Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
hagyja el szülőföldjét. Az Új Magyarországán Ábrám Zoltán készített interjút Balia D. Károly kárpátaljai költővel. A Vérveszteséget okoz a kivándorlás címmel megjelent beszélgetésben Balia D. Károly elmondja, korábban elítélte a kivándorló értelmiséget, de ma már úgy látja, nincs hozzá joga. Szeretnék normális körülmények között felnevelni gyerekeiket, emberként akarnak élni - erre viszont szülőföldjükön jelenleg kevés lehetőség van. Távozásuk ugyanakkor hatalmas veszteséget okoz, hiszen oly kevés a magyar értelmiségi Kárpátalján, hogy félő, a művészetet, irodalmat értő közönség előbb-utóbb felmorzsolódik. Az irodalom életét azonban nemcsak az olvasóközönség hiánya nehezíti, a hatalomváltás a tönk szélére juttatta az állami könyvkiadást. Hogy mégis ki lehessen adni magyar könyveket, alakult meg a Galéria magánkiadó, melynek Balia D. Károly a mindenese. Ő tárgyal a nyomdával, készíti a korrektúrát, tervezi a címlapot és feleségével együtt végzi a terjesztést. Hasonló gondokkal küzdenek Kárpátalján a magyar újságírók is. A Magyar Nemzetben Botlik József írása figyelmeztet: Veszélyben a kárpátaljai magyar sajtó! A helyzet felmérésére alakult meg a közelmúltban a Kárpátaljai Független Magyar Újságírók Szövetsége. Dupka György újságíró, az egyik alapító szerint a szövetség célja hármas: védeni kívánja az itt élő magyar toliforgatók érdekeit, megpróbálja felkutatni az anyagiakat a meglévő magyar lapok fönntartására és végül megszervezi az utánpótlás képzését. Fontos feladatot jelent a magyarországi lapok beszerzése, hiszen gazdasági okok miatt 1989 óta hivatalosan egyetlen magyarországi napilapra sem lehet előfizetni. A napi sajtóból ma már remittenda sem érkezik Kárpátaljára, néhány hetilap megkésve még eljut, de esetlegesen és kis példányszámban. Egyszóval a legnagyobb baj az, hogy az anyaországi sajtó nincs jelen Kárpátalján, ezen is sürgősen változtatni szeretne a megalakult szövetség. LÁTOGATÁS BURGENLANDBAN Az ausztriai magyar kisebbség gondjairól, mindennapjairól kevés szó esik a magyar sajtóban. Pedig a burgenlandi magyarok életében is komoly gondok vannak, ha más természetűek is, mint Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken vagy éppen a Vajdaságban. A Heti Magyarországban Binder István írása Felsőpulya: látogatóban Burgenlandban címmel jelent meg. Felsőpulya 2500 lakója közül mintegy 360 család nyilatkozott úgy korábban, hogy a magyar nyelvű katolikus misét hallgatja rendszeresen. A 70-es években színjátszók, néptáncosok és énekesek gazdagították a falu magyarjainak életét. A településhez mára már hozzánőtt Középpulya. Az újságírónak nem sikerült Felsőpulyán magyar lakóra bukkannia, a szegényebb Középpulyán azonban szerencsével járt. A legnagyobb gond a magyarok - főleg a fiatalok - beköltözése Bécsbe, pedig most már volna munkaalkalom a környéken. Koó Antal pékmester szerint az ifjúság nem nagyon tanulja szülei nyelvét, mert rá van kényszerítve a németre. Régebben sok búcsú volt, de most már azokat sem tartják meg. így a magyar közösségi eseményeket a vasárnapi misék és az újabban gyakorivá váló győri és soproni buszos színházlátogatások jelentik. MacmirSzó MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET CSÓKÁN A Vajdaságban élő magyarságról mind aggasztóbb hírek érkeznek. A nehezedő helyzetben ezért külön nagy jelentősége van, ha a magyar nemzetiséget tömörítő művelődési egyesületek eredményesen dolgoznak. Az immár 22 éves csókái Móra Ferenc Művelődési Egyesületről az Újvidéken megjelenő Magyar Szóban olvashatunk. Nemzetközi színtéren is helytállnak - adja tudtul a Szabó Lászlóval, az egyesület vezetőjével készített interjú. Az idei év nagy előrelépést jelentett: sikerült megszervezni Monostoron a néptánctábort, amely tíz napig tartott és hatvanan vettek részt. A helyi lakosság kezdetben ugyan csodálkozva fogadta a sok sátorral érkezőket, de amikor fölzendült a dal, s a gyerekek ropni kezdték, rajongva vették körül a táncosokat. A néptáncosok novemberben eljutottak Szegedre is: ők képviselték a Vajdaságot a Jótékonysági Nemzetközi Gálafesztiválon. Nagy élményt jelentett mindenkinek az ottani közönséggel a találkozás, és felejthetetlen volt az erdélyi, kárpátaljai, osztrák, német táncosokkal együtt fellépni. A mai komor időkben szükség van ezekre a zenés, táncos oázisokra. A KISANTANT, TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL Az elmúlt hetekben Romániában többen is felvetették: újjá kell szervezni a „kisantant”-ot, a Magyarország elleni csehszlovák-román-jugoszláv szövetségi rendszert., A Heti Világgazdaságban Tömöry Ákos készített interjút Juhász Gyula történészszel, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával a kisantantról, esetleges újjászerveződésének esélyeiről. „Közép-Európában mindig Magyarország volt a mumus” - állapítja meg Juhász akadémikus. A kisantant célja a közép-európai status quo fenntartása volt, a magyar revízió elleni közös fellépés alapján szerveződött a három ország szövetsége. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia érdekei egyébként sok tekintetben eltértek egymástól, olyannyira, hogy pl. Románia és Jugoszlávia között komoly viták voltak a Bánát hovatartozásáról. A kisantantban a Benes külügyminiszter, majd később köztársasági elnök képviselte Csehszlovákia volt a legkövetkezetesebben magyarellenes: még akkor is a kisantant erősítéséről és a három ország összefogásáról beszéltek a csehszlovák politikusok, amikor Németország nyíltan fellépett a Szudéta-vidék ügyében. A magyar külpolitika a két világháború között meglehetősen szűk határok között manőverezhetett. Jugoszláviával szemben volt a legkevesebb problémája az országnak, így a magyar politika már a 20-as évek közepétől Belgráddal normális viszo-. nyok megteremtésére törekedett. A kormányzó 1926-os békülékeny hangú mohácsi beszéde vezetett végül az 1940-es magyar-jugoszláv szerződéshez. A kisantant szorosan kapcsolódott az I. világháború utáni politikai helyzethez, a nagyhatalmak - elsősorban Franciaország - támogatásához. Éppen ezért a 90-es években nincs sok realitása a kisantant újjászervezésének, megváltoztak az akkori államalakulatok, szövetségi rendszerek, és a nagyhatalmak sem támogatják az ilyen törekvéseket.
