Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK ISMÉT HAZÁI TENGERI KIKÖTŐ? Magyarország és Fiume Horvátország elnöke, Franjo Tudjman a minap megcsillantotta a lehetőségét annak, hogy ha Magyarország segít országa újjáépítésében, akkor Fiume (Rijeka) kikötőjét a magyar áru előtt szabadnak, vámmentesnek nyilvánítja. Nyilván erre támaszkodva mondta a MÁV vezérigazgatója, hogy a „rijekai magyar tengeri kikötő megnyitásáról is érdemes volna megbeszéléseket folytatni”. 58 Ahorvát elnök kijelentése nem volt ötletszerű, mert tisztában van azzal, hogy milyen virágzásnak indult ez a kikötőváros, amikor - 1868 után - magyar fennhatóság alatt bekapcsolódott a tengeri világkereskedelembe és hajógyártásba. A századforduló után már a Monarchia akkor legforgalmasabb kikötőjének, Triesztnek méltó versenytársává vált. Fiume és a közvetlenül mellette fekvő Buccari tengeri kikötője révén már a XVII. századtól célpontja volt a magyarországi mezőgazdasági cikkek (termékek, termények, jószág) kivitelének. Csak példaként: ha a szarvasmarhát nem lábon hajtották a nyugati piacra, akkor Buccari kikötőjében rakták hajóra. Ez volt a XVIIXVIII. században a legforgalmasabb kikötőnk, s hogy az is maradjon, arról számtalan törvényünk gondoskodott. Amikor a karlócai békében (1699) a magyar korona uralma alá visszakerült a Zenggtől délre, Carlopagon tűiig terjedő tengerpart, Tüzes Gábor két emlékiratban sürgette I. Lipótot, hogy az adriai kereskedelmet ne engedje át Velencének, hanem néhány kikötőt biztosítson a magyar királyság részére az Adrián való szabad hajózás jogával együtt. De nem Lipót, hanem III. Károly figyelme fordult először az Adria mint kereskedelmi út felé. Mária Terézia Fiúmét külön diplomával kebelezte be az országba. Ezt az átcsatolást végül 1807-ben emelte törvényerőre a magyar országgyűlés. „Hogy az ország karainak és rendjeinek lángoló vágya további halasztást ne szenvedjen” - mondja az 1807. IV. törvénycikk, Fiume városát és kikötőjét „...a jelen törvénycikkely által az országhoz tartozónak” nyilvánította. Egyúttal a fiumei kormányzó helyet és szavazati jogot kapott az országgyűlés főrendi tábláján, a város követei pedig az alsó táblán. Az 1822 és 1848 közötti időben alapították Fiúméban az első újságot, az Eco del Litorale Ungaricót és a Casino Patriotticót. 1827-ben papírgyárat, 1841-ben műmalmot építettek. A fellendülést a város lélekszám-gyarapodása is mutatja. Míg 1819-ben 8345 volt Fiume lakosainak száma, addig 1847-ben már 11 867. 1823-ban a hajóforgalom értéke 1 350 655 forintot tett ki, míg 1847- ben a kikötő hajó- és teherforgalma 5320 érkező és 5369 kifutó hajóval összesen 120 862 tonna volt 5 125 544 forint értékben. A hajóépítés és -javítás középpontja ekkor még Porto-Ré volt. Magának Fiúménak 1837-ben 36, 1847-ben már 79 nagy vitorlás hajója járta a tengereket. 1847-ben Fiúméban 26 vitorlás hajót építettek. Világ-f akikötő Az 1848-49. évi szabadságharcok és azokat követő események nem kedveztek Fiume fejlődésének. Az új korszakot az 1868. XXX. törvénycikkel kihirdetett magyar-horvát kiegyezés nyitotta meg, és addig soha nem látott felvirágzást hozott a kikötővárosra. A fiumei kikötő rendezését az 1847. évi félbeszakadt kezdés után, 1870-ben folytatták. A munka akkor vett igazán nagy lendületet, amikor a magyar törvényhozás az 1871. XIX. törvénycikkben 3 120 000 forintot biztosított az építkezésre. Roppant méreteit mutatja, hogy a víz mélysége miatt a hullámtörő gátat 42 méter magasra kellett emelni. A mólók, tárházak, feltöltések alapozása hatalmas kő- és földmunkával járt. 1873 és 1888 között mintegy tízmillió tonnát mozgattak meg. Az építkezések a század végéig tartottak, és amikor elkészült, Európa legkorszerűbb kikötőrendszerével büszkélkedhetett, amely nagy jótevőjének, a fiatalon elhunyt Baross Gábornak, a „vasminiszternek” a nevét viselte. Volt külön kőolajkikötője, és ún. fakikötője a legnagyobb voll a világon. Mindezek együttes értéke 1898-ban meghaladta az 54 millió koronát. A befektetés azonban megtérült. A kikötő 1913. évi áruforgalma 2 100 000 tonnára rúgott, ami az 1872. évi 167 000 tonnás áruforgalomhoz képest hihetetlenül nagy növekedés. És míg 1872-ben 5277 hajó fordult meg a kikötőben, addig 1913- ban már 31381! Az utolsó békeév utasforgalma is rendkívül magas számot mutat: 1 800 000 fő. A fiumeiek sürgetésére a magyar kormány az 1881. XLV1. törvénycikk alapján megépítette a Budapest- Dombóvár közötti vasútvonalat, amely a Bátaszék-Zákány vasútvonalba csatlakozva a már 1880-ban megváltással a magyar állam tulajdonába vett Zákány-Zágráb vonalon át Fiúméba vezetett. Fiúméban a múlt század közepéig több fahajót, vitorlás hajót építő műhely dolgozott, amelyek a gőzhajózás terjedésével lassacskán tönkrementek. Az utolsó nagy vitorlás hajót Fiúméban 1883-ban készítették. i
