Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
■ Kisebb kirándulásra kell vállalkoznia annak, aki úgy dönt, hogy néhány órát a Kiscelli Múzeumban tölt el. A történelem és a művészet határozza meg a légkört az egykori kolostor falai között és körül. S persze a kolostor mellett álló, ma is romos templomban is, amelyet a közelmúltban legalább olyan mértékben restauráltak, hogy alkalmassá vált kiállítások rendezésére. így rendezték meg nemrégiben azt a csoportos tárlatot, amelyen a volt Csehszlovákia néhány művésze állított ki nemzetközi rangú amerikai, nyugat-európai alkotörténész, a Ludwig Múzeum Budapest igazgatója, s a bemutató április 13- ig, hétfő kivételével naponta 10-16 óra között tekinthető meg. A művek a mai magyar művészet középgenerációjának egyik legjelesebb mesterét mutatják be, aki úgy tartozik a magyar művészet élvonalába, hogy egyrészt szoros kapcsolatot tart a kortárs művészet nagy áramlataival, másrészt személyes, saját múltjában, gyermekkorában, s a huszadik század történelmében mélyen gyökerező művészetet hozott létre. Festőművész, aki többnyire nagyméretű vásznakat FEHÉR LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA Lapok a családi albumból tokkal, mintegy a különböző népek művészete, kultúrája közötti közeledés szükségszerűségét példázva. A művészet és a történelem újszerű módon találkozott e bemutatón, s nincs ez másként Fehér László festőművész munkái esetében sem. Az ő gyűjteményes tárlatát február 18-án nyitotta meg Néray Katalin művészetalkot, kiinduló pontként a fotót, az amatőr felvételeket, a családi album lapjait. A képek megidézik a holocaust rettenetét éppen úgy, mint az ötvenes évek nyomasztó légkörét, a társadalmi méretekben érvényesülő bezártságélményt ugyanúgy, mint az egyén által megélt félelmet, kiszolgáltatottságot. Fehér László sikeresen szerepelt a közelmúltban jó néhány külföldi kiállításon. Ő képviselte a magyar művészetet az 1990- es velencei biennálén is. Számos művét őrzik külföldi múzeumokban, magángyűjteményekben. A munkásságáról adható kép így talán kevésbé átfogó, mint amilyen lehetne, a hiányosságot azonban valószínűleg ellensúlyozza az a tény, hogy éppen a tárlat alkalmából jelenik meg Forgács Éva alapos, szépen illusztrált monográfiája. SZÍNHÁZ A két Bolyai az Evangélium Színházban ■ Evangélium - örömhír. Az Evangélium Színház célja, hogy csendes örömöt hirdessen a mai világ zajában - mondja a színház vezetője, Udvaros Béla rendező. - Az írott szó erejében bízunk, a színpadról az élet értelmének szépségét akarjuk közvetíteni, értéket egy értékeket figyelmen kívül hagyó világban - folytatja. Az Evangélium Színháza. Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület védnöksége alatt működik. Nem rendelkezik állandó társulattal, nem profitorientált, de akik ott a legkülönbözőbb színházakból összeverbuválódnak, hisznek az emberek közötti megértés, a humanizmus, a tolerancia erejében. Harmadik bemutatójukat tartják most, épp virágvasárnap, április 4-én, a Dunapalota színháztermében^ ott, ahol az előző magyarországi ősbemutató, Tamási Áron Hegyi patak című drámai színjátéka is zajlott, és színre került összesen tizennégy alkalommal, pótszékes teltházakkal. Az első bemutatójuk pedig, Lessing drámája, a Bölcs Náthán, éppen a megértés és a tolerancia gondolatát példázta. Most Németh László keveset játszott drámája, A két Bolyai az új bemutató. Miért éppen ez, az író hatalmas drámai életművéből? Mert - mint a rendező kifejtette - két európai színvonalú tudósról szól, akik a maguk korában nem el akartak jutni Európába, hanem ott voltak, gondolataik, felfedezéseik, tudásuk révén. Erdély egy távoli zugából is be tudtak kapcsolódni a nagy tudományos vérkeringésbe, és ez ma példaértékű a számunkra. Ahogy ők behozták Európát ide, hozzánk, s ahogy ők is adtak Európának, a világnak, az olyan tett volt, amire büszkék lehetünk, s amit, ha lehet - és kell, hogy lehessen - ma is követnünk kell. A dráma ereje azonban nemcsak ebben a gondolatban rejlik. Németh László tudta, hogy a közélet szférájához oda kell kapcsolni a magánszférát is. A két Bolyai között bonyolult viszony áll fenn: apa és fiú, tanár és tanítvány, s később szerelmi vetélytárs viszony szövi át meg át ezt a kapcsolatot. Talán azért is ez az egyik legjobb drámája az írónak, mert ezt a két szférát remekül képes együtt működtetni. Ezt kibontani a színpadon nagy rendezői és színészi lehetőség és feladat. Mindehhez pedig természetesen járul egy klasszikus szépségű, veretes drámai nyelv, amelyben bravúrosan ott zeng a korabeli, XIX. század eleji erdélyi nyelv is. Sikerült az előadáshoz ismét kiváló színészi gárdát szervezni. Bolyai Farkast Bitskey Tibor, Bolyai Jánost O. Szabó István, Borbálát Forgács Szilvia, Bolyai Antalt Simon György, báró Keménynét Antal Anetta játssza. A színház ügyét most is támogatta a Budapesti Kamaraszínház; már a Hegyi pataldioz is adtak jelmezeket, s miután nemrég náluk is játszották a drámát (sőt, O. Szabó István ott is az ifjú Bolyai szerepét alakította), ezúttal is segítettek a kosztümök kölcsönzésével. Az Evangélium Színháá>ó\ még egy jó hírt kaptunk: május végén Kárpátalján vendégszerepeinek, Beregszászon, Munkácson és Ungváron, a Hegyi patak előadásával. (t. i.) P. SZABÓ ERNŐ 41
