghívást. Mivel másnap vasárnap, vagyis szabadnapunk volt, örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Mikor megérkeztünk, kellemes meglepetés várt ránk. A ház tele volt ünneplőbe öltözött magyarokkal. Rajtunk kívül még két uj-kanadás házaspár volt ott, egy volt huszártiszt, akinek a felesége született bárólány volt és egy volt egyetemi tanár. Hamarosan asztalhoz ültünk és már hozták is a pompás vacsorát. A finom ízletes húslevest, tormás húst, disznópecsenyét és egyéb, szemet és gyomrot gyönyörködtető ételeket. “0, du liebe Zeit,” mondja a német, és nekem is eszembe jutottak a régi, kedves disznótoros vacsorák. Valóságos ünnep volt ez számunkra és a sokévi nyomorgó lágerélet után otthon éreztük magunkat. Aztán, mint már ilyenkor történni szokott, beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésből természetesen politizálás lett. — Azért mások voltak az otthoni disznótorok — mondta valaki. — Mások hát! — szólt közbe a házigazdánk — csakhogy otthon nagyon kevés munkásembernek jutott disznótoros vacsora! — Azért, aki dolgozott, annak otthon iá volt, — vágott vissza Bartók bácsi, aki tizholdas gazda volt egykor Hevesben. — Aztán meg nem is vették otthon kutyába sem a munkásembert — mondta egy fiatal kinézésű magyar, akiről később megtudtam, hogy vörös katona volt az első kommün alatt és ezért kegyetlenül elverték a csendőrök. — Az urak országa volt az, mondta csendesen egy nagybajuszu öreg magyar, akiről meglátszott, hogy csak megszokásból mondja. — A tisztességes embernek otthon is megvolt mindene, ha szerényen is — szólt bele a vitába az egykori katonatiszt, — arni pedig az “urakat” illeti, azok mindig voltak és mindig lesznek mindenütt a világon, itt Kanadában is, Oroszországban is. — Igen, csakhogy itt egyenlőség van! — Van a fenét! Maga itt élhet 50 évig, akkor is foreigner marad. Aztán meg csak emlékezzen vissza, a háború alatt kinyithatta a száját? A németeket meg éppen, hogy agyon nem verték. “Kitchenerben mindennap beverték az ablakaikat,” szólt egy egészen értelmes kinézésű vendég. — Az más! Azok nácik voltak — kiáltotta közbe egy volt vasmunkás. — Azok nácik — maguk meg kommunisták 7— mondta egy harmadik |. Az egyik kutya, a másik eb — fűzte még hozzá. —Magyarországot a nácik tették tönkre és a magyar urak, oszt most mégis mindent a kommunisták nyakába akarnak varrni, holott ezeknek nincs egyéb bünük, mint hogy újjáépítették a lerombolt országot, — szólt Mr. Gáspár, aki otthon meg itt is a tisztes borbélymesterséget űzte és állítólag ma is aktív “kommunista.” Már korábban észrevettem, hogy a volt egyetemi tanárnak egyre vörösebb lesz a füle: látszott, hogy dolgoznak benne az indulatok. Majd, mikor találkozott tekintete az enyémmel, kissé megnyugodott és csak ennyit mondott: — Maguknak fogalmuk sincs arról, hogy Magyarországnak miért kellett a háborúban részt venni és miért nem kerülheti el, hogy ismét részt vegyen abban valamelyik nagyhatalom oldalán, ha ismét kitörne. — Úgy is van! Földrajzi fekvésünk az oka, mindennek — szólt bele csendesen a volt huszártiszt felesége. — Mese ez, kérem, mondta indulatosan egy furcsa kis emberke, aki eddig csak hallgatott. , . A mohácsi tragédiát sem a földrajzi fekvésünk idézte elő, hanem a magyar urak széthúzása. És azóta sem tanultunk, illetve azok nem tanultak, akik a magyarság sorsát intézték: anynyifelé húztak, ahányan voltak meg a hányfelé az érdekük megkívánta, s nem azt nézték, hogy a népnek mi az érdeke, — fejezte be szikrázó szemekkel. — Nemcsak az urak, mi is annyifelé huztunk, ahányan vagyunk. Ez mindannyiunk átka ás betegsége — mondta csendesen az öreg Szeli bácsi és erősen reám nézett. Mivel nem akartam, hogy tovább feszüljön a húr, na meg az igazság kedvéért is, én is beleszóltam a vitába és ezeket mondtam: — Mohácsot, nemzetünk legnagyobb tragédiáját valóban az akkori főurak széthúzása és a DALOLJUNK . .. Azt kérdi a Tisza . . . HELTAY MIKLÓS szerzeménye) Azt kérdi a Tisza: Mikor lesz már magyar földön Azt feleli a Duna: “A jó Isten tudja . . .” Mikor lesz a magyar szenvedésnek vége? Mikor lesz már földön áldás, béke? . . . Leoz még magyar ünnep, Virul még a rózsa, Imádkozva megyünk majd a harangszöra ... Kiderül az ég is, ha megkérjük szépen: Uram Isten, hadd legyen úgy, mint volt régen! Legyen a magyarnak szabad a hazája, Madárdaltól hangos Duna-Tisza tája, Lengjen a lobogó Pocsonytól Erdélyig, Legyen boldog a magyar még ezer évig! Volt szeretőm . . . Volt szeretőm szép, de hamis, Hamis még a zúzája is; Engem mondott kedvesének, Máöt csókolt a hamis lélek . . Felfogadtam Isten előtt, Hogy nem tartok több szeretőt; Ha tartok is, olyat tartok, Kivel becsületet vallók! Húzzad cigány . . . Húzzad cigány! Szivet járó hangon szóljon a nótád! Könnytől ázó, bus, halovány arcom legyen a kótád. Száraz fádnak minden húrja fájdalomtól reszkessen, Hadd sirasson, hadd zookgjam: hűtlenné vált kedvesem . . . Azt mondják, hogy bűvös, bájos éden-kert a ezerelem, Aztán mégis olyan sok but, bánat-virágot terem; Rózsa helyett szúró tövis jutott nekem belőle S addig vérzi hű szivemet, mig majd elhervad tőle . : . tehetetlen II. Lajos elleni gyűlöletük idézte elő. Azonban ez nem jelenti azt, hogy földrajzi fekvésünk már akkor is ne játszott volna szerepet. Hogy Mohács után nem tanultun? Lehet ... II. Lajos halála után két királya is volt az országnak: Zápolyai János és az osztrák Ferdinánd. Az egyik úgy látszott, hogy törökbarát... mivelhogy a törökkel tartott. A másik németbarát, mivelhogy a nyugatatl tartott. Az ország mágnásai, főurai megoszlottak, egyik része Zápolyai Jánosnak esküdött hűséget, a másik Ferdinándnak, aztán ezt a “hűséget” gyakran cserélgették. A nép maga, amelynek nem volt joga, csak egyet akart: szabadnak lenni, töröktől, némettől egyaránt. De talán maga Zápolyai is ezt akarta. És azok is, akik vele tartottak. Fráter György, Török Bálint és a többiek. Sőt . . . még azok közül is nagyon sokan, akik a Nyugattól tartottak, illetve Ferdinándnak esküdtek hűséget. Sorsunkat azonban akkor is és ma is földrajzi fekvésünk határozta meg. Mert Zápolya nem azért volt törökbarát, mintha szerette volna a törököket, hanem mert tudta, hogy a Nyugattól, amely akkor a vallásháborúkkal volt elfoglalva, nem várhat segítséget az ország felszabadítására. Ferdinánd sürü betörései sem azt a célt szolgálták, hogy kiverjék a törököt, hanem, hogy megtörjék Zápolyai uralmát és hogy ráülhessen a magyarság nyakára. Az Izlám birodalom hanyatlása után aztán az egész ország az osztrákok kezébe került. S a nép hamarosan érezni kezdte az osztrák önkényt, amely csakhamar attól a kis szabadságtól is megfosztotta, amit még a török meghagyott. — S a négyszázéves Habsburg uralom alatt az ország gyarmattá sülyedt. A nép szabadságvágya azonban egy percre sem szűnt meg. Szabadok és függetlenek akartunk lenni minden időben. De egyetlen nagyhatalom sem respektálta. Az 1848-ban kitört szabadságharcban sem találtunk igazi barátra vagy szövetségesre. A legnemesebb, legtermészetesebb emberi ideálokért folytatott harcunkat a cári önkényuralommal s z ö v etkezett zsarnokság leverte, engedte, hogy a nemzet legjobbjai vérpadon, bitófán, vagy az osztrák börtönökben pusztuljanak el. Az első világháborúban sem a magyar nép akaratából vettünk részt, hanem az osztrák Monarchiához fűződő kényszerházasságunk folytán sodródtunk bele. A Nyugat mindig tudta ezt, mégsem volt méltányos, hanem a legbrutálisáob eszközökkel darabolta széjjel ezeréves országunkat, és mégnagyobb nyomorba döntötte a jogtalanságok sorozatától oly sokat szenvedett népünket. És részben ezért kellett önöknek kivándorolni, — folytattam. A második világháborúban, ugyancsak nem önkéntesen vállalt szerepünkről nem is fontos, A New York 11-ik utcai Függ. Magyar Ref. Egyház hírei Lelkész: Ladányi zsigmond Címe: 337 E. 24th Street Templom: 206 E. 11-z/c utca Telefon: MU 6-4889 hogy beszéljek. Erről majd a jövő történelemi rás lesz hivatva ítéletet mondani. Minket, akiket a magyar sors sodort ide, vagy a világ más részeire — semmi okunk sincs arra, hogy egymást marjuk. Hiszen a hontalanság, az idegenben élés egyetlen népnek sem o lyan nehéz, mint nekünk, árva magyaroknak. A gyűlöletet ki kell ölni, nemcsak a mi szivünkből, hanem a világon élő minden ember szivéből is. Mert csak igy kerülhetünk közelebb egymáshoz, a világ pedig a megbéküléshez. Mikor befejeztem, mindenki sem láttam már gyűlöletet: szinte mindnyájan hasonlítottunk egymáshoz. Minthacsak egyazon szülőknek gyermekei lettünk volna, — hiszen azok is vagyunk. A kedves egymásratalálás feszültségét házigazdánk törte meg, aki bort kezdett töltögetni a poharainkba. Aztán valaki dúdolni kezdett és^mi felszabadultan együtt fuj tu vele. Egymásután következtek a szebbnélszebb magyar nóták, házigazdánk pedig sűrűn öntögette savanykás borát, ami igazán jólesett a zsíros vacsora után. Amikor a “Csak mégegyszer tudnék haza menni” kezdetű, dalt énekltük, a volt huszárkapitány már együtt sirt az egykori urasági cseléddel. A volt vasmunkás pedig pertut ivott a volt egyetemi tanárral. Abban aztán már semmi különös sem volt, hogy az egykori bárókisasszony együtt mosogatta vacsora után az edényeket házigazdánk feleségével, akinek az apja urasági inas volt az egykori Festetich uradalomban. Legjobban azért mégis mi jártunk, a feleségemmel, mert mindennek a szemlélői lehettünk, szivünk igaz örömére. FEBR. 20-án, vasárnap d. e. 11 órakor saját templomában, febr. 23-án, szerdán este 7:30- kor az alsővárosi protestáns egyházakkal együtt a 21-ik utca és a 4-ik avenuei Calvary episcopális templomban gyakorol istentiszteleteket a 206 East Ilik utcai református egyház. Február 27-én Dr. Újlaki Ferenc a Református Egyesület elnöke igehirdetést, Nt. Borshy Kerekes György az Egyesület titkára urvacsoraosztást végez az istentiszteleten a 11-ik utcai templomban. Ez az istentisztelet a cliffsidei és a new yorki független egyházak közös szolgálata a new yorki gyülekezetben. Febr. 27-én a Ref. Egyesület d. u. 3 órai kezdettel szervezői gyűlést tart new yorki és connecticuti munkásaival. A Ref. Egyesületi szervezői gyűlés után 6 órakor a Ttemplomsegélyző Nőegylet, a washingtoni vendégek, a new yorki, a connecticuti vendégek részére szeretetvacsorát térit. —- Az egyház kedves jóte-RÁDIÓVONATOKKAL ZAVARJÁK A BOLSEVISTÁK A NYUGATI ADÁSOKAT A szabad világ magyar nyelvű rádió-adásai mind jobban nyugtalanítják Magyarországon a hatalom urait. Egy idő óta a magyarnyelvű nyugati adások zavarásának uj módszerével kísérleteznek. Egyes vonatokra úgynevezett “mozgó rádióállomást” szerelnek, hogy ezek állandó járatásával hosszú zavaró hullámsávot létesítsenek. A zavaró sávot úgy igyekeznek megszervezni, hogy főként Budapesten és a fővárostól keletre fekvő nagy vidéki központokban tegyék lehetetlenné a nyugati adások hallgatását. A Balaton környékén járatják a különleges “zavaró” vasúti, szerelvényt, amely egy Diesel-mozdonyból és hat vagonból áll. A zavaró különvonat állandó mozgásban van. Hir szerint Magyarországon hasonló mozgó rádió állomásokat készítenek a Vörös Kina számára is, amelyeket katonai vélokra használnak. Az első, Kina számára készült mozgó rádióállomás már elhagyta Magyarországot. JULIUS BORBÉLY ÜZLET' 240 Somerset St. közel a Louis Streethez Tisztaság, figyelmes, pontos kiszolgálás. Női, férfi, gyermek hajvágás, keretválás. Fej és arcbőrmaszálás, hajfestés, shampoo. Urbán Gyula Hazai elismert borbély és fodrász mester (A Magyar Hírnök irodája mellett) vői és adakozói közül ünnepi adományokat adtak: Munkácsy Emil és neje, Mary és Eilzabeth Ruskovitz, Veress Julia, Mr. és Mrs. A. Hay, Pálcza Jánosék, Martin Konrádné, Oláh Susie, Makláry család, Mrs. Magyar, Rási Balázs, Buehl John és Helen, Mrs. E. Smerecky; tagsádijakat Petri Kálmánná, Petró Elza, Erdélyi Ferenc, Csizmadia István, Chomos Illés, ChomoS Jolanda, Mrs. Mary Chomos. KERESZTELÉST VÉGZETT febr. 13-án az istentiszteleten a lelkipásztor. A megkeresztelt kisded Barbara Ann Uzich, Walter Uzich és neje Jean Uzich elsőszülött leánygyermeke. Keresztszülők: Olga Totka és Walter Matysuk. VAJTKO JOHN 196 East 3- ik utcai lakos febr. 10-én 74 éves korában elhalálozott. A Bodrogszentmária Zemplén megyei magyar testvért febr. 15-én temettük. Illő temetéséről Szajkó István és neje Dues Margaret Fairview N. J.-i lakosok gondoskodtak. A Magyar Hirnök előfizetőinek felkeresésére és az előfizetések beszedésére New Brunswickon és környékén Novák Ibolya lapunk alkalmazottja és irodakisasszonya van felhatalmazva, — a város távolabb eső és csak autóval elérhető részeiben pedig Fabula János segít az előfizetések kollektálásában. Rajtuk kívül másnak az előfizetések beszedésére felhatalmazást nem adtunk. Szeretettel kérjük olvasóinkat, legyenek az ő segítségükre nehéz munkájukban azzal, hogy a lapra az előfizetést megújítják. Más, távolabbi városokban lakó előfieztőinket kérjük, hogy mint eddig is, postán küldjék be az előfizetési dijat. DIÉNES LÁSZLÓ szerkesztő, tulajdonos. Régi magyar kódexek New Yorkban Nt. Dr. Csikesz rr*i f í .. .. 1 íborek oromé Nt. Dr. Csikesz Tibor phoenixvillei (Pa.) református lelkész és felesége boldog szülei annak a fiúcskának, aki január 26-án született és akit édesszülei Gáborka Dani névre kereszteltek. A kedves szülők örömhírét mosolygó kis kártya hozta szerkesztőségünkbe, elmondva azt is, hogy a kisded 6 font 13 unciát nyomott, amikor a világra jött... Nt. Csikesz Tibor a háború előtt jött Amerikába, lelkészi pályának kezdetén s itt a phoenixvillei egyháznak lett a lelkésze. Közvetlenül a háború kitörése előtt hazament Magyarországra s ott vészelte át a szörnyű világégést. A háború után sikerült neki is visszajönni, a Nagytiszteletü asszonnyal együtt, a phoenixvillei gyülekezet pedig néhány évvel ezelőtt visszaválasztotta lelkészének. E helyről is szeretettel köszöntjük a boldog szülőket és kívánjuk, hogy álmaik, vágyaik beteljesedését találják meg a kisdedben: egészség, öröm, boldogság kisérje mindnyájukat, egész életükön át! Az Amerikai Erdélyi Szövetség new yorki szervezete február 24-én, jövő csütörtökön este fél 8 órakor tartja legközelebbi előadó-estjét a Community Church Park Ave. és 35 St. sarlevő épületének előadótermében s ez alkalommal Bárányné Dr. Oberschall Magda “Régi magyar kódexek New Yorkban” címmel Mátyás király hires könyvtárának Amerikába került darabjairól, azokról a ritka értékű Corvinákról fog beszélni, amelyek közül 3 New Yorkban van; a két díszesebb a Pierpont Morgan könyvtárban, egy egyszerűbb és alighanem bej efej ezetlen példány pedig a 42-ik utcai Public Libraryban. Az érdekesnek Ígérkező előadásra sokan készülődnek New Yorkból és a környékről. Cim: 40 East 35th Street. Mindenkit szívesen látnak! VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetőinknek es nekünk ia hirdetnek. Ez önmagának, javunkra lesz' Az orvosi tudomány elismeri a méhfullánk mérgének hatását rheumatikus esetekben. A “MUSCULAID” egyedüli olyan bedörzsölő módszer, mely méhfullánkmérget tartalmaz. Fájdalom nélkül enyhitőleg hat. Rheuma, Arthritis, Viszketegség, Csipő és Derékfájás, Visszértágulás, Görcs, Hülés stb. eseteiben. NE SZENVEDJEN. Kérjen Ingyené, bővebb értesítést. Cim: JOHN TOTH, 143 Hillcre.t Road, South Bend 17, Indiana. POLÁNSZKY BÉLA magyar hentes és mészáros üzletében naponta friss húsok» óhazai- módra készült kolbász-** áru, friss és füstölt sonka, szalonna New Brunswick Provision Co. 75 French St. Tel. Kilmer 5-1815 BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁNUNK AZ ÖSSZMAGYARSÁGNAK MIDDLESEX FURNITURE CO 181-183 NEILSON ST. New Brunswick, N. J. a Paterson St. kezdeténél LEFKOWITS JÓZSEF, tulajdonos . • Finom minőségű bútorok áruháza 1921-óta Fát, deszkát, építőanyagokat magyar cégtől, mérsékelt áron, pontos kiszolgálás mel lett szerezhet he ! ROLFE Mindenféle Épitőanyag a pincétől a padlásig A Mi Hírnevünk a Jobb Otthonok Legszilárdabb Fundámentuma. TELEFON CHarter 7-8300 Building Materials Company 40 Jersey Ave. New Brunswick, N- J. Id. Lefkovits József, túl.
