Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

VISSZANÉZŐ

MAGYAR NYELVŰ LAP ÉS RÁDIÓ

A második világháború fiatal, kibontakozó tehetségű és a háború viharában eltűnt költőjének, Alföldy Lászlónak a sorai jutnak az eszembe. Egyik költeményében írta: . . csak a gyökér kitartson”. írta ezt akkor, amikor a Nyugat segítségével minket pusztító bolsevizmus már kiszorított a

kulatokat, míg 1945 március végén a sár és a túlerő miatt kudarcba fulladt dunántúli német-magyar offenzíva után az ausztriai Radkersburgnál átléptünk a határon és elhagyni kényszerültünk hazánk földjét. A német katonai szervek Leibnitz-Spielfeld területét jelölték ki tartózkodási he-FOTÓ:

GÁBOR

VIKTOR

saját hazánkból. Ez a sor elevenedett meg az ausztriai Leibnitz-Spielfeld térségében, talán nem több, mint ötven négyzetkilométeren, ahol helyet kapott a M. kir. 3. Honvéd Haditudósító Század. A század a Dontól kísérte végig a hősiesen ellenálló magyar alalyünknek. A történelem fintora vagy kései jóvátétele, hogy most az osztrák politika által évszázadokon át üldözött magyarságnak éppen osztrák föld és szolidaritás adott segítséget nemzeti szelleme megtartásához, dacolva a hitlerista uralommal is.

Leibnitzben megjelenik a Magyar Őrszem

A nem Hitler-, nem Szálasi-barát Magyar Őrszem a M. kir. 3. Haditudósító Század kiadásában és szerkesztésében heti kétszer már megjelent 1944 ősze óta. A lap szelleme és célja, Hitlertől, Szálasitól függetlenül, tájékoztatni a honvédséget és a polgári lakosságot helyzetünkről és várható sorsunkról. A lapot most már a Német Birodalomba szorult honvédség és a polgári menekültek részére szerkesztettük. Leibnitzi német betűkészlettel rendelkező nyomdában állítottuk elő. Latinbetűs nyomda volt, de ékezet nélküli betűkkel, amikor az „á” betűt umlautos „ä”-val helyettesítettük. Egyik nyomdászunk a bezdáni illetőségű Osztrogonácz István volt, aki mindvégig kitartott mellettünk, noha tucatszor leléphetett volna, hiszen Spielfeldtől talán száz méterre húzódott a régi jugoszláv határ, amelyen a Tito-partizánok naponta átsétáltak és csalogatták a század katonáit. Osztrogonácz maradt, és szerb tudásával bántatlanságot biztosított a magyar honvédszázadnak. Később Bezdánban a helyi nyomda igazgatója lett.55