Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
tumhoz 40 százalékkal több szavazat szükségeltetett, mint egy szlovák képviselő megválasztásához. Az 1920. február 29-én kiadott 122. számú nyelvtörvény értelmében, ahol a kisebbségek lélekszáma elérte az összlakosság 20 százalékát, ott lehetőség nyílott a közhivatalokban és bíróságok előtt az anyanyelv használatára. A helyi gyakorlat azonban számos visszaéléssel akadályozta az elv érvényesülését. Ehelyütt kell említenünk az 1919-ben végrehajtott, s később Magyarországgal A kisebbségi önvédelem A jogszabályokban garantált állami kisebbségvédelem elszabotálása fel-Gr. Esterházy János (1901-1957) Az újlaki kastély, ahol a politikus született szemben is oly buzgón lobogtatott földreformot, amelyet jórészt a magyar és német kisebbség rovására hajtottak végre. Kisajátítottak több mint 4 millió hektár mezőgazdasági hasznosítású területet, az összterület 29 százalékát, amelyből 325 ezer hektár a magyarlakta területekre esett. Ehhez járult a „kolonizáció”, azaz a kisebbségek által lakott területek etnikai összetételének erőszakos megváltoztatása. gyorsította a nemzetiségek politikai önszerveződését és pártjaik megalakulását. E téren korszakos eseményként értékelhető gróf Esterházy János megválasztása a Magyar Keresztény Szocialista Párt elnökévé, 1932. december 14-én. Egy korabeli újságcikk a következőket írja az eseményről: „A régi úton új célok felé - ez volt beköszöntő alaptónusa, amely mindenütt kedvező visszhangra talált és egységbe kovácsolta az egész keresztény szocialista pártot.” Az energikus Esterházy harcos kisebbségvédelmi gyakorlatot folytatott a prágai parlamentben is, ahol Hodza miniszterelnök 1936. december 5-ei, Magyarország és Ausztria irányában békülékeny hangot megütő beszédét követően tárca nélküli miniszterré akarták választani, de elutasította. Mint ahogy elutasította Benes ismételt ajánlatát is, mert úgy vélte, hogy a nyelv és iskolaügy kérdésében így kötetlenebbül védheti honfitársai érdekeit. A gróf nem volt megvásárolható, s ez valójában megpecsételte a sorsát. A budapesti Magyar Nemzet 1939. február 28-iki számában a legmélyebb tisztelet hangján méltatja Esterházyt, aki a „tövises út minden fáradalmát vállalja” azzal, hogy Szlovákiában rekedt testvéreivel marad. Szlovákia önállóságának kikiáltását örömmel üdvözölte, mert azt remélte tőle, „hogy a szlovák kormány most, amikor tényleg önállóan intézi országa sorsát, megértéssel fog viseltetni az itt élő magyarság és annak jogos követelései iránt, aminek eredménye, azt hiszem - mondotta pozsonyi rádióbeszédében - mindkét fél-A gyermek Esterházy János és Pál Esterházán 27
