Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
nélküliek... És itt hadd mondjak el valamit, amivel valóban dicsekedni lehet. Az elmúlt három évben lényegesen megnőtt a továbbtanuló, egyetemre kerülő fiatalok száma. Távlatilag a kormányzat tovább kívánja növelni az egyetemen tanulók számarányát. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiacról kivonjuk néhány évre a (tanuló) fiatalokat, ugyanakkor emeljük a majdani munkavállalók képzettségét. A tanulás: beruházás. Azon is gondolkozni kellene, hogy a hároméves főiskolai oktatást érdemes lenne négyévesre változtatni. Idegen nyelven nem is érthető a különbségtétel: nálunk lehet valaki közgazdász hároméves főiskolával és négyéves egyetemmel is... Ezt egységesíteni kellene.- Ha a fiatalokról beszélünk, azt is meg kell említenünk, hogy - bár annyi probléma van körülöttük, ők mégis mind kevesebben vannak. Magyarországon kevés gyerek születik.- A népesedéspolitikáról nem lehet választási ciklusok függvényében beszélni. Itt évtizedes távlatokban kell gondolkozni. A mostani kormányzat szociális kedvezményekkel próbált a gyermeket vállaló családok, nők segítségére sietni. Olyan ellátórendszerek alakultak ki Magyarországon, amelyek lehetővé tették, hogy az anya táppénzhez hasonló juttatást kapva otthon (munkából kimaradva) nevelhesse gyermekét - annak hároméves koráig. így aztán folyamatosan csak az maradhatott meg „főállású anyának”, akinek mindig volt ilyen korú gyermeke. Mi ezt a juttatási rendszert úgy fejlesztettük tovább, hogy a többgyerekes családanya a legkisebb gyerek nyolcéves koráig maradhat otthon, teljesen a családjának, gyerekeinek szentelve magát. (Ha a család egy főre eső jövedelme nem túlságosan magas.)- A fiatalságra nem jellemző a pesszimizmus. Bármilyen helyzetben van, erejét felfokozza a reménykedés, és lendülete töretlen, ha jó a közérzete, ha távlatokat lát maga előtt. Az ön minisztériuma pályázatot hirdetett középiskolás fiatalok számára, írják meg, mit tennének a miniszter helyében ... Mi derül ki a dolgozatokból? Milyen az ifjúság közérzete?- Érdekes, hogy a gyerekek egyfajta leltárt készítettek az ország állapotáról. Szinte mindenki előhozta a munkanélküliséget, és majdnem mindegyikük szidta a munkanélkülieket: „Itt egy tagbaszakadt ember, tudnia dolgozni, de nem teszi, segélyen él.” Nos, ennek van némi alapja, de érzésem szerint a fiatalok véleménye a felnőttek közhangulatát adja vissza. A jelenségek megítélésének etikai igényessége fontos és szép dolog, épp csak a problémák mélyen múltba nyúló gyökereiről nem szabad megfeledkezni. Persze, a fiatalok esetében főként a társadalmi igazságosságra és méltányosságra törekvést szűrhetjük ki az írásokból - és ez pozitív jelenség. Sok gondunkat felvetették, de a nagy távlatokat nem látták. Ez részben talán a történelemtanítás hiányosságaiból is fakad.-Köszönjük a beszélgetést. SZ. G. FOTÓ: GRNÁK LÁSZLÓ Magyar Atlantisz Amint előző számainkban már bejelentettük, a Magyarok Világlapja szerkesztősége könyvet készül kiadni. Címe: Magyar Atlantisz. 1993 őszén fog megjelenni - és alcíméül ezt írjuk: Magyarok Világlapja Évkönyv, 1994. Nem kalendáriumot akarunk kiadni, hanem könyvet. Könyvespolcra tehető, évtizedek múltán is olvasható könyvet: szépet, hasznosat. Amely csak azért viseli az „évkönyv” megjelölést, mert azt az évet - azokat az éveket - is rögzíteni akarja, amelyben-amelyekben a magyarul beszélők tudatában felbukkanhatott a Magyar Atlantisz. Hiszen mint valami elsüllyedt földrészre - Atlantiszra úgy tekint a huszadik század végének magyarja az elmúlt hét évtized történelmére. Az utóbbi két-három évben azonban nagyot változott körülöttünk a világ. Újra tudhatunk egymásról. Megismerhetjük azt, amit nem ismerhettünk: a múltunkat. Évkönyvünk megtervezésében ismételten kérjük olvasóink segítségét is. Köszönjük a már beérkezett javaslatokat, írásokat. Továbbra is kérjük: írják meg javaslataikat, kérdéseiket - hogy közösen, ezernyi apró kockából összeállíthassuk a Magyar Atlantisz lassan körvonalazódó képét. Várjuk leveleiket, írásaikat, dokumentumaikat. Köszönettel: A SZERKESZTŐSÉG
