Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Csatahajók, cirkálók A magyar kormány ipar- és kereskedelempolitikája azonban modern kereskedelmi tengerészetet akart létrehozni, amelyhez hajók, hajógyárak és hajózási vállalatok kellettek. Ezért határozottan támogatta a Fiúméhoz tartozó Bergudiban létesített Howaldt és Társa Hajógyár megindítását, amelyhez az 1895. XXXIV. törvénycikk nyújtott alapot, segítséget, ösztönzést és védelmet biztosítva a kibontakozó magyar tengeri hajóépítő iparágnak. A korszerű gépekkel felszerelt Howaldt-féle hajógyár azonban - rossz üzletvezetése miatt - szűkölködött a reskedelmi és ipari létesítmények, hivatalok és irodák voltak, hanem iskolák is. Itt működött Magyarország egyetlen hajóstiszteket képező intézménye, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia és a Monarchia egyetlen haditengerésztiszteket kibocsátó tanintézete, a Császári és Királyi Haditengerészeti Akadémia is, valamint több középiskolája. Trianon után 1871-ben magyar kereskedelmi lobogó alatt - pontosabban magyar honi kikötőben lajstromozva - még csak egy gőzhajó és 565 vitorlás fu1901. VII. törvénycikk 1 140 000 koronára emelte. A társaság 1892-ben már 25 hajóval bonyolította le az áru- és személyforgalmat, összesen évi 1242 járatot tartva fenn a világ különböző pontjai és Fiume között. A másik fiumei honi kikötőben lajstromozott nagy cég a Magyar- Horvát Tengeri Gőzhajózási Rt. volt, amely általában kisebb egységekkel rendelkezett, s főképpen part menti (cabotage) járatokat indított. 46 hajója volt 14 547 tonnatartalommal. Az ugyancsak fiumei honi kikötővel 1893-ban alakult Orient Rt. hat nagy gőzöse kifejezetten a Kelettel tartotta az összeköttetést (26 405 tonna). megrendelésekben, s a tönk szélére került. Ezért tulajdonosa 1906-ban eladta a budapesti Danubius Hajó- és Gépgyár Részvénytársaságnak. A gyártelep bővítéséhez a magyar kormány jelentős segítséget nyújtott: telkeket adott. A Danubius még 1906- ban megkapta (kiharcolta) az első tengeri hajókra szóló megrendeléseket, mégpedig a cs. és kir. haditengerészettől, amely tíz torpedónaszádra és hat torpedórombolóra szólt. Ettől kezdve a Danubius óriási iramban fejlődött, amelynek eredményeként 1906 és 1916 között megépített 32 torpedónaszádot, 16 torpedórombolót, két gyorscirkálót (ezek egyike volt a legendás NOVARA) és egy csatahajót, a tragikus sorsú SZENT ISTVÁN-t, összesen 51 nagy tengeri hadihajót és hat egyéb hajót, az utolsó években már többet, mint az osztrákok trieszti régi hajógyára! Fiume az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb kikötője lett. Fiúméban nem csupán gyárak, ke\z Adria M. Kir. Tengerhajózási Rt. fiumei székháza tott. 1881-re a gőzhajók száma hatra, 1891-ben már negyvenre emelkedett. Ezek a hajók különböző hajózási vállalatok tulajdonában álltak. Közülük a legnagyobb forgalmú az 1882. január 15-én a SZAPÁRY gőzössel, majd az év folyamán további hat hajóval induló „Adria Magyar Tengerhajózási Részvénytársaság” volt. (1890-től a „Magyar Királyi” megtisztelő címet viselhette.) A magyar kormány kereskedelempolitikájának irányát jól jelzi, hogy szerződést kötött a társasággal - becikkelyezte az 1882. XIII. törvénycikk amelynek értelmében az állam évi 150 000 forintnyi államsegélyben részesíti. Ennek fejében viszont a társaság rendszeres hajójáratokat indít Fiúméból olasz, francia, angol, spanyol, holland, német és belga kikötőkba és vissza. Az államsegélyt közben az A Magyar-Keleti Tengerhajózási Rt. tíz gőzhajóval, az Atlantica Tengerhajózás tizenegy gőzössel vett részt a forgalomban. Rajtuk kívül még öt kisebb vállalkozás hajói jártak az Adrián, amelyeknek honi kikötője Fiume volt. Végeredményben tíz vállalat 123 hajója 235 258 tonna hajótérrel képviselte 1914-ben Fiúmén keresztül Magyarországot a világ tengerein. A -város magyar fennhatóság alatti, 1914 előtti fejlődése új arculatot adott Fiúménak. Egyre-másra emelték a Monarchia városaiban található, azokhoz stílusban hasonlító középületeket, palotákat, székházakat, bérházakat és villákat, amelyek látványosan mesélnek Fiume fénykoráról. Azután a Trianonban megfogalmazott magyar békeszerződés 174. cikkének III. Függelék 1. §-a kíméletlenül véget vetett mindennek, amikor előírta: „A Magyar Kormány saját nevében és az összes többi érdekeltekre kiterjedő joghatállyal átruházza a Szövetséges és Társult Kormányokra mindazoknak a kereskedelmi és halászhajóknak tulajdonjogát, amelyek a volt Magyar Királyság állampolgáraié. 2. § A Magyar Kormány köteles a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül az I. §-ban megjelölt hajókat a Jóvátételi Bizottságnak átadni.” Ez tehát azt jelentette, hogy minden magyar kereskedelmi hajót feltétel nélkül át kellett adni az antantnak. Jaj a legyőzőiteknek! DR. CSONKARÉTI KÁROLY
