Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

gyekben nőttem fel? Elszaladtam az Állami Bábszínházba, s fölvettek díszlettervezőnek.”

Itt aztán annyira megkedvelte a bábozást, hogy kitanulta a teljes mesterséget. Csakhamar azon vette magát észre, hogy nem csupán tervezi, de már játssza is a figurákat: volt boszorkány és János vitéz, majd jöttek sorra a mesehősök.

„A báb csodálatos dolog azoknak, akik valóban alakítják a figurát. Igazán izgalmas úgy mozgatni a bábokat, hogy közben a háttérben maradhatok. Sokoldalú kibontakozást jelent ez a nem exhibicionista számára. Gondoljuk csak el: micsoda lehetőség volt mindez. Mesevilág egy ádáz világban!”

*

Ha azt mondom: Süsü, a sárkány - felnőtt és gyerek egyszerre neszez rá. Arra viszont már kevesebben emlékeznek, hogy a csodabáb tervezője: Lévai Sándor. Azt pedig már csak a beavatottak tudják: tizenhat nyugati ország vette meg annak idején - a hetvenes években - a sorozatot. Tehát méltán mondhatjuk: világhírű.

Tehát: a televízió. Behozta otthonunkba a bábokat, a bábszínházát. Ismerősként köszönnek az Aranymadár, a Hollókirály, a Futrinka utca, a Sündisznócska, a Sanyi Manó, a Csillagvitéz figurái - harminc esztendő tizenkilenc produkciója! S nem beszélve a tervekről, a forgatókönyvekről, amelyek az asztalfiókban várják jobb sorsukat.

Mily csalfa az emlékezet. Ahogyan a meséket sorolja Lévai Sándor, megelevenednek a szereplők. Ám ahogyan az éveket számolgatjuk: idestova két és fél esztendeje nem láttunk hazai bábfilmet a képernyőn. Vajon kifogyott az alkotói ötlet?

FOTÓ: ÁCS IRÉN„Ugyan! Elárasztották a magyar televíziót is az idegen kultúrát tükröző, profi technikával készült alkotások. Ingyen kapta a tévé az amerikai csodát. S az eredmény: elárasztották az országot e reklám hozta biznisszel. Pedig - bármennyire is hihetetlen - a hazai televíziós bábműhely ugrásra készen áll.”

Tévedés lenne azt hinni, hogy az egyszer elkészült bábuk eltűntek. A Bojtár utcai kellékkészítés egyik szobájában Csipkerózsikaálmukat alusszák. Dobozokban, ládákban várják életre keltésüket a királykisasszonyok, Böbe babáék és a többiek.

„Erre a raktárra egy színház épülhetne - mutat körbe Lévai Sándor. - Már többször megpróbáltam - eleddig sikertelenül hogy szövetkezzünk valamelyik bábszínházzal. Az álmom az, hogy mondjuk a tévé bábszínházában eljátszanánk egy mesét. S csak akkor vennénk fel, ha azt már igazán jól begyakorolták.”

*

seerdeje - teljes tervdokumentációval. A libegő alatti erdős részre álmodta meg a tervező - ötvenen segítettek kidolgozni. Igazi gyermekbirodalmat szeretett volna, valódi meseházakkal. Természetesen itt forgatták volna az ötvenkét részes Sanyi manó meséit. Valódi tévés műfaj lenne a Leültem hozzá játszani című terv is. Ez egy család konfliktusait mutatná be és oldaná fel a bábos szituációs játékok segítségével. Azután itt van az Enyém a vár című társasjáték, amellyel a magyar történelem eseményeit lehetne feldolgozni látványosan, izgalmasan.

Lévai Sándor tarsolyában nem csupán mese- és bábjátékok vannak. Jó néhány esztendeje Tudományos diákkört szervezett egy társadalmi kísérletre. Most éppen ökofalut szeretne megvalósítani. E sorok írója leginkább azt szeretné, ha felébreszthetné kedvenc bábujait, s megnyithatná kapuit a nagy tévé bábszínháza. így a homo ludens boldogsága valósulhatna meg.

Nos, hogyha az álmokról szólunk, érdemes bekukucskálni az asztalfiókba. Itt A világhírű Süsü, van mindjárt egy nagyszaa sárkány bású terv: a Sanyi manó me-ERDOSI KATALIN