Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 2. szám

Kilenc hónapig tart a vizsgálati fogság, utána - bizonyítékok hiányában - szabadon engedik. De még mindig nem mehet haza, még négy hónapig nem hagyhatja el Pestet. Csak a levelek jönnek s mennek Pest és Csesztve között.

*

Madách amikor a több mint egy évi távoliét után végre hazatérhet, más Csesztvét, más Erzsikét talál, mint amit a börtönben elképzelt. Otthon pénzügyi bajok zilálták szét a családi életet. Erzsiké hisztérikusan sír, tiltakozik, mert anyósa át akarja őket költöztetni Csesztvéről Alsósztregovára. Madách anyja, aki sohasem tűrte az ellentmon-Az udvarház - ma

dást, most úgy döntött, hogy Csesztvét Károly fiának adja lakóhelyül. Talán arra gondolt, így jobban tudja majd segíteni a börtönből frissen szabadult fiát és menyét.

Madách is sokat veszített: Csesztvén maradt a boldog házasélete, az első s egyben az utolsó saját otthona, s a lobogó szenvedély, amely élete egyetlen nagy szerelméhez fűzte. De Fráter Erzsiké mindenét otthagyta: az életét, a boldogságát, a szerelmét. Madách később talán vigasztalódhatott a sikerrel, a dicsőséggel. Fráter Erzsiké

nem térhetett többé vissza Csesztvére, Madách még ellátogatott néhányszor.

1864-ben, egy nyár eleji napon Madách újra Csesztvére megy, de nem találja otthon Károly bátyját, ennek ellenére elhatározza, hogy néhány napot ott tölt. Megrohanják az emlékek: Erzsiké, a nagy fa, a szelíd táj, a kucsmás házak, a kesernyés füst, az élete. Néhány nap múlva rosszul lesz, ágynak dől. Október 5-én, éjjel egy órakor tér örök nyugalomra.

A család címere