Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
PÁLYÁZAT Kedves Gyerekek! Lapunk előző számaiban pályázatot hirdettünk: vidám írásokat, rajzokat várunk tőletek. Mi több, füllentéseket - hiszen a jókedvű hazudozók Háry János Akadémiáján (amelynek bárki tagja lehet, aki embervidító céllal füllent) a nagyotmondás nem bűn, hanem dicsőség. Derűs játék... A pályázattal persze nem azt akarjuk elérni, hogy mindenkit - akár van kedve hozzá, akár nincs - kizárólag (vidám) füllentésre biztassunk. A Pitypang továbbra is várja rajzaitokat, írásaitokat, bármiről szóljanak is azok. Csoportosan is lehet jelentkezni. Egy osztályból vagy akár iskolából egyetlen közös borítékban is elküldhetitek a munkáitokat. Várjuk. A legsikerültebbeket díjazzuk, és vagy a lapban, vagy az ez év végére megjelenő Magyar Atlantisz című évkönyvünkben közöljük. (Címünk: Magyarok Világlapja, 1016 Budapest, Lisznyai u. 15. Hungary. A borítékra írjátok rá: Pitypang!) Hintavonat A nagy magyar hazudozóról, Háry Jánosról elnevezett akadémiánkon nemcsak füllenteni szokás, bár kétségtelen, hogy leginkább hazudni szeretünk. De néha világrengető felfedezéseket is teszünk, gyakran állunk elő találmányokkal. Mint például most. A találmány ötletéért a gyöngyösi Potos Ritát illeti dicséret. O ugyan hintalóról írt, de mi továbbgondoltuk azt, amit ő elképzelt: Volt egyszer egy kirakatban egy magányos hintaló. Már régóta ott állt, egy belvárosi kirakat üvege mögött. Amikor leesett az első hó, és közelgett a karácsony, egy fiatalember jött érte. Később egy karácsonyfa alatt állt, sok más ajándékkal együtt: a kisfiú, aki kapta, nagyon sokat játszott vele, nagyon megszerette új játékát. A család szilveszterkor vidékre utazott a kisfiú nagyszüleihez, vonattal. A kisfiú a pályaudvaron megszökött szüleitől, és vitte a hintalovát is. A szülei azt hitték, már régen felszállt, de csak akkor jöt-Kövesdi Károly: Két király lek rá az igazságra, amikor a vonat már elindult. A kisfiú nagyon unatkozott, így hát felült a hintalóra, az pedig elkezdett vágtatni a vonat után. Amilyen gyorsan futott, még a vonatot is utolérte. Amikor a szülők megérkeztek, a fiú várta őket az állomáson. Hahota palota. Hahota király uralkodik benne három éve már. Pirinyó tilinkó vidám füttye száll, erre lép, arra lép Tilinkó király. Hahota, tilinkó zúg az estén át, ha egymással mulat, a két víg király. Ennyi Potos Rita „füllentős története”. Aki nem hiszi, járjon utána. Addig, amíg elhiszi... Mi elhisszük, hogy a hintaló utolérte a vonatot. Sőt, kívánatosnak tartanánk, ha a vonat példát venne a hintalóról... És itt következik a nagy találmányunk: a hintaló példájára indíthatnánk hintavonatot is. Két állomás között a vasutat úgy képeznénk ki, mint a hintaló két „talpát”. A meghajlított síneken gurulna a vonat. Elindulna fentről; a nagy lendület a mélyből ismét könynyedén felvinné a következő állomásra. Olcsóbb lenne a közlekedés. A vonatok csak áthintáznának egyik állomásról a másikra. Mint ahogy a hintaló mozog... Óriási találmány! Látjátok, érdemes füllenteni. Ezért továbbra is várjuk vidám nagyotmondásaitokat, rajzaitokat. Most hazudjatok, most szabad! SZÁVAI GÉZA Szegedi Csaba (Gyergyószentmiklós, Románia) rajza
