Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
szerben. Elfogadott, becsült partnerek lettünk olyan körökben is, melyeknek tagjai korábban az intézet küszöbét sem lépték volna át. Kulturális szerződést kötöttünk a pártállammal együtt nem működő egyesületekkel, de ezen túlmenően kulturális, információs, valamint kapcsolatteremtő bázist igyekszünk nyújtani minden itt élő magyar részére. A végre függetlenné és szabaddá vált Magyarország, valamint a magyar kultúra számára való megnyerés és nem a kirekesztés politikáját folytatjuk kulturális eszközökkel. Ehhez szükségünk van minden becsületes magyarra. Az ausztriai magyarságot érintő munkánkban természetesen szem előtt tartjuk, hogy intézetünk csak segítséget nyújthat, de nem pótolhatja a helyi autonómiát. Teljes mértékben egyetértünk Deák Ernőnek a Bécsi Naplóban kifejtett idevágó gondolataival, hogy ugyanis ott, ahol nincs mód az önerőből történő biológiai és szellemi megújulásra, hasztalan minden erőlködés. Az ausztriai magyarok magyarságának elsősorban helyi, népcsoporti gyökerekből kell táplálkoznia. A második, harmadik vagy sokadik generációs fiatalok nem tekinthetők és nevelhetők úgy, mint a befogadó államban idegenek, hanem olyan kettős tudatot kell kialakítani bennük, mely szerint valódi osztrákokként is lehetnek jó magyarok, akik a többségi társadalomba szervesen beépülve magyarságukat előnyös többletként értékelik. Az ilyen osztrák állampolgárok azután a Collegium Hungaricum kapcsolatrendszerében is fontos szerephez juthatnak, hiszen olyan potenciális bázist jelentenek, melyre eredményesen lehet támaszkodni kapcsolataink további kiépítésében, így „kulturális híd” funkciónk tökéletesebb megvalósításában. A kisebbségi státus ugyanis nem pusztán passzívan vállalt sors, hanem sajátságos, nemes feladat: közvetítés a magyarok különböző csoportjai között, közvetítő szerep vállalása népek, nyelvek és kultúrák között, a mi esetünkben elsősorban az osztrákok és magyarok között. Magyarország végre nemcsak földrajzi értelemben akar Európához tartozni. Az európai fejlődés pedig a konszolidálódott régiókban az állam és a nemzet kategóriáinak fokozatos szétválása irányába halad. Az előző egyre inkább szupranacionális, az utóbbi regionális fogalommá válik, fokozatosan megoldva így az etnikumok keveredéséből adódó problémákat, melyek elsősorban a nemzetállam túlhaladott koncepciójából fakadnak. Ilyen körülmények között a saját kultúra ápolása és fejlesztése a nemzet fennmaradásának és prosperitásának eddiginél is döntőbb fontosságú eleme lesz. Nagyon is oda kell figyelnünk Kosáry Domokos intő szavaira: A legnagyobb ostobaságok egyike azt hajtogatni, hogy most egyelőre hagyjunk fel a tudomány és kultúra művelésével, mert most inkább kenyérre kell a pénz. Hiszen a kultúra az egyetlen eszköz, amelynek révén fel tudunk emelkedni. Csak a legszínvonalasabban lehetünk igazán magyarok, bárhol is éljünk a világon. Munkánkban ezért kiemelkedő fontosságú a korábbinál jóval szélesebb körű személyes kapcsolatteremtés, ezen belül a vezető magyar tudósok, művészek, gazdasági szakemberek és politikusok rendszeres találkozása a megfelelő osztrák szellemi elittel. Mint ahogy a nyelv ápolása is csak kollektiven lehetséges, a magyarságot sem magányosan, hanem csak közösségben lehet élményszerúen átélni. Ehhez megfelelő rendezvényekkel kell szolgálnunk. Ilyenek a zene- és filmművészeti rendezvények, író-olvasó találkozók, képző-, ipar-, nép-és építőművészeti kiállítások. Itt külön kiemelném színházművészeti rendezvényeinket és nemzeti ünnepeink megünneplését. Ezek élményszerű atmoszféráját és sikerét nemegyszer 500- as létszámú közönség fémjelzi. A Collegium Hungáriáim bécsi telepítése olyan adottság, amely nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé is teszi a közép-európaiság szellemiségének vállalását, a közös közép-európai történelmi-kulturális örökség ápolását. Ezért is megkülönböztetett figyelmet szentelünk a közép-európai térségben működő magyar kulturális intézetek közötti együttműködésnek. Nagy szükségünk van rá, ezért ösztöndíjasainkon keresztül is hozzájárulunk ahhoz, hogy a természetellenes elszigeteltség korszaka után ismét megerősödjön és kiszélesedjen az a magyar értelmiségi réteg, amely az európai - valamint ezen belül az újonnan kibontakozó közép-európai - szellemi közegben otthonosan és alkotó módon képes élni. Az ausztriai magyar népcsoport sok szempontból sokkal előnyösebb helyzetben van a mai Magyarország határain kívül élők bármelyikénél. Több okból is alkalmasabb az anyaországnál a kisebbségi magyarság Nyugat felé irányuló szócsöveként és érdekvédőjeként. Komolyan mérlegelendő, nem kellene-e a kisebbségi magyarság vezető rétegének anyanyelvi felsőfokú oktatását és továbbképzését éppen Ausztriába telepíteni. Ez persze az itteniek számára is komoly előnyt jelentene. De ez már messze vezetne. Befejezésül Csoóri Sándor metaforáját idézem: A cserepekre hullott nemzetet épp most kell szellemileg, gyakorlatilag is a legsikeresebben újraalkotni a gazdaság, a kultúra korszerű eszközeivel. Ezen kell együttesen munkálkodnunk. BALÁZS BÉLA _A íJÖOfjJ
