Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

Húsvéti

mm mm

orom

Ezt a címet írta a kilencéves Kláb Ildikó (Simontornya) szép, színes rajza hátára. Bizony, a húsvét ünnep, mindannyiunké. Húsvét másodnapján a lányokhoz indulnak a fiúk: locsolni (vagy ahogy egyes vidékeken mondják, öntözni). Hogy „el ne száradjanak” a lányok. Régen a húsvéti öntözőversek „költésében” is vetélkedtek a fiúk. A legszebbeket a többiek átvették, megőrizték, évről évre csiszolták.

Egy székelyföldi öntözőverssel és Kláb Ildikó rajzával köszönti a Pitypang a húsvétot.

Székelyföldi

öntözővers

Felsütött a húsvét fényes napsugárét Minden kereszténynek háza ablakára. Feltámadt a Jézus, nem maradt a sírban,

A neki faragott hideg koporsóban.

Húsvét másodnapján mi jutott eszembe, Szagos vízipuskát vettem a kezembe. Elindultam vele piros tojást szedni,

Hogyha adtok, lányok, meg foglak öntözni.

' jft;

ETűz, víz

Ritkán békíthető ki egymással a két ellentét, a tűz és a víz. Mi most mégis „összehozzuk” őket. Azon az alapon, hogy mindkettő csillog-villog. Vidámságot csihol a látvány. A göteborgi (Svédország) Karászi Beatrix és Rikard és a komáromi Radies Agnes rajzain csillámlanak, kacagnak a színek. Tavasz van, húsvét van. Ünnepeljünk!