Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

A Duna elrekesztéséhez egy köbméteres, 20 mázsás betonkockákat használnak. A 20 000 betonelemet Magyarországon gyártották, s pár évig a szlovákiai Somorján raktározták. Miután megkezdték a földek privatizálását, felkérték a magyarokat, hogy vigyék el ezeket a betontömböket. A szállítás 50 millió forintba került volna. Nem volt rá keret! A kockák maradtak, s most ezeket a kisajátított tömböket használja Meciar a Duna elrekesztésére. Uszályok tartotta pontonhídról dobálják majd a mederbe a betonkockákat, s amikor azok már kilátszanak a vízből, akkor kicsit feljebb húzzák a pontonhidat, s követ meg sziklát dobálnak majd a vízbe, a nagyobb lyukak elrekesztésére. Amikor aztán egy jó heti munkával kialakítottak egy ilyen kisebb Gellért-hegyet a Duna medrében, akkor megint feljebb húzzák a pontonhidat, s elkezdik önteni a betont, amit a víz sodrása beleszorít a repedésekbe, a hézagokba, s amikor az megkötött, akkor bizony egy kisebb atombomba kell majd ahhoz, hogy eltávolítsa ezt a gátat.

Azért vagyunk itt, hogy ezt a most kezdődő, 8-10 napos elrekesztési munkát megakadályozzuk. Hainburgnál könnyű volt. Ott a 40 000 osztrák csak letáborozott az építkezés területén, s nem tudtak tőlük közlekedni a teherautók, leállt az építkezés. De mit tegyünk mi, 638-an? Töröm a fejem, amíg haladunk, közeledünk a rendőrkordon felé. A rendőrök az építkezési terület hatarán állnak, innen még vagy 3

kilométerre van a Duna. Ezen a kordonon áttörtünk már, de a Dunának a közelébe sem jutottunk el. Most azt szeretném elérni, hogy eljussak a Dunához. Azért is, hogy lássam: hol tartanak, azért is, hogy lássam: menynyire van a magyar határ? Oda lehet-e lőni ágyúval, s azért is, mert ott, az építkezés közelében kellene a teherautók elé állni.

Megint átmászunk a kiszáradt folyómedren, megint feltartóztatnak a farkaskutyás Svejkek, megint kialakul a lökdösődés, kiabálás. Töröm a fejem, mit tegyek? A síkabátomra hímzett Kossuth-címert dühösen bámulja az engem lökdöső rendőr. A parancsnok kompromisszumot ajánl: ha a többiek itt maradnak, engem a riporterekkel odaengednek a Dunához. Odaszólok a mellettem álló két Corvin közöshöz: „Ti riporterek lesztek!” Aztán megkérek egy német televízióst, hogy az ő kocsijába ülve követhessenek a Corvin közösök.

Tankágyúval is kilőhetők az uszályok

Meciár ünnepségének tribünjén még lobognak a zászlók. A magyar is látszik, azért mondom, hogy „látszik”, mert a zöld sáv van felül, s így nem vagyok biztos. Jobbra 1-2 kilométerre kis házikó, ez a magyar határőrök megfigyelő állomása. A Duna 400 méter széles medrét a két partról 100-100 méterrel beszűkítették már, de a középső 180-200 méternyi szakaszon még rohan a víz. Oda dobálják a pontonhídról a betonkockákat. A betontömböket északról, Somorja irányából