Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
_______MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK HORTHY ISTVÁN INASA ÉS „ÍRÓDEÁKJA háború utáni 52 Farkas György, a KFKI nyugdíjas gazdasági részlegvezetője. Horthy Istvánt öt éven át szolgáló inasa nemcsak azzal keltett tavaly (1992) feltűnést, hogy fél évszázadon keresztül megőrizte és közzétette harctéri naplóját, hanem azzal is, hogy átélte a kommunizmus évtizedeit és hiteles szemtanúként vall a történelemről. ■ ■ zvegy Horthy Istvánné szol-Ogálatából 1943-ban lépett ki. 1945-ben első civil munkahelyéről, a MÁV Leszámoló Hivatalból - B-listázták. Mint „politikailag megbízhatatlant”.- Tudták önről, hogy a kormányzóhelyettes inasa volt?- Hogyne tudták volna - válaszolja „a Gyuri”, pápai otthonában. - Annál inkább tudták, mert még 1944-ben is fel-feljártam a Várba, segíteni felszolgálni a nagy ebédeken.- 1945-ben bejöttek az országba az oroszok, és ön azonnal megbélyegzetté vált...- Ez utóbbi nem okozott különösebb gondot a számomra. Anyagilag én nem álltam rosszul. Két cséplőgépem volt lenn Dávodon, a szülőfalumban, azok abban az időben évente hatnyolcezer pengőt hoztak. Az öcsém üzemeltette őket. A fizetésemből éltem, az a pénz ráadásként jött. Megtehettem például azt - különben sem vagyok fukar ember -, hogy amikor befe-A végzetes út előtt... jeződött a cséplés, minden munkásomnak adtam grátisz egy mázsa búzát. Azonkívül szokás volt nálam a végző. Megterítettek az embereknek a gépszínben, és mindenki annyit ehetett, ihatott, amennyi belefért. Szólt a zene, járta a tánc, erre mondják a falumban, hogy: végző. És „a Gyuri” mindenkinek adott egy mázsa búzát!- 1945-ben B-lis fásként hazament „kuláknak”?- Nem. Budapesten nyitottam fegyver-, lőszer- és sportáruüzletet, egy volt vadász barátommal, egy puskaművessel. Találkozom vele a háború után, na, mondom neki, Pista mi lesz? A Marcibányi lőtérnek volt a gondnoka. „Öngyilkos leszek. Öngyilkos leszek” - azt mondja -, „az öcsém meghalt a fronton, a feleségemmel vagyok, nincs gyerekem, miért éljek?” Te, ne hülyéskedj, mondom neki, te fegyvergyárban dolgoztál, te munkásember vagy. Jól ismered a Lakatos Miklós építésügyi államtitkárt, te, mondom, beszélj a Miklóssal és kérjél tőle iparengedélyt. A Belügyben meg nekem van haverom, az Illés Ottó, a Rajk helyettese, mert az meg közben a fogságban beállt partizánnak, s így nagy ember lett, ha ott kell valamit intézni, azt én elintézem. Hát így nyitottunk a Széli Kálmán tér 3-ban fegyverkereskedést. Fegyvert, töltényt vettem innen-onnan, eladtam a vadászoknak, elvittem őket vadászni, a nyulat felvásároltam tőlük és továbbadtam. Feltaláltam magam. Később magam már ki se mentem vadászni, elküldtem két kocsit Hajdú és Szolnok megyébe, ott sok vad volt, megvettem, eladtam. Jöhetett minden, kacsa, liba, tyúk, ami van... Jól kerestem.- Eltűnt a rendszer szeme elől?- Dehogy. Két nyomozó állandóan a boltomban lebzselt. Reggeltől estig ott szimatoltak, jól sejtették, hogy a környéken elrejtett fegyvereket is felvásárolom. De megoldottam a gordiuszi csomót. A Dékán utca sarkán, ahol most hentesüzlet van, volt egy vendéglő, a Vlasies, nos, ott az ebédjüket én fizettem, és amennyi bort megisznak, azt is. így nyugodtan hagytak. Később magam is kaptam fegyvertartási engedélyt, és 1948-ban visszavettek a MÁV-hoz. A B-listámat is megszüntettem.- Hogyan?
