Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
DERŰ ARANYMONDÁSBÖRZE A szellemes embert nem az arany, hanem az aranymondás árfolyama érdekli. Aranymondásbörzénken bárki részt vehet. Saját aranymondással vagy „gyűjtéssel”: olyan gyöngyszemekkel, amelyek hétköznapi emberek szájából hullanának a porba, ha valaki le nem jegyezné - de olyanokkal is, amelyek „nagy emberek" elszólásaiként „börzeképesek”. A legjobbakat jegyezni fogjuk a tőzsdénkén - havonta közöljük az árfolyamot. E HAVI ARANYMONDÁSAINK Aki másnak vermet ás, az joggal követelheti a gödörásás munkadíját. Potyó Ferenc, (Csíkszereda, Románia) * A rest kétszer fárad, de nem restelli magát. Kelemen Károly (Nagyvárad, Románia) Gyűrű és kerék Négy nagyszoknyás paraszt néni utazott a fehérvári vonaton. Jóízűen értékelték a Pesten töltött napot. Közben előkerültek a madárlátta piték, fasírtok, és a csatosüvegek.-Szerencsés vagy, Rózsi! Még a buszjegyed is ingyér van! Rózsi lenyelte a falatot.- Tavaiig biciglin jártam. Gyorsabb vótam, mind a vonat, mer amennyit ezek itten ácsorognak... De hát a bicigli is csak vénül, akárcsak apjukom... Pedig hát tüle kaptam jegyajándékba. A három pitenyelő szeme fölcsillant. Tudták, hogy egy jól ismert história újabb változata következik.- Amikor Istók megkérte a kezemet, aszonta: „Rózsi! Én olyan tüzes kövű gyűrűt veszek neked, mint a nyelved!”- Ugyan má - röstekettem -, inkább biciglit vegyé nekem! Másnap beállított egy kákicsszínű biciglive’ a nyakába’.- Nem akartam ráüni, nehogy koszos legyen a kereke... Haj, azóta hány kereket kicseréltünk! - Sóhajtott a mesélő. Hamarosan leszálltak. Kerékpár, mint jegygyűrű?! Tényleg, mért ne? A gyűrű és a kerék önmagába, a végtelenbe fut. A két gyűrű és kerék pedig lészen egy pár... Juhász Éva, Vál »•*>£,mi- s”íi I.« 'ff.*«• f* V Osszuk ” ZaP°ro, ^ymással derűs ,,me8 há* / keí; vidám tx„J n>enyein' ffe"emes SonT?etein^t, VarJUk o/va J®"d?'aía/nkaí. sff- A borítékra i/e.en,kezé- Derű. kerJÜk ráír(A.Kerk.) Emlék Két nő beszélget. Az egyik megjegyzi, hogy milyen szép medál van a másiknak a nyakláncán, és megkérdi, hogy tart-e benne valami emléket?- Igen - mondja a másik. - A férjem hajából egy tincset.- De, hiszen a férjed még él.- Ő igen, de a haja már nem. Gáspár Anna, Ausztrália KÁROLYI ANDRÁS RAJZA Kizsákmányolok Budapesten érettségiztem 1953-ban, a Jurányi utcai közgazdasági gimnáziumban. Politikai gazdaságtanból a következő tételt húztam: „Mi a különbség a szocialista és a kapitalista házasság között?” Kissé lámpalázat kaptam, és a következő választ az adtam: „A kapitalizmusban a házastársak egymást kölcsönösen kizsákmányolják.” Az elnök úr is elnevette magát. A „helyes” válasz az lett volna: a kapitalizmusban a rokonok összeházasodnak a vagyon egyben maradása érdekében. Youngmayer Lajosné Druzsin Izabella, USA A técsői Kossuth-szobor 44 őszének szennyárhullámát még számos hasonló követte; jöttek a szobordöntögetők, akik Kárpátalja minden magyar vonatkozású emlékét: emlékműveket, szobrokat, táblákat stb. leszereltek, elszállítottak, vagy egyszerűen összetörtek. Ez a sors várt a técsői Kossuth-szoborra is, amely szellemi értékén túl azért is becses, mert hatodik a világ köztéri Kossuth-szobrainak sorában és a millennium évében leplezték le. De... megmentette a helybeliek furfangossága. Korsó házi pálinkával várták a „végrehajtókat” és ott helyben, a szobor tövében, leitatták őket. Amint magukhoz tértek, megint csak teli poharakat nyomtak a kezükbe. A harmadik napon fölpakolták a gyászmadarakat az egyik határ felé tartó tehervonat vagonjába, ahol rájuk leltek a határőrök és azután, hogy laposra verték őket - mint szökni akarókat -, átadták a kékparolisoknak (KGB). Azóta se látta őket senki; a szobor ott büszkélkedik ma is - mindannyiunk örömére - a város központjában. Dr. Szöllősy Tibor, Kárpátalja43
