Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 2. szám

Kilenc hónapig tart a vizsgá­lati fogság, utána - bizonyíté­kok hiányában - szabadon en­gedik. De még mindig nem me­het haza, még négy hónapig nem hagyhatja el Pestet. Csak a levelek jönnek s mennek Pest és Csesztve között. * Madách amikor a több mint egy évi távoliét után végre haza­térhet, más Csesztvét, más Er­zsikét talál, mint amit a börtön­ben elképzelt. Otthon pénzügyi bajok zilálták szét a családi éle­tet. Erzsiké hisztérikusan sír, til­takozik, mert anyósa át akarja őket költöztetni Csesztvéről Al­­sósztregovára. Madách anyja, aki sohasem tűrte az ellentmon-Az udvarház - ma dást, most úgy döntött, hogy Csesztvét Károly fiának adja la­kóhelyül. Talán arra gondolt, így jobban tudja majd segíteni a börtönből frissen szabadult fi­át és menyét. Madách is sokat veszített: Csesztvén maradt a boldog há­zasélete, az első s egyben az utolsó saját otthona, s a lobogó szenvedély, amely élete egyet­len nagy szerelméhez fűzte. De Fráter Erzsiké mindenét ott­hagyta: az életét, a boldogságát, a szerelmét. Madách később ta­lán vigasztalódhatott a sikerrel, a dicsőséggel. Fráter Erzsiké nem térhetett többé vissza Csesztvére, Madách még elláto­gatott néhányszor. 1864-ben, egy nyár eleji na­pon Madách újra Csesztvére megy, de nem találja otthon Károly bátyját, ennek ellenére elhatározza, hogy néhány napot ott tölt. Megrohanják az emlé­kek: Erzsiké, a nagy fa, a szelíd táj, a kucsmás házak, a keser­nyés füst, az élete. Néhány nap múlva rosszul lesz, ágynak dől. Október 5-én, éjjel egy órakor tér örök nyugalomra. A család címere

Next

/
Thumbnails
Contents