Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
HAZAI KÖRKÉP avagy példázat a kettős kötődésről Egy napfényes kora tavaszi hétvégén Pilisszántóra látogattam író barátom. Kormos Mihály meghívására. Vele beszélgettem a falu múltjáról, jelenéről, esélyeiről; és az itt élők kettős kötődéséről. A SZERZŐ FELVÉTELEI ilisszántót ugyanis javarészt szlovákok lakják. Az Óbudától autóbusszal félórányi távolságra fekvő falu utcáin azonban ritkán hallani szlovák szót. A boltok táblái rendre kétnyelvűek, a polgármesteri hivatal felirata szintúgy. (Bizony ez korántsem ilyen természetes Ártándtól keletre, vagy Párkánytól északra.) Persze Pilisszántón is vannak, akik ébren tartják, ápolják a szlovákság hagyományait, bár a középnemzedék általában már magyarul beszél otthon is, így gyakran megesik, hogy az unokák nem tanulják meg a szlovák nyelvet. Vendéglátóm erről panaszkodik, s én is úgy vélem, a kettős kötődés mindig valami többletet jelent. A pilisi szlovák kultúra fennmaradásának esélyei szervesen összefüggenek bizonyos foglalkozások, egy életforma továbbélésével, amire azonban - úgy látom - egyre kevesebb az esély. Arra gondolok, hogy a pilisszántói férfiak emberöltőkön át a falu fölötti kőfejtőkben mészkövet bányásztak, s aztán a falu melletti kemencékben meszet égettek; ebből éltek. Ahogy kiérünk a hóolvadéktól csillogó földekre, szomorú kép fogad. A régi kemencék hosszú sora körül hasztalan keresnénk bárkit is. A feltornyozott kövek, a szénkupacok még ott vannak, de ki tudja, mikor égettek meszet errefelé utoljára.- Drága a szén, amivel a kemencéket fűtik - mondja a barátom -, nem gazdasáség, vannak, akik Pestre járnak be dolgozni.- Sok új építkezést láttam, gyakorta áll a ház előtt nyugati kocsi - vetem közbe -, az egyik presszó mögött európai színvonalú bowlingpálya épült, látom, a faluban lovaglási lehetőség is akad, tehát a szántóiak vállalkozó szelleműek, készülnek a falusi turizmus fogadására.- Persze azért nem olyan tragikus a helyzet - feleli, de érzem a hangjában, hogy bántja a dolog, hiszen a gos az így készített mész, a nagyipari úton előállított sokkal olcsóbb, így nyilvánvaló, hogy azt veszi mindenki. A faluban is felütötte a fejét a munkanélkülifoglalkozás kihalásával egy régi hagyomány, egy életmód is eltűnik, mely egy kis közösség összetartó ereje, kötőanyaga; hogy stílszerű hasonlattal éljünk: „habar-25
