Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
szólnak ugyanarról az eseményről, részletről. Sajátos módon ez csak növeli a könyv hitelét, hiszen a tökéletesen egybevágó megnyilatkozások lennének gyanúsak. Mi sem természetesebb, hogy a gépkocsivezető vagy a vezérkari ezredes mást látott, élt át. De az egészből kikerekedik, ami a legfontosabb: végre fel kell deríteni a fehér foltokat is 1956 történetében. A szerzők most folytatják az október 25-én délelőtt a Parlament előtt rendezett vérfürdő körülményeinek felderítését, s a szolnoki „kormányalakítás ” és a Kádár-nyilatkozat körüli homály eloszlatását is tervezik egy következő könyvükben. Nagy Vadászkönyv Már a borítója is megdobogtathatja minden vadászember szívét. A bal felső mezőben lovas - kopós vadászok űznek egy szarvast; a színes rajz pontosan idézi egy XVII-XVIII. századi úri vadászat minden apró kellékét, a lovak kantárjától a vadászkürtökig. E rajz alatt másik szép ábra: vadászkutya visz a szájában egy elejtett madarat. S hogy e madár miképp eshet zsákmányul, azt jobbra fent egy mai vadászruhás, épp fácánra lövő figura illusztrálja. Szép mívű bock sörétes puska megtörve; a cső alatti színes fotón épp egy nyulacska iszkol. A hátsó borítón meg: dámvadra célzó vadász, párbajozó szarvasok, fácántyúkok, fajdkakas és egy őszies bundájú rókakoma. Ha egy vadászkönyv már első pillantásra is ilyen szépen hívogat, ki állhat ellent a csábításnak, hogy bele is lapozzon? S az igazi meglepetések csak akkor jönnek. Ez a gyönyörű kiállítású, vaskos kötet ugyanis mindent tartalmaz, amit a vadászatról, a vadászat történetéről az ősembertől napjainkig, a fegyverekről, a vadakról, a vadggazdálkodásról, a különböző kontinenseken vadászható apró- és nagyvadakról vagy éppenséggel a vadászkutyák idomításáról tudni kell s illik egy vadásznak. Enciklopédia - talán ez lenne a megfelelőbb megjelölés, hiszen valóban enciklopédikus szándékok vezették az eredeti kiadvány szerzőit, amikor összeállították a három és félszáz oldalas, nagy formátumú kötetet. Az elképzelés egy „mindentudó" vadászkönyv megszerkesztésére Svédországban született meg. 1990- ben került a könyvesboltokba az AB Nordbok gothenburgi kiadónál megjelent The Complete Book oj Hunting. A szerzők valamennyien szakírók, számtalan szakcikk és vadászati könyv meg útleírás szerzői, s maguk is vadászok, természetfotósok, vadvédelmi, vadgazdálkodási szakemberek. Köztük vannak a világszerte ismert Outdoor Life és Outdoors folyóiratok szerkesztői, a Petersen's Hunting, a The Field és a Field and Stream szaklapok vezető munkatársai. Szakmailag tehát rendkívül magas színvonalú kiadványt vehetnek kezükbe az érdeklődők, s mivel az illusztrációk, rajzok, fényképek, magyarázó ábrák is mind tőlük származnak, a kötet tartalmilag és kivitelezését illetően egyaránt a legjobbat nyújtja. A magyar kiadás, melyet most ajánlunk, természetesen követi az eredeti kiadás anyagát, de a szerkesztők - a főszerkesztő Bíró Zoltán István s a szerkesztő, Papp Márió - gondoskodtak róla, hogy a fordítást szakértők végezzék (a vadászat nyelve igen speciális szó- és kifejezéskincset tartalmaz!), s hogy a könyv végére külön fejezetet illesszenek a magyar vadászatról. Támogatást nyújtottak a kötet elkészítéséhez a legkülönbözőbb magyar vadászati szervezetek, hivatalos szervek, neves vadászemberek is. A kiadó, a GEOHOLDING Rt. SKO Lap- és Könyvkiadójó érzékkel a téli időszakra, a legmozgalmasabb vadászidényre hozta ki a könyvet, így a hazai vagy a haza látogató vadászok a legjobbkor vehetik kézbe. S ha belegondolunk, hogy hasonlóan átfogó vadászati könyv utoljára 1858- ban jelent meg, Cserszilvásy Ákos, azaz a jeles költő, Vajda János tollából, A vadászat mestere címmel (negyedik kiadása 1896-ban hagyta el a nyomdát a Franklin Társulatnál), akkor elmondhatjuk: a Nagy Vadászkönyv valóban hézagpótló kiadvány. (takács) Képzőművészet Két szomszédvár Két szomszédvár - így is nevezhetnénk a Hősök terén egymással szemben álló épületeket, jelesül a Szépművészeti Múzeumot és a Műcsarnokot. Van-e élet a falak között? A Műcsarnok táján csak az van, műveket egy ideig itt hiába keresnénk. Lévén azonban a Műcsarnok nem csak egyetlen épület, hanem több galériával rendelkező intézmény is, kiállításaival a város különböző pontjain várja az érdeklődőket. A Nagymező utcában az Ernst Múzeum a főváros egyik legrangosabb kiállítóhelye. Január közepéig itt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai mutatják be munkájukat, jelezvén, merre is halad és képes-e a megújulásra a mai magyar művészet. Január második felében Kosztolányit idézik a kiállított munkák: ha nem is színes tintákkal, Színes v/zekkel álmodnak a nemzetközi akvarell-kiállítás résztvevői. Aki innen a Dorottya utcai galéria felé veszi az irányt, Polgár Csaba iparművész munkáival, majd színezett fotográfiákkal találkozhat. Aki inkább a Ligetet választja, rövid séta után eléri az Olof Palme Házat, a mostani Műcsarnokot, ahol a természeti formák harmóniája után a cseh geometrikus művészet által sugallt arányrendszereket tanulmányozhatja-A Szépművészeti Múzeum - kerítés ide vagy oda - kitűnő gyűjteményekkel várja a látogatókat a rekonstrukció időszaka alatt is. Néha átrendeznek egy-egy kollekciót, néha hirtelen kiürül egy addig képekkel-szobrokkal benépesített terem. Nemrégiben a márványcsarnokkal is ez történt. Jó alkalmat jelentett ez arra, hogy a múzeum megrendezze a Kortárs művészet, 1970-90 cimű bemutatót. Tóth Ferenc művészettörténész válogatta a tárlat anyagát, arra törekedve, hogy megfelelő arányban szerepeljenek a múzeumban már bemutatott kimagasló értékű művek (mint például Magdalena Abakanowicz, Kuchta Klára, Tóth Endre, Claude Viellat alkotása), s az itt még soha ki nem állított képek, szobrok (Atila, Kepes György). Több munka szerepel a kiállításon abból a százötven alkotásból, amelyet Brian Montgomery angol műgyűjtő adományozott néhány évvel ezelőtt a múzeumnak, néhány munka pedig azt jelzi, hogy ha lassan őrölnek is a kulturális diplomácia malmai, végül mégiscsak elvégzik feladatukat. Több mint tíz évvel ezelőtt rendezték ugyanis Budapesten azt a kortárs jugoszláv tárlatot, amelynek néhány darabját a vendégek ajándékként a Szépművészeti Múzeumnak ígértek. Nemrégiben - alig tíz év után - meg is érkezett az ajándék a zágrábi múzeumnak köszönhetően. P. SZABÓ ERNŐ
