Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
POSTALÁDÁNKBÓL jegyzésem van, de nem kapok segítséget senkitől tervem megvalósításához. (Ha pontosan körvonalazza: milyen segítségre gondol, szerkesztőségünk rendelkezésére áll.) KÁRPÁTI JÁNOS SÄO PAULO, BRAZÍLIA LEGKÖZELEBB NE ÍGY A Magyar Köztársaság koppenhágai nagykövetségének lapja, a Dániai Magyar Hírmondó, 1991. decemberi számában B. T. fölhívta az itt élő honfitársak figyelmét, hogy válaszszanak küldöttet vagy szervezetet, akiamely részt vesz majd a Magyarok Világszövetsége 1992. évi kongresszusán. Minek kellett fölhívást közzétenni, hisz akkor már választás nélkül el volt döntve, hogy ki lesz a küldött. Ezért aztán az áprilisi Dániai Magyar Hírmondóban nem volt szó - nyilván - a választás-szavazás eredményéről, vagy elnézéskérésről. De ettől függetlenül a kongresszus csodálatos volt, tanúsíthatom. Sikerült találkoznom hazánk tiszteletre méltó vezetőivel, és átadni a rám szavazók üdvözletét, részt venni a koszorúzáson s virágot elhelyezni a dán P. Bang Jensen vértanú sírjára. Kérdésem csak ennyi: más országban is úgy választottak küldöttet, mint Dániában? STÖRM SAROLTA BRABRAND, DÁNIA REFLEXIÓ Csodálkozva olvastam a Magyarok Világlapjának szeptemberi számában Marguerite Stein „...de miért?” címmel megjelent levelét. A hölgy kifogásolta, hogy nem teszünk különbséget idehaza a „zsidó” és az „izraelita” között. Sértődöttségének van oka, alapja. A század súlyos bűnöket követett el a zsidóság ellen. Azok, akiknek családját, családtagjait a nácik elpusztították, ezt aligha fogják elfelejteni, megbocsátani. De vajon nincsenek-e nekünk is, „csak” magyaroknak, fájdalmaink és sérelmeink? Hány anya, feleség, gyermek gyászolja azokat, akiket elhajtottak, akik elhulltak az orosz sztyeppékén? Vagy akiknek hozzátartozóit elpusztították 1956-ban az ügyeinkbe avatkozó oroszok, illetve a kommunista államrend pribékjei? S vajon bálványimádók-e azok, akik hisznek Jézus Krisztusban? Mindez kérdés, amelyen érdemes közösen elgondolkodniuk azoknak, akiknek kedves ennek a hazának jelene-jövője. NÉMET TIBOR GYÖRGY, BUDAPEST OLVASTAM lapjukban Marguerite Stein és Várnagy Pál hittestvérek leveleit. Mi, New York környéki zsidók, nagyon szégyelljük magunkat. Ugyanis köztudott, hogy Jeszenszky külügyminiszter arra kért bennünket, hogy felejtsük el a múltat, és közös erővel, összefogással építsük a Magyar Köztársaságot, az új magyar hazát. De lehet-e ezek után összefogásról beszélni? Szégyellje az magát, aki megtagadja zsidóságát! Mert igenis: mi zsidók vagyunk. Itt, Amerikában is így szólítanak bennünket: Jewis. Aki pedig ezt szégyelli, nem nevezhető hittestvérnek, hanem ellenségnek! DOLFYJAKOB PATERSON, USA NEM KÍVÁNOM... tengeri kígyóvá nyújtani a Vörös Hadsereg minősítéséről folytatott vitát, de azért néhány dolgot megjegyeznék. Hazánkat és népünket nem szabadította föl a V. H., csupán az izraelita vallású magyarokat. Ez a hadsereg Magyarországot mint ellenséget, megszállta, és minden előzetes megállapodást fölrúgva, 44 éven át leigázva tartotta. Az oroszok igenis minket is olyan ellenségnek tartottak mint a németeket, hisz ellenük harcoltunk. Az viszont nem igaz, és nem tudom, milyen „felmérésekre” hivatkozik Kaposvári-Kampis úr, amikor azt állítja, hogy minden 10 magyar állampolgár közül 8 kommunista érzelmű volt. Ez szemenszedett hazugság, és kikérem 10 millió magyar nevében. Az a magyar nép, mely átélte Kun Béla, Szamuely T., Korvin O. 1919-es rémuralmát, elenyésző mértékben lehetett antiszemita, de kommunista érzelmű - soha. Ha erről a kacsáról Rákosi is tud, akkor nem jelentette volna gazdáinak, hogy tízmillió fasiszta van az országban. Egyébként nevetséges úgy írni az amerikaiakról, hogy: „ők sem tartottak minket ellenségnek”. Azért volt egy kis különbség a két hadsereg magatartása között. RÉVFFY LÁSZLÓ LEICESTER, ANGLIA CÍMLAPUNKHOZ A szigetközi Lipóton élő gazdálkodó - talán már végleg - betakarta a kútját, csak a kedvünkért nyitotta fel mégis, és keserűen mutatja a szárazon felhúzott vödröt. „Most már mit lehessen csinálni” - mondja rezignáltan. MAGYAR SZERVEZETEK A VILÁGBAN A Magyar Távirati Iroda fontos feladatának tekinti a külföldön élő magyarság ügyének felkarolását. A sajtóadatbank küldetésének érzi a határainkon túl élő és szervezetekbe tömörülő honfitársaink munkásságának jelzésértékű megismertetését. Ennek jegyében - hatalmas gyűjtőmunkát végezve - sikerült feltérképezni öt földrész 39 országából közel 700 külföldi magyar szervezetet. Ez az anyag jelenleg az MTI számítógépes adatbankjában található naprakész formában. Az adatbank ennek az eddigi hiányzó és fontos gyűjteménynek a gazdája kíván lenni, és azt szeretné, ha az mindenki számára elérhető lenne. így elhatározta, hogy az összeállítást megjelenteti kiadvány formájában is. Ez 1992. végére sikerült; a Magyar szervezetek a világban címet viselő, igen tetszetős könyvecskét 350 forintos áron már terjeszti is. Bár a gyűjtemény megjelent, de munkánk ezzel nem fejeződött be, hiszen állandóan naprakésznek kell lennünk. Tudjuk, hogy lesznek olyanok, akik hiányolják majd az általuk ismert szervezeteket a kiadványból. Kérjük, vegyék figyelembe, hogy első nekifutásra bajos lett volna az összes egyesület, szövetség, társaság és kör feltérképezése. Kérünk minden érdekeltet és érintettet, aki forgatja majd a kiadványt, hogy a kiegészítéseket, változásokat juttassa el postán vagy telefaxon az MTI sajtóadatbankjába. Közös munkánk eredményeként reméljük, hogy az idén megjelenő második kiadás már sokkal teljesebben mutatja majd be a külföldön élő magyar szervezeteket. Mii NAJIÚADATBANK lulö Budapest. Naphegy tér 8. Telefon: II7-7466, telefax: 175-4337. MOHR KATALIN
