Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-05-01 / 5. szám

Ebben az olimpiai és világbajno­kokkal jócskán megtűzdelt nagy csa­ládban, a magyar vívótársadalomban is megkülönböztetett tiszteletnek és megbecsülésnek örvend dr. Kárpáti Rudolf. A hat olimpiai és hét világ­­bajnoki aranyéremmel rendelkező pengeművész ugyanis annyival több, érdekesebb társainál, hogy ö az élet más területén is képes volt az átlagot jóval meghaladó produkcióra: a kon­zervatóriumban hegedű szakon dip­lomázott. A zene és az irodalom mű­velője és egyben szuggesztív tolmá­­csolója; lebilin­cselő előadói ké­pességeiről ma­gam is meggyő­ződhettem. Előbb 1972-ben az újvi­déki Magyar Szó számára írt olim­piai sorozatban volt szerencsém Kárpáti Rudolfot megszólaltatni, most pedig a hazától messzebb került olvasók számára kértem interjút. A Magyar Honvéd­ség tábornoka, az 1920-as anyaköny­vi kivonat ellenére a mai napig is ak­tiv, kitűnő egészségnek örvendő baj­nok dolgozószobájában fogadott. Szinte kérdés nélkül tartott egy kötet­len előadást rendkívül gazdag életút­­járól.- Bár 45 éve csavargók a világban, s rengeteg előadást tartottam néme­tül és angolul is, de azt nagyon fon­tosnak tartom, hogy zenetörténész­ként szerzett ismereteimet mindig a szülőföldem talaján állva adtam to­vább. Egyfolytában büszke vagyok arra, ami leírhatatlan és elmondha­tatlan : amikor az ember érzi, teljesít­ményéért játsszák a Himnuszt, húz­zák fel a nemzeti lobogót. Magyaror­szág rengeteg kitűnő embert adott a világnak, s bár sportnagyhatalomnak számítunk, korántsem csak a sport területéről. Sosem felejtem el, a hat­vanas években, a zürichi repülőtéren az atomfizikusok római konferenciá­jára utazó 14 tudós futott össze, kö­zülük 8 magyar származású volt. Nagyon szerencsésnek mondha­tom magamat, amiért emberileg és szakmailag is kitűnő mesterek kezei közé kerülhettem - folytatta. - A KISOK-ból kerültem a Santelli-te­­rembe; Balogh Béla után Somos Bé­lával negyedszázadot dolgoztunk együtt. Ugyancsak az elismerés hang­ján kell szólnom a nagy elődökről, akik - Gerevich, Kovács és társaik - közé bekerülve olyan, életre szóló él­ményekben volt részem, amelyek bir­tokában szoktam mondani: bársony­bölcsőben utaztam körül a világot.- Miben segített nekem a zene? - váltott egy másik hullámhosszra, a Kárpáti, íi pm gm yC m a magyar vívósport számos, hangos sikert ért el mind a férfi és női tőrvívásban, mind a férfi és női párbajtőrözésben, ám ha valahol hosszabban szó esik a vívásról, előbb-utóbb előtérbe kerülnek a kardvívás magyar virtuózai. Nem csoda, hiszen ebben a fegyver­nemben értékel a legnagyobb sikereket a nemzeti színeink képviselői, Fuchs Jenőtől egészen Szabó Bencéig bezárólag. világ legtermészetesebb hangján. - Nemcsak vívásban, de valamennyi ügyességi sportágban mindennek az alfája a jó ritmusérzék. Márpedig ne­kem legfőbb erősségem a ritmusban, a kiszámíthatatlan ritmusváltásban testesült meg. Úgy közelítettem ellen­feleimhez, hogy támadásaimat valóban nagyon nehéz volt hárítani. A közelmúltban 85 éves korában el­hunyt Rajcsányi László például azt mondta rólam, hogy egyszerűen nem tudta, miként kerültem a közelébe. Kárpáti Rudolf ma is hálás meste­reinek azért, mert felismerték képes­ségeit és a valóban tiszta találatok megszerzésére tanították-ösztönöz­­ték.- Eleinte 8-9 találatra volt szüksé­gem ahhoz is, hogy 5-4-re kikaphas­sak - emlékezett. - A céltudatos munka Rómában, az 1960-as olimpi­án gyümölcsözött: a lengyel Paw­­lowskival 17 percig vívtunk, mert mindketten tudtuk, hogy csak abszo­lút tiszta találattal nyerhetünk. Ne­kem sikerült... Amikor a győzelmeimre gondolok, több, döntően befolyásoló tényező is előtérbe kerül. Perdöntőnek tar­tom ma is, hogy nekem a vívás so­sem volt egziszten­ciális kérdés. A másik előnyt, mint mondottam, a ze­ne jelentette! Meggyőződésem, hogy rengeteget számított: én minden világversenyen alkalmat kerestem a döntő előtti koncertlátogatásra. Sosem felejtem például, Helsinkiben (1952) David Ojsztrah és fia koncertezett, de ugyanezt a családi muzsikálást élvez­hettem Cziffra György vagy Yehudi Menuhin esetében is. Ezek a prog­ramok egyidejűleg kikapcsolódást és csodálatos élményt kínáltak. Bár eze­ket az alkalmakat kora ifjúságom óta mindig is kerestem, a lényeg azonban csak pályafutásom vége felé lett oly kristálytiszta előttem. Nem vitás, Kárpáti Rudolf, a zene és az irodalom szerelmese gazdag életet él. Munkája mellett is bőven van tennivalója: tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a Nemzetkö­zi Vívó Szövetségnek (FIE) pedig örökös, tiszteletbeli tagja.- Kár lenne tagadni, de a vívásban is ugrásszerűen megnőtt a pénz sze­repe. Profi alapokra helyeződött, s ennek megfelelően profi módon kell vezetni is. A vívást közérthetővé, lát­ványossá kell tenni úgy, hogy a pro­dukció a televízió számára is érde­kes, közvetíthető legyen. Éppen egy tucatnyi olimpián vet­tem részt ez idáig - summázott -, tényleg sokszor úgy tűnhettem a kí­vülállók szemében, hogy rezzenés­telen vagyok. Szöulban is odarohan­tam a fiúkhoz, amikor a kardcsapat aranyérmes lett, de azért Barcelona az más volt. Amidőn Szabó Bence bevitte a döntő találatot, felpattan­tam, s úgy megöleltem, hogy ropo­gott a csontja. Tudod, amikor az ember csalhatatlanul érzi, hogy az utódját látja maga előtt - ez egé­szen kivételes érzés, kivételes alka­lom! JOCHA KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents