Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
HÁRY JÁNOS AKADÉMIA FERENCZES ISTVÁN ÉBRESZTŐ ébred ébredj kicsi lány hajnalt szól a csalogány hajnalt szól május vagy te ragyogás érted hal a csalogány érted hal szabadságról zeng a fán szerelmes a csalogány szerelmes néked dalol palotát kék égből a csalogány kék égből felszállt a köd a homály téged vár a csalogány téged vár ha felébredsz kicsi lány te leszel a csalogány te leszel Idő, állj! A Háry János Akadémiára érkezett vidám rajzok közül ezúttal a simontornyai, Vak Bottyánról elnevezett iskola küldeményét emeljük ki. A tizenkét éves Simon Annamária kétszeresen szólaltatta meg a ceruzát: le is rajzolta, „hangot is adott neki”... Érdemes odafigyelni arra, amit a ceruza hirdet. A tizenegy éves Könyv Ágnes a tavasz kapcsán próbálta ki, milyen jó dolog rajzolni. Neki olyan jól sikerült a tavasz „mozgósítása”, hogy a kakukkos órák is kiköltöztek a fák lombjaira. A „rendes madarak” pedig - amint a rajzon látható! - segélyezni kezdték a kakukkos órák „robotmadarait”. Akik helyhez kötöttek, nem röpködhetnek, mert minden fél órában hirdetniük kell az időt. Azért örülök a jószívű madarak ügyködésének, mert amíg az órák kakukkjai esznek - nos, addig nem „ütik” az időt. Tehát az idő lassabban telik. És talán abban is reménykedhetünk, hogy a madarak annyi kukacot hordanak az „órás” kakukkoknak, hogy azok megfeledkeznek az időről... Az lenne az igazi szép dolog: a tavasz madarai megállítanák az időt. Mindig tavasz lenne... 51
