Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

hozzák a teherautók, míg a sziklát, követ innen dél felől, a Mosoni-Duna feletti pontonhídon szállítják. Mi ide érkeztünk. Nyüzsögnek a rendőrök, katonák. Most feltűnik a két Corvin közös férfi, intek nekik, s egy mozdulattal kihúzzuk a nagy, kék-fehér transzparenst a híd lábánál, s elánjuk a teherautók útját.

Nagy a fejetlenség. A nehéz teherautó csikorogva fékez, egy percre megdermed a mozgás. Aztán egyszerre minden irányból rohannak felénk a rendőrök, üvöltenek a kutyák, löknek, tolnak, de azért mi tartjuk magunkat. Elszánt, erős emberek a Corvin közösek, eltart vagy egy negyedórába, míg sikerül eltávolítaniuk bennünket a híd lábától. Közben igyekszem oontosan felmérni a helyzetet negállapítani, hogy miként lehetne a még rendelkezésre álló 5-10 napot kihasználni. Bárhogyan is töröm a

fejem, csak katonai megoldásokat látok. A legsebezhetőbb pontok a pontonhidat tartó uszályok, a zsilipeket irányító műszerszoba és maga a csatorna betonszigetelése. A beton alig tíz centi vastag, s mivel alatta csak kavics meg homok van, ha egy repülő végigbombázza, a gát maga szétfolyik, mint a sár.

Visszaérve a 638 tüntetőhöz, látom arcukon a megkönnyebbülést. Jólesik, hogy féltettek. Hazafelé egy busznyi ember úgy dönt, hogy Ásványráróra mennek a Duna Kör esti rendezvényére, s onnan visszajönnek ide holnap tüntetni. A többi busz megy viszsza Pestre. Mi, öcsémmel az autóban latolgatjuk a helyzetet, s közben hallgatjuk a rádiót, amely már említi, hogy New Yorkban, Washingtonban is volt tüntetés, s hogy a világtüntetés hatására kezd felfigyelni a világ. „Te Andris, én azt hiszem, kint most már többet tehetek, mint itthon. Azt hiszem holnap visszamegyek” - mondom. „Lehet, hogy igazad van, de azért mi még folytatjuk a tüntetést a gáton” - válaszol Andris.

Még egy hetünk van!

Vasárnap, október 25-én is korán ébredtem. Míg Andrisék aludtak, megírtam két faxot: egyet Jeszenszky Gézának, egyet a Duna Körnek. Jeszenszkyt elsősorban alkotmányos kötelességük teljesítésére, az ország integritásának fegyveres megvédésére kértem, de javasoltam azt is, hogy rendkívüli ülésre hívják öszsze az ENSZ Biztonsági Tanácsát, ne engedjenek hajót az illegális csatornából magyar felségterületre. A Duna Kört, kiknek tegnapi ásványrárói gyűlésén az egyik szónok még arról beszélt, hogy van még egy évünk. Arra kértem őket: higgyék el, nem „papírtigrisről” van szó, hogy napok választanak el a tragédiától, s ezért legalább egy időre függesszék fel a belpolitikai csatározást, s jövő héten most már ne Ásványrárón gyűljenek, hanem ők vezessék a tüntetők ezreit a gátra.

Londonban szerencsém van. A háromórás várakozást kihaszná-