Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
POSTALÁDÁNKBÓL \ „voV-^ rtva- N V\o%oV\, íot <öt N oVí® » ov >aW ERDELY: SZÁZADELŐ Ismertek nálunk is Kolozsvár polgármesterének, Gheorghe Funarnak önhatalmú magyarellenes intézkedései : a magyar nyelvű iskolákban román osztályok szervezése, a magyar nyelv tanításának heti 2 órára való csökkentése, a magyar nyelvű plakátok eltiltása a közterekről, a magyar nyelvű feliratok bírságolása s a kolozsvári tv-adás feliratozása románul. A főpolgármester magyarellenes intézkedései nemcsak Kolozsvár magyar lakosságában, hanem a haladó gondolkozású románokban is megütközést keltettek. Korabeli román forrásmű alapján („Sumarul dezbaterilor... emise de Comitetul National Román” Bucure§ti, Academia Romána) felidézzük, hogy 1910- ben az erdélyi román vezetők milyen széles körű nemzetiségi jogokat követeltek Erdélyben. Ismert tény, hogy Tisza István már az 1910-es választások előtt a román-magyar megegyezést lehetőnek tartotta, ennek hangot adott a parlamentben is. Mihu vezetésével az erdélyi román komité hajlandó volt a tárgyalások megkezdésére, s e célból 23 pontban foglalva követeléseik jegyzékét elküldték Tisza Istvánnak. A bizottság a korábbi 23 pontot 11 pontra csökkentve meghagyta a régebbi előterjesztésben szereplő legfontosabb követeléseket, mégpedig: 1. Az iskolázás valamennyi fokon anyanyelven történjék, még az alapítványi iskolákban is. 2. Biztosítsák az egyházak szabadságát. 3. Biztosítsák a sajtószabadságot. 4. Biztosítsák az etnikai szabadságot és a társadalmi fejlődést. 5. Ismerjék el a Román Nemzeti Párt szervezkedési jogát. 6. A románok lakta területek igazgatási nyelve román legyen. 7. A románok lakta területeken vezessék be a román nyelvű bíráskodást. 8. Az állam egyformán támogassa az elmaradt román vidéket a többivel. 9. Az állam szüntesse be a románok ellen irányuló telepítési akciót. 10. A román népet a közigazgatásban és a bíróságokon saját fiai képviseljék. 11. Ismerjék el és garantálják a román nép nemzeti voltát. Tisza István bár túlzottnak tartotta a követeléseket, hajlandó volt fontolóra venni az egyházi és közigazgatási sérelmek orvoslását. Hajlottak a megegyezésre mind a bukaresti politikai körök, mind pedig a PNR tagjai is. A bécsi udvar, pontosabban a Ferenc Ferdinándhoz közelálló körök a tárgyalások megszakítását sugalmazták az erdélyi román vezetőknek. Tisza István felvázolt ígéretei lehetővé tették volna a megegyezést az erdélyi románokkal. Azonban ezúttal is ellenezték a megegyezést a trónörököshöz közelálló körök, félve attól, hogy erdélyi románokkal megerősödik ellenzőinek tábora. Bizonyára ennek hatására 1914 februárjában a román delegáció nem fogadta el Tisza István javaslatait. Milyen minimálisnak tűnnek az erdélyi magyarok mostani igényei a PNR követeléseihez viszonyítva! DOMOKOS SÁMUEL, BUDAPEST „HÁBORÚ VOLT...” Az 1992. októberi lapszámban megjelent Kaposvári-Kampis íráshoz szeretnék hozzászólni. Mert sajnos, azok okoskodnak, akik nem érezték a saját bőrükön a kommunizmus minden átkát. És bár közel ötven éve véget ért a háború, a mai napig is azon vitáznak, milyen „minőségben” jött a Vörös Hadsereg Magyarországra. Háború volt, és mi ellenük harcoltunk. Hogy miért, milyen körülmények vezettek ehhez, azt nemigen vették figyelembe, különösen az oroszok. Hogy az amerikaiak másként bántak a hadifoglyokkal, az lehetséges. A szovjet bevonulás felszabadulást hozott a lágerekben szenvedőknek, de ugyanez nem áll a magyar népre, katonára, civilre egyaránt. Ezenkívül az országot hadizsákmánynak tekintették, folyt a szabadrablás. Ebből kiindulva, a tatárjárást is nevezhetjük felszabadulásnak. A másik vitatott kérdés, hogy hogyan bírálták el a magyar katonákat. Én négy évig voltam katona, két évet voltam Ukrajnában, majd négy évig hadifogoly. Tapasztalatom szerint a magyarok fogolyként hátrányosabb helyzetben voltak, mint a németek. Amikor tisztjeink panasszal fordultak az orosz táborparancsnokhoz, meglepő választ kaptak. Ezek szerint a német egy erős, kulturált nép, a magyar meg kis cigány népség; támaszpontnak való, meg arra, hogy elszedjenek tőle minden értéket. Ami a szegények múltbeli tanulási lehetőségeit illeti: a hadseregben és a fogságban is több tanult földműves bajtárssal találkoztam. Brazíliában is csak a kitűnő tanulók kapnak ösztöndíjat. Én a Rákosi-korszakban esti tagozaton kitűnően végeztem el az általános iskolát, de tovább nem tanulhattam, mert nem voltam párttag. Magamról annyit mondanék, hogy az I. világháború után menekültünk Romániából Brazíliába. 1938- ban hazatértünk Magyarországra. Katonaság, háború, hadifogság. Aztán 1956 a Kilián laktanya környékén. Utána újabb menekülés. Argentína. Könyvre való föl-EMLÉKEZZÜNK 1956-RA. Gyurkó László könyve 344. oldalától leírja az Egyesült Államok magatartását hazánkkal szemben 1956 novemberében. És ne feledjük, hogy akkor novemberben is elnökválasztás volt, ” írja Ón, Strasser Zoltán Lutherville-ből (USA) levelében. Igen, 1992 novemberében is választás volt az Államokban, s éppen az időben terelgettéktérítgették el a Dunát. És erről a tényről az Egyesült Államok nem nyilatkozott. Jellemző módon - tenném hozzá. Majd Ön így folytatja levelét: „Bízom az isteni igazságszolgáltatásban, hogy Szent István országa nem egy sakkfigura a világtörténelem színpadán, ahogy Amerika vélekedett 1956-ban.” Nos, tisztelem az Ön optimizmusát. Magamra is ráférne valamennyi. Véleményem szerint, Magyarország, a magyarság csak önmagában bízhat, csak önmagára számíthat és számíthatott: ha erről megfeledkezett, mindig ráhúzták a vizes lepedőt. Annyit tennék még hozzá, hogy a nagyhatalmak - politikai berendezkedéstől függetlenül, még akikor is, ha e politika szöges ellentétben áll egymással - amikor érdekeik úgy kívánták (kívánják), összekacsintottak (-nak) az apró. többé-kevésbé kiszolgáltatott országok feje fölött. (A szerkesztő)
