Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
POSTALÁDÁNKBÓL © \J\ll\^J^Y ' starovata , agyarok VitóglaW^^gség «S££'U** r0,'d mában kőzöVie.^ ^ ^ ^ ~ * \ * * * * k r» A QUÉBECI KONFERENCIÁRÓL Őszinte érdeklődéssel olvastam a decemberi számban megjelent írást, amelyik a Habsburg Ottó, Roosevelt, Churchill, Eden és a többiek részvételével megtartott konferenciával foglalkozott. Ezen a konferencián felvetették annak a lehetőségét, hogy megakadályozzák Magyarország feltétel nélküli alávetését Oroszországnak, abban az esetben, ha Magyarország 180 fokos fordulatot tesz, és utat nyit a szövetséges haderőknek, hogy azok az oroszok előtt juthassanak Közép-Európába. A konferenciát 1944 szeptemberében tartották, Magyarország német megszállása után hat hónappal. Tudnunk kell azonban azt, hogy 1945 első napjaiban két USA-hadsereg nehezen harcolt messze Magyarországtól; az egyik a belga Ardennes-ben, a másik pedig a Siegfriedvonallal volt elfoglalva. Ugyanakkor 1945 első hónapjaiban az olasz fronton a szövetséges hadseregek (melynek egyik egységében jómagam is szolgáltam) jóformán egy helyben álltak, messze-messze Magyarországtól. Csak 1945. május 2-a után, amikor az olasz fronton leálltak a harcok, láttuk meg, hogy milyen erős német hadsereggel álltunk szemben. Ha figyelembe vesszük a magyar honvédség helyzetét, a földrajzi viszonyokat, a Québecben megtartott konferencia javaslata „Nesze semmi, fogd meg jól!” ajánlatnak tűnik. Eltérve a tárgytól: Felvetődik az a kérdés is, hogy Magyarország német megszállása nem „pro forma” megszállás volt-e? Különben érthetetlen, hogyan voltak a magyar állami közembereknek manőverezési lehetőségeik. M.ABELES IZRAEL FÖLDRAJZI HŰSÉG! A puchbergi marcipánszobrászról olvastam a decemberi számban. A cikk élénk bizonyítéka annak, hogy bátraké a szerencse. Libanonban nem könnyű szakmai vagy bármilyen más területen a csúcsra feljutni. A marcipánszobrász sikere bámulatra méltó, annál is inkább, mert nemcsak a szakmájában, hanem a nyelvtanulásban is nagy eredményt ért el. Hét év alatt a csúcsra feljutni és két igen nehezen tanulható nyelvet megtanulni nem mindenkinek sikerül. Az említett cikkel kapcsolatban a történelmi és a földrajzi hűség kedvé-j-Ocg-----------------------------------------------------------------------------------I MEGRENDELŐLAP .Megrendelem a MAGYAROK VILÁGLAPJA című havilapot........ példányban az alábbi címre: , Megrendelő neve: ................................................................................... I Címe: (ország) ......................................................................................... I (város, község) ............................................................................. I (utca) .............................................................................................. I (irányítószám)................................................................................ I Előfizetési díj az 1993. június 30-ig beérkező megrendelőknek bel- I földön egy évre 576 Ft, külföldön 19 USA $, a tengerentúlra légi-I postán 29 USA $ (vagy ennek megfelelő más konvertibilis valuta). I Az előfizetési díjat a címemre küldött átutalási postautalványon I vagy pénzesutalványon (money order) egyenlítem ki. aláírás 4L A megrendelőlapot kérjük a Magyarok Világlapja Alapítvány címére borítékban visszaküldeni. (1016 Budapest, Naphegy u. 29.) Új előfizetőknek az 1993. év januári és februári számát pótlólag postázzuk. MAGYAROK VILÁGLAPJA ért meg kell említenem a következőket: Libanonban az első világháború befejezése óta nincs uralkodó. A török szultán akkor történelemmé vált. Libanon - mint a mellékelt angol nyelvű ismertetés mutatja - 1926 óta köztársaság. A cikkben említett hatemeletes torta valószínűleg Husszein, Jordánia királyának második esküvőjére készülhetett, amikor amerikai (nem angol) aráját feleségül vette. így a hatemeletes torta hosszú utat tett meg Bejrúttól Ammanig, ahol az esküvő volt. Libanonnak és Jordániának nincs közös határa, és így Bejrútból Ammanba csak Izraelen vagy Szírián keresztül lehet eljutni. A fenti tények látszólag elkerülték a lektor és az író figyelmét. JOSEPH L. GOMBKÖTŐ USA Az Erdélyi Magyarság című folyóirat szerkesztőségének új címe: 1092 Budapest, Ráday u. 32. 1/4. Tel./Fax: 137-8795 KITELEPÍTÉSEKRŐL Bármennyire is szörnyűnek ítéli meg a világ a négyszáz palesztin kitelepítését a „senki földjére”, hol van ez attól, ami 1951 tavaszán Budapesten történt, amikor is családokat (apró gyerekekkel, öreg szülőkkel) telepítettek ki a fővárosból. A zsidó állam erre a lépésre akkor határozta el magát, amikor szélsőséges elemek négy izraeli katonát megöltek. A Budapestről kitelepítettek nem öltek meg senkit, senkinek nem ártottak, főleg értelmiségiek, mágnások, gyárosok vagy hasonló foglalkozásúak voltak, akiket Tiszántúl községeibe, tanyáira toloncoltak ki. A kitelepítettek segélyezése, látogatása vagy támogatása főbenjáró bűn volt. A budapesti kitelepítettek szörnyű helyzetéről már több írás látott napvilágot. A munkavállalás kötöttsége miatt a lassú pusztulás elősegítése volt a cél. A helyi állami gazdaság volt az egyetlen hely, ahol dolgozhattak, ahol annyit sem kerestek, hogy legalább saját magukat élelmezhették volna. A mezőgazdasági munkához nem értettek. Az otthon maradt öregek éheztek. Sokan a kis községek temetőjében alusszák örök álmukat. A kommunistákat azonban kegyetlenkedéseik, a kitelepítések elrendelése miatt, azok megszervezése és végrehajtása miatt senki nem vonta felelősségre. Miért akarná az ENSZ felelősségre vonni a zsidó államot,
