Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

ifj. Horthy István hadszíntér! térkép mellett

nekem azonban itthon állandó készenlétben kellett állnom. 1937-től 1942-ig

egyetlen nap szabadságot nem vettem ki, én mindig szolgálatban voltam. Éjjelnappal. Hogy mennyire így volt, elmondok egy esetet. Egy alkalommal - akkor még legényember volt - azt mondja nekem István: „Ülj be a kocsiba, gyere velem!” Hova? „A Czirákyékhoz megyünk, vacsorára, a Nürnberg utcába.” Nagy társaság gyűlt ott össze. Vacsora után: „Gyerünk az Arizonába!” Kocsikba szálltak, voltak tízen, tizenöten. Azt mondja nekem a gazdám: „Gyuri, őrködj, hogy a kocsi ne fagyjon be!” Abban az időben ugyanis még ismeretlen volt a fagyálló folyadék; beindítottam hát a motort, beültem egy félreeső asztalhoz, megittam egy üveg sört, a számlámat csatolták az övéhez, s amikor vége volt a szórakozásnak, akkor mentünk haza. Másnap reggel hétkor ébresztettem. „Gyuri, hozd a kocsit, mert mielőtt bemennék a munkahelyemre, előtte még valamit el kell intéznem!” Érte a szolgálati kocsi egy évben tízszer sem jött, a munkahelyére mindenkinek a saját járművével kellett bejárni, a vezérigazgatónak is. Érte szolgálati kocsi csak akkor jött, ha például nyolckor vagy kilenckor értekezlet volt a minisztériumban.-A saját kocsiját Horthy István vezette?- Vagy ő, vagy én. Az én jogosítványomat 1936. december 23-án állították ki. Azóta jó néhányszor meghosszabbították. Ma is vezetek, most már természetesen a saját autómat, egy Daciát.-Farkas úr, ön haláláig szolgálta a kormányzóhelyettest ...- És még rövid ideig az özvegyét. A gazdám is hiányzott nagyon, meg - mint már említettem - meg is fenyegettek, mert úton-útfélen hangoztattam, hogy gazdámat a németek tették el láb alól. Ezért bejelentettem, hogy elmennék. A kormányzó úr azt kérdezte, „van-e helyed”. Mondtam:

van. Elmegyek a MÁV-hoz. Az Imrédy Kálmán lett a MÁV elnöke, jól ismertem. Nemcsak a gazdám révén, hanem már évekkel korábbról. A lánya, Magdi, az Imrédy Magdi annak idején Püspökpusztán nyaralt, Bezuk Lajosnál; Magdi olimpiai korcsolyabajnok volt. Szentpétery követségi tanácsoshoz ment férjhez. Szóltam hát Imrédy Kálmánnak, azt mondta, „rendben van, Gyuri, menjél el a Mészáros utcába, a MÁV Leszámoló Hivatalba, ott leszól elhelyezve”. Jelentkeztem Balassa János igazgatónál, kitöltöttem a személyi lapomat, aláírtam, el volt a dolog intézve. Azonnali kinevezéssel a Győr-Sopron- Ébenfurti Vasút leszámolja lettem. Akkor már megvolt a kereskedelmi vizsgám. Becsülettel helytálltam, soha semmi panasz nem volt rám. 1945-ben az elsők között B-listáztak, mint politikailag megbízhatatlan személyt.

DEREGÁN GÁBOR (A befejező rész lapunk következő számában)