Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
TUDÓSÍTÁS Bencés diákszínház Pannonhalmán A pannonhalmi klastrombirodalom már közel ezer éve a magyar történelem egyik ékessége. A Géza fejedelem hívására érkezett bencések 996-ban kezdtek építkezni a Szent Márton-Hegyen. Valószínűleg 1001-ben, István uralkodása idején szentelték fel a kolostort. Sajnos, a történelem viharai a „harmónia oázisát” sem kímélték, ugyanis all. század végén leégett, és 1137-ben szentelték fel ismét. A török hódoltság idején falai között átmenetileg szünetelt a szerzetesi élet, A Komáromi Jókai Színház társulata Szent István szobránál, az apátság könyvtárában amit csak 1683-ban sikerült újra elindítani. Az addiginál sokkal inkább fellendült az apátság tevékenysége a 19. és 20. században. 1870-ben felújították az impozáns épületegyüttest, amelyben 1940-ben helyet kapott Magyarország legfiatalabb bencés gimnáziuma és nevelőotthona is. A közelmúltban újabb jelentős esemény öregbíthette a Pannonhalmi Apátság és Bencés Gimnázium hírnevét: széles társadalmi összefogás eredményeképpen megalakult a Bencés Diákszínház - egy újabb fórum a kisebbségi magyar színházak, ill. szerzők bemutatkozására. E színház ötlete PÉCSI L. DÁNIELtől, a Magyarok Világtalálkozója-Magyarok Világszövetségéért Alapítvány Kuratóriumának elnökétől származik, aki a szlovákiai magyar kulturális rendezvények gyakori résztvevője (többek között a Zoboralja Alapítvány Kuratóriumának is tagja). 1992 őszén, Gimesen tekintette meg a megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő Komáromi Jókai Színház egyik előadását: ÉBERT TIBOR „ESMACZKÓ Mária istenes énekkel köszönti a résztvevőket A SZERZŐ FELVÉTELE TERHÁZY” című színpadi játékát (rendezte: BEKE SÁNDOR), amely tisztelgés a Felvidék nagy szülöttjének és mártírjának, gróf Esterházy János emlékének. E sikeres produkció arra inspirálta, hogy az „MVSZ Alapítvány” céljához (a határokon túli magyar közművelődés és oktatásügy támogatása) hűen az anyaországban is lehetőséget teremtsen a darab bemutatására. A februári bemutatót követő fogadáson szó esett a későbbi tervekről is. Többek között májusban Sütő András jelenlétében az ő egyik darabját fogja bemutatni egy erdélyi társulat. MISKÓ ILDIKÓ (Szlovákia) 8 Akadnak még olyanok, akik emlékeznek a Magyar Szemle Kincsestára kis formátu- I mú, kék fedőlapú köteteire. A két világháború között jelentek meg ezek a mindössze nyolcvan oldal terjedelműre méretezett könyvek, reprezentálván a korszerű tudományok egyegy ágának eredményeit, s egyben bizonyítva, hogy élvezetes stílusban, magas színvonalon és rövid terjedelemben is lehet a tudományos ismeretterjesztést művelni. Jó emlékű, hajdani könyvkiadásunknak ezt a nemes hagyományát kívánta föléleszteni a Szenczi Molnár Társaság, amidőn Kajetán Endre A második Mohács című történelmi tanulmányának kiadásával útjára bocsátotta az Új Kincsestár sorozat első kötetét. A szerző történelmi, kulturális és pedagógiai esszének nevezi, jelezvén ezzel azt, hogy a szocialista korszak történelemhamisításai után a mai történetírónak más minőségben kell gondolkodnia. Meg kell fogalmaznia a nemzeti azonosságtudat alapvető kérdéseit is azok számára, akik mást, mint hazugságot nem hallottak. Nem nehéz fölismernünk a magyar történelmi múlt iránti nagyfokú közömbösség okát a kiterjedő kollektív tudatvesztésben, amely a legnagyobb veszélyt hozhatja ránk: végső stádiumában a nemzet föladja élniakarását. A második Mohács három év 1918-1919-1920 krónikája. A rideg történelmi tények tükrében mutatja be a Monarchia összeomlásának és nemzeti katasztrófánknak okait Jászi Oszkár, Károlyi Mihály és Kun Béla tevékenységének elemzésével. Hazug mítoszokat oszlat el, s a foszladozó ködben előtűnő alakokban történelmi hősök helyett kétbalkezes balekokra és politikai gengszterekre ismerünk. A könyv egyben kísérlet Horthy Miklós személyének és történelmi szerepének is reális megítélésére. (Kajetán Endre: A második Mohács. Szenczi Molnár Társaság, 1992.) Z. L. A második Mohács
