Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
Egyetemes magyar nyilvánosságot! Tinódi Lantos Sebestyén, az első magyar „újságíró" CTonicájának (Kolozsvár, 1554) címlapja A szétszóratásban élő magyarság szerves egység. Tagjai, éljenek akár a Duna partján, a Hargitán, a Kisalföldön vagy Dél-Amerikában, ugyanannak a testnek részei. A test azonban csak akkor él, funkcióit csak akkor képes ellátni, ha a testrészek, a tagok, az egyes személyek be vannak kapcsolva abba a vérkeringésbe, amely az életet jelentő „tápanyagot” rendszeresen szállítja. Ez a „tápanyag” egyrészt a múltban gyökerező magyar művelődés, másrészt az az aktuális híranyag, amely napról napra jelzi, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, és amelytől el vagyunk szakítva, él, tud rólunk és számon tart bennünket. Egymás kölcsönös megismerése, a folyamatos magyar-magyar párbeszéd kialakulása teremtheti meg azt a „mi tudatot”, amely nélkül az egyetemes magyarság csupán fikció. A hírek szabad áramlása eddig - részben technikai, főként azonban politikai okok miatt - nem valósulhatott meg. A huszadik század utolsó évtizedében azonban az egyetemes magyar nyilvánosság megteremtésének technikai akadálya nincs, politikai pedig nem lehet. Nem kizárólagosan magyar kulturális szükség és érdek, hogy az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki és a távolabbi régiókba vetődött közösségek a mindennapi lét valamennyi szintjén érintkezhessenek egymással. Kelet-Közép-Európa, Európa, sőt a kontinensek közti gazdasági, politikai és művelődési integrálódásnak ez egyik lépcsőfoka lehet. A tizenhatmilliós nemzet szétszóratásban élő egyharmada kényszerűségből ugyan, de anyanyelvi szinten beszél egy környezeti nyelvet. A kényszerűség legyen a dobbantónk, és az idegen nyelvi környezetben működő hírközlők (újság, rádió, tévé) az egyetemessé váló magyar nyilvánosság rendszerének legyenek közvetítő láncszemei. Szellemi életünk nehezen helyrehozható vétke és mulasztása volna a további késlekedés. A rendszer működésének elvi akadályai nincsenek. Az újságok, a lapok cseréjének, az egyetemes magyar rádiózásnak és televíziózásnak technikai nehézségei leküzdhetőek. Ezek egyik feltétele, hogy a méltánylandó helyi érdekek mellett az egyetemesek is érvényesülhessenek. Mindezek szellemében azzal a felhívással fordulunk állami vezetőinkhez, a politikai, a gazdasági, a kulturális szervezetekhez, intézményekhez, hogy ne engedjék elsorvadni az egyetemes nyilvánosságnak azokat a formáit, amelyek a fenti célok szolgálatát kötelességüknek tekintik. A régióban tapasztalható gazdasági folyamatok közepette ugyanis rendkívül nehéz olyan lapot fenntartani, mely a szétszórt magyarság közösségeiről és közösségeihez kíván szólni. Nem önérdekből kérjük számukra az intézményesített figyelmet és támogatást. Az egyetemes magyar nyilvánosságért emelünk szót. Budapest, 1993. március 15. Hornyik Miklós főszerkesztő a Világszövetség szerkesztősége nevében Albert Gábor főszerkesztő a Magyarok Világlapja szerkesztősége nevében Mátyás B. Ferenc főszerkesztő az Erdélyi Magyarság szerkesztősége nevében
