Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Barangolások Pest-Budán I. KÁVÉHÁZ ÉS ZENGERÁJ 56 Az egykori Orczy-ház, amelyet azóta elbontottak FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ tazni küldtünk egy képzelt utazót a múlt századi Pest- Budára, hogy az ő tekintetével pásztázzuk végig székesfővárosunkat. De hát ki is ez a képzelt utazó? Arcvonásait, korát, társadalmi helyzetét, foglalkozását és nemzeti hovatartozását fedje jótékony homály. Talán jobb is, ha kitalálását az olvasóra bízzuk. Annyi bizonyos, hogy képzelt utazónk messziről érkezett, és sokszor úgy csodálkozik rá arra, amit itt talál, miként mi is elámulunk: „Ilyen lett volna ez a város?” Utazónk korántsem olyan légies tünemény, mint ahogy azt egy képzelt lénytől elvárhatnánk. Húsból-vérből gyúrtuk képzelt testét. Barátja a homoki boroknak, a likőröket sem veti meg, sőt ha úgy hozza a sors, nem tér ki az elől sem, hogy felhajtson egy gyűszűnyi törkölypálinkát. Mikor a békés polgár álomra hajtja a fejét, képzelt utazónk nekiiramodik, és róni kezdi a macskaköves utcákat. De előfordul az is, hogy egész éjszaka ki sem mozdul egy csöndes kávéházból. A cirkalmas portál üvegén át csak bámul az esőbe, míg a tüzelőlegény összeszűri neki a tejeskávét. Kézfejét a kis kerek asztal márványlapján nyugtatja, nem nyúl az újságért, úgysem értené, mit ír az. A hátsó teremben a gomolygó szivarfüstben bűnügyi tudósítók üldögélnek, szemük vérágas a kialvatlanságtól. Hajnal felé éled újra az élet, korán kelő kofák és kertészek tolakodnak a pulthoz, gyorsan felhajtják a magukét, és aztán mennek is tovább. A képzelt utazó délután nem szeret idejárni. Furgocskák pislákolnak. Anekdotázó vénemberek ülik körül a vendéget, szájukból hosszú szárú selmeci pipa lóg. Mások a zöld posztó rabjai: a violaszínben derengő virradatig verik a blattot. Főként az alsózás yjyj csállja ezt a különös módit: nők bájcsevegnek, gyermekek lábatlankodnak a kafetériában. Ez Pesten kívül sehol sem szokás. Hajnalodik. Kirajzolódnak a Duna-parton a társzekerek kontúrjai, aztán távolabb a híd sziluettje is. A kávéház ablakai előtt kinyitják rózsaszín virágaikat az oleanderfák. Képzelt utazónk éjszakai barangolásai során olyan helyekre is betér, ahol a tehetősebb polgárok a biliárdozás szenvedélyének hódolnak. Mögöttük a fényezett asztalokon spirituszlánjárja, de utazónk olyan kártyákat is lát, melyeknek alakjait bajosan ismerheti. A társasági beszéd egyenletes moraját csak a golyók koccanása, vagy a falióra finom acélhangja szakítja meg. Képzelt utazónk megfordul a Rózsa téri Török Császárban, a Zrínyiben, a Két Pisztolyban és a Fillingerben csakúgy, mint a Forradalmi Csarnokban, mely Pilvax néven híresült el. A legjobb kávét az Orczyban adják. A rossz nyelvek szerint ez a pesti tanúbörze, jó pénzért itt bárki bármilyen
