Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
BABMUHELY Mindig új és új formát öltve, a játék végigkíséri az emberéletet. A homo ludens - a játszó ember boldogsága tölti el a kisgyermeket, s ezek az élmények mozgatják a felnőtt fantáziáját is. Akadnak kivételes egyéniségek, akiknek megadatik, hogy végigjátszhatják életüket. Lévai Sándor, a Magyar Televízió bábtervezője ezt teszi immáron négy évtizede. A bábok készítői: Urbányi Ferenc, Csiszárné Vajda Judit, Soltész Edina, Csisztu Péter „Kedves Olvasó! Jóakaratod megnyeréséért fáradozva szubjektív vallomást kell tennem arra vonatkozóan, hogy egy sikeresnek mondható bábtervező hogyan jut el a társadalmi reform gondolatáig.” Az öt esztendővel ezelőtt papírra vetett önvallomás nyomába iramodva tipikus hazai értelmiségi - tévés? - sors bontakozik ki előttünk. No, de ne vágjunk a dolgok elejébe. A Börzsönyben Kemencén cseperedett fel, a főjegyző édesapa család-Lévai Sándor egyik kedvencével, Böbe babával összetartó gondoskodásában. „Anyánk melegszívű, adakozó, végtelen türelmű, a művészeteket értő és szerető asszony volt, aki a manók és tündérek világát rajzolta-mesélte körénk. Aki tavasztól őszig pompázó virágoskertet varázsolt az udvarra, folyosókra, verandára, s aki a zongorához ülve Mozart, Chopin, Beethoven dallamaival töltötte meg a koraestek csöndjét.” Kell-e meghittebb, szerencsésebb indulás egy bábművész számára? Ezt az ideális indíttatást mérgezte meg először a háború, majd végigjárta kortársai valamennyi stációját: a NÉKOSZ-ból való kiűzetéstől a televízióig. Miközben elvégezte az Iparművészeti Főiskolát - díszlettervező szakon. A gyermekkor mesevilága s a véletlen „sodorta” a bábozáshoz. „Annak idején - 1954- ben - ugyanis az volt a divat, hogy a diplomával együtt állásajánlatot is kaptunk. Rosszul lettem, amikor megtudtam: mehetek Kecskemétre. Én? Aki a he-
