Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
MAGYAR MŰHOLDAS ADÁS A Magyarok Világszövetsége közelmúltban indult, kéthetente megjelenő lapja a Világszövetség. A most megjelent 10. szám a magyar műholdas adásról közöl összeállítást. A hetilap kérdéseire Bartha József, az Antenna Hungária Rt. - a korábbi Magyar Műsorszóró Vállalat - vezérigazgatója válaszolt. A műholdas adás előkészítése 1990 végén kezdődött. A Hungária TV - mely a Duna TV programját előállítja - ajánlata alapján lehetővé vált a bekapcsolódás az EUTELSAT szervezet adásaiba, egyelőre kísérleti jelleggel. A december 24-én induló, napi 8 órás adásra már megkötötte a szerződést a vállalat a Hungária TV- vel. Jelenleg gondot okoz, hogy a szerényebb műszaki adottságú csatorna következtében Románia magyarlakta vidékein, a Székelyföldön és Moldvában nem lehet kifogástalanul venni az adást. Ezt a besugárzási arányt nem közvetlenül a magyar igények szerint alakították ki, de idővel talán majd át lehet térni a kedvezőbb sugárzású csatornára. A tapasztalatok szerint Székelyföldön és azon túl is 1,8 m-es vagy annál kisebb átmérőjű paraboloid-antennákkal és 1,2 decibelnél kisebb zajú fejkonverterekkel tökéletesen lehet venni a műsort. ÚJRAINDULT A MAGYAR SZEMLE A két világháború közötti korszak magyar szellemi életének legjelentősebb orgánuma a Magyar Szemle volt. A Bethlen István által alapított, Szekfű Gyula és Eckhardt Sándor szerkesztette folyóirat a harmadik magyar reformnemzedéknek, Szabó Zoltánnak, Kovács Imrének biztosított fórumot, a konzervatív gondolkodók mellett. A Magyar Szemle 1992 novemberében újraindult. A folyóirat beköszöntő cikkében Kodolányi Gyula főszerkesztő a „régi” és az „új” Magyar Szemle közötti folytonosságot abban jelöli meg, hogy a mai szerkesztők - akárcsak elődeik - a teljes szellemi életet bemutató szemlét kívánnak nyújtani az igényes olvasónak. Szekfű Gyula a napi politikát távol tartotta a folyóirattól, ezt az örökséget folytatva hívja Kodolányi Gyula „a teljes magyar szellemi életet” a szemle lapjaira: „Szeretnénk, ha találkozna nálunk mindenki, aki értéket őriz és alkot (...) Követelményünk csak ennyi: a jövő felől szólni, a teljes lét és a teljes szellem felől pillantani jelenbe, múltba.” Az új-régi folyóiratot köszöntve a gazdag tartalmú első számból kiemeljük Pongrácz Tiborné tanulmányát: Mai magyar család - demográfus-szemmel. A szerző a család intézményéről szólva megállapítja: a család, ha nehezen, működészavarokkal is, de túlélte az elmúlt negyven évet. Az aggasztó tünetek több okra vezethetők vissza. A posztmodern nyugati ideológiák nem vertek gyökeret Magyarországon, de a házasodási, gyermekvállalási készség csökkenésében hazánkban is érvényesült a Nyugat- Európában megkezdődött folyamat. Ezeket a tendenciákat erősítette fel a kommunista uralom a hagyományos családi kötelékek mesterséges felszámolásával, elsősorban a nők tömeges, erőszakos munkába állításával, az abortusz parttalan engedélyezésével. A nem szerves társadalmi mobilitás következményeként létrejött konfliktusok is gyengítették a család helyzetét. A legnagyobb kárt azonban az egyházak, a vallás visszaszorítása okozta. Lengyelországban - bár ott is kommunista diktatúra volt - az egyháznak sikerült megőrizni társadalmi súlyát, így ezek a káros tendenciák ott kevésbé pusztítóan jelentkeztek. Pongráczné tanulmánya végén átfogó intézkedéseket sürget. Az anyagi feltételek javítása önmagában nem elég, a gyermekvállalást az anyagiakkal legalább azonos mértékben befolyásolja a közhangulat, ezért a hivatalos családpolitikának és a társadalmi szervezeteknek az a feladata, hogy a magyarságban még mindig jelen levő egészséges elemeket erősítve az individualista családfelfogással szemben a hagyományos értékeket, családeszményt támogassa. Csak egy ilyen „társadalmasított” szemlélet léphet túl az elmúlt negyven év politikájának rombolásán. WALBURGA A MÁTYÁS-TEMPLOMBAN Királyi sarj esküvője régen volt Budapesten. December 5-én a Mátyás-templomban Habsburg Ottó lánya, Walburga lépett frigyre a svéd gróf Douglas Archibalddal. Az esküvő előtt a Képes Európa című magazinban Csémi Klára készített interjút a rokonszenves Walburgával. Habsburg Walburga semmiképpen sem nevezhető igazi királykisaszszonynak: kiforrott, határozott egyéniség, aki az európai közélet aktív szereplője, a Páneurópai Unió főtitkárhelyettese, az Európa Parlament asszisztense. Maga nem lát semmi ellentmondást származásában és közéleti tevékenységében: „neveltetésemnél fogva is úgy hiszem, mindig is a földön járó típusok közé tartoztam.” Walburga politikai példaképe édesapja, Habsburg Ottó. Amióta elvégezte Salzburgban a jogi egyetemet, munkába állt, és arra törekedett, hogy teljes szívvel és odaadással végezze feladatait. Az újságírónő kérdésére Walburga magánéleti terveiről is nyilatkozott. Megtudjuk, hogy tud és szeret főzni, és reméli, időnként meglepheti férjét egy-egy saját készítésű étellel - bár erre rohanó élete mellett nyilván nem sok ideje jut majd. Kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben, igazi nagycsaládban nőtt fel, ezért házasságát is ilyennek képzeli el. ÉRTELMISÉG KÁRPÁTALJÁN A magyarságot nemzeti létében nemcsak az asszimiláció fenyegeti, hanem a kivándorlás is. Különösen nagy kárt okoz, ha az értelmiség
