Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

ifj. Horthy István hadszíntér! térkép mellett nekem azonban itthon ál­landó készenlétben kellett állnom. 1937-től 1942-ig egyetlen nap szabadságot nem vettem ki, én mindig szolgálatban voltam. Éjjel­nappal. Hogy mennyire így volt, elmondok egy esetet. Egy alkalommal - akkor még legényember volt - azt mondja nekem István: „Ülj be a kocsiba, gyere velem!” Hova? „A Czirákyékhoz megyünk, vacsorára, a Nürnberg utcába.” Nagy társaság gyűlt ott össze. Va­csora után: „Gyerünk az Arizonába!” Kocsikba szálltak, voltak tízen, tizen­öten. Azt mondja nekem a gazdám: „Gyuri, őrködj, hogy a kocsi ne fagyjon be!” Abban az időben ugyanis még ismeretlen volt a fagyálló folyadék; beindí­tottam hát a motort, beül­tem egy félreeső asztalhoz, megittam egy üveg sört, a számlámat csatolták az övé­hez, s amikor vége volt a szórakozásnak, akkor men­tünk haza. Másnap reggel hétkor ébresztettem. „Gyu­ri, hozd a kocsit, mert mi­előtt bemennék a munkahe­lyemre, előtte még valamit el kell intéznem!” Érte a szolgálati kocsi egy évben tízszer sem jött, a munkahe­lyére mindenkinek a saját járművével kellett bejárni, a vezérigazgatónak is. Érte szolgálati kocsi csak akkor jött, ha például nyolckor vagy kilenckor értekezlet volt a minisztériumban.-A saját kocsiját Horthy István vezette?- Vagy ő, vagy én. Az én jogosítványomat 1936. de­cember 23-án állították ki. Azóta jó néhányszor meg­hosszabbították. Ma is ve­zetek, most már természete­sen a saját autómat, egy Daciát.-Farkas úr, ön haláláig szolgálta a kormányzóhe­lyettest ...- És még rövid ideig az özvegyét. A gazdám is hi­ányzott nagyon, meg - mint már említettem - meg is fe­nyegettek, mert úton-útfé­­len hangoztattam, hogy gazdámat a németek tették el láb alól. Ezért bejelentet­tem, hogy elmennék. A kor­mányzó úr azt kérdezte, „van-e helyed”. Mondtam: van. Elmegyek a MÁV-hoz. Az Imrédy Kálmán lett a MÁV elnöke, jól ismertem. Nemcsak a gazdám révén, hanem már évekkel korább­ról. A lánya, Magdi, az Im­rédy Magdi annak idején Püspökpusztán nyaralt, Be­­zuk Lajosnál; Magdi olim­piai korcsolyabajnok volt. Szentpétery követségi taná­csoshoz ment férjhez. Szól­tam hát Imrédy Kálmán­nak, azt mondta, „rendben van, Gyuri, menjél el a Mé­száros utcába, a MÁV Le­számoló Hivatalba, ott le­szól elhelyezve”. Jelentkez­tem Balassa János igazgató­nál, kitöltöttem a személyi lapomat, aláírtam, el volt a dolog intézve. Azonnali ki­nevezéssel a Győr-Sopron- Ébenfurti Vasút leszámol­ja lettem. Akkor már meg­volt a kereskedelmi vizs­gám. Becsülettel helytáll­tam, soha semmi panasz nem volt rám. 1945-ben az elsők között B-listáztak, mint politikailag megbízha­tatlan személyt. DEREGÁN GÁBOR (A befejező rész lapunk követke­ző számában)

Next

/
Thumbnails
Contents