Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

BESZÉLGETÉS DR. SURJÁN LÁSZLÓ NÉPJÓLÉTI MINISZTERREL

10

Lapunk e havi számát jórészt az ifjúsághoz közelálló, a legifjabbakat is érdeklő jelenségeknek szenteltük. Kiadónk jóvoltából összeállításunkat minden hazai iskolában olvashatják. A szociális gondok halmazából ezért ezúttal csak az ifjúság helyzetére vonatkozó kérdéseinket tettük fel Magyarország népjóléti miniszterének.- Miniszter úr, milyennek ítéli az ijúság helyzetét a rendszerváltozás korában?- Kétségtelen, hogy a politikai és társadalmi rendszerváltozás, a demokrácia és a piacgazdaság kiépítése nehéz folyamat, amely érzékenyebben érint egyes csoportokat. Az ifjúság ebben sajnos eléggé „érintett” ... Kezdeném mindjárt azzal, hogy Magyarországon nehéz lakáshoz jutni. Nyilvánvaló, hogy a lakáskérdés megoldatlansága főként az életet kezdő, családot alapító fiatalokat sújtja leginkább. Tehát feltétlenül tenni kell valamit ennek az áldatlan helyzetnek a meghaladására. Igaz, hogy Magyarországon valamivel több lakás van, mint ahány család. De ez - épp az ifjúságra való tekintettel - nem jelenti azt, hogy szabad lett volna csökkenteni a

lakásépítéseket. Mostanában luxuslakások épülnek, azok is kis számban. A hitelfeltételek, az inflációs kamatok szinte lehetetlenné teszik a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit. Ebben a helyzetben a kormányzatnak kitörési pontokat kell keresnie. Az ország nehéz anyagi helyzetében már azt is vívmánynak kell tekintenünk, hogy a szociálpolitikai kedvezményt egyáltalán meg tudtuk őrizni. Mert nemcsak a lakásépítés került bajba, hanem a lakhatóság is: sokan nem tudják fizetni a közüzemi díjakat sem... Az új szociális törvénybe lakhatási segélyt iktattunk be. Ez szakít azzal a méltánytalan eljárással, amely magába a szolgáltatásba építi be az állami támogatást. Ha valami mondjuk száz forintba kerül, és az állam ebből kilencven forintot megfizet, ezzel azokat részesíti előnyben, akik a száz forintot is vállalni tudnák, nem pedig azokat, akiknek a tíz forint is gondot jelent. Ha a lakások négyzetméterenkénti támogatására szavazunk, akkor a nagy lakással rendelkezőket segítettük volna elsősorban (tehát azokat, akik nem igazán rászorulók). Ezért a lakhatási segélyben mi a

konkrét családot és a konkrét lakást támogatjuk ... Az eddigi gyakorlat azokat részesítette előnyben, akik többet fogyasztottak, holott a rászorulókat kellett volna segíteni. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy ma már kevés család tudja segíteni a lakáshoz jutásban az ifjú nemzedéket. És itt talán a modellváltásról is érdemes lenne gondolkozni. Sokak véleménye szerint az az ideális, ha egy lakásban egy család él. A magyarországi lakások mérete több család együttélését nem is teszi lehetővé. De emlékeztetnék arra, hogy a nagy család - ami nem azt jelenti, hogy sok a gyerek, hanem hogy legalább három nemzedék él együtt - emberibb környezetet teremtene az egyénnek és családjának. A nagy családi körben sok problémát lehetett (és lehetne) kezelni. Távlatilag tehát nem csupán a családok oldaláról kellene végiggondolni, hogy milyen lakásépítkezést lenne célszerű előnyben részesíteni. A nagycsaládok igényeit is figyelembe lehetne talán venni.-A fiatalok nem csupán lakáshoz, de munkához is nehezen jutnak.- A két dolog némiképp összefügg. A lakáshiány miatt nincs mobilitási lehetőség. Gyakran előfordul, hogy van valahol munkahely, oda is költözne a fiatal, de lakása nincs. Vannak városok - például Ózd -, ahol nincs annyi munka, amennyi eltarthatná a lakosságot. Az ottaniak persze „laknak”... A lakásépítkezés megoldaná a mobilitási gondokat, munkahelyteremtő hatása lenne, úgyhogy véleményem szerint nem a segély a megoldás, hanem a beruházás. A lakásépítkezési beruházások a gazdaságot is lendítenék. Én tehát nemzetközi kölcsönnel is támogatni tudnék minden lakásépítési programot. Több és nagyobb lakásra lenne szükség, és ez minőségi javulást is hozna, hiszen még Budapesten is vannak komfort nélküli házak... Ami a munkanélküliséget illeti, érdekes, hogy több a munkanélküli, mint a megszűnt munkahelyek száma. Tehát nem feltétlenül azért lesz valaki munkanélküli, mert megszűnt a munkahelye... Sokan előnyösnek érzik a munkanélküli állapotot, no meg a segélyt. És az is jellemző, hogy inkább a kétkezi dolgozók, a kevésbé képzettek közül kerülnek ki a munka-