Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
KULTURÁLIS KÖRKÉP 40 Színház A denevér Hormai József és Csavlek Etelka MEZEY BÉLA FELVÉTELE Könyvkóstoló A „kis tigrisek” Operett? Daljáték? Vígopera? Máig vitatják, melyik műfajhoz sorolható ifjabb Johann Strauss örökzöld alkotása. A kérdés igazából csak a zeneesztéták számára érdekes, mert a közönséget nem befolyásolja, ha A denevért operettszínházban vagy operában látja. Egy érdekli: a jó előadás. Igaz ugyan, hogy ezt a művet csak operai minőségű énekesekkel szabad játszani, mert a szerepek énekszólamaival más nem tud megbirkózni. Az énekhang azonban csak az egyik követelmény. Strauss - és szövegírói: Kari Haffner és Richard Genée - olyan karaktereket teremtettek, hogy eljátszásukhoz nagyon jó színészi képességek is szükségeltetnek. Az pedig csak természetes, hogy a műfaj elengedhetetlen kelléke a látványos forgatag. Táncok, tánckar, kórus nélkül nem operett az operett. A denevér szerzői nagyon jól tudták ezt, így aztán a fordulatos történet legizgalmasabb eseményeit egy dúsgazdag orosz főúr, Orlovszki herceg bécsi palotájának bálján bonyolították. Egy bál eredendően színes, látványos, táncokkal, s ha kell, műsorszámokkal megtűzdelve. Egyúttal kitűnő terepe a félreértéseknek, öszszetévesztéseknek, a könnyed flörtöknek és a vidám tréfáknak. Sokak szerint épp azért mintaértékű mű A denevér, mert ez a báli szinterű második felvonás körülbelül a legsikerültebb, amit a műfaj második felvonásokban produkált. A denevér 1874-es, bécsi, a Theater an der Wienben lezajlott bemutatója óta, egyvégtében a sikerlistákon szerepel. Nagyon precíz színháztörténészek is csak hoszszas kutatások után tudnák kideríteni, az elmúlt majd’ százhúsz évben hány előadása volt világszerte. Egy azonban biztos: Magyarországon nagyon régóta sikerdarab, s hogy népszerűsége és a vele szemben támasztott igény mekkora, azt jelzi, hogy sok évtizeden át rendszeres műsordarabja volt az Operaháznak is. Idősebb színházbarátok még emlékezhetnek ezekre az előadásokra, főleg azokra, amelyek hagyományosan szilveszter estéjén kerültek színre. Ilyenkor a társulat legjobb énekesei (akik egyben kitűnő színészek is voltak!) léptek föl A denevér szerepeiben, s komédiáztak a közönség szórakoztatására, de egy kicsit a maguk örömére is. És arra is emlékezhetnek ezeknek az estéknek a szerencsés tanúi, hogy az Orlovszkibál miképp vált külön kis műsor színhelyévé. Sorra vonultak be egy-egy számmal a herceg által „meghívott" művészek, s adtak parádés bemutatót, a balettjelenetektől az opera- és operettszámokig. Remek komikusok tették emlékezetessé a harmadik felvonást is. Aki valaha is látta Latábár Kálmán és Radnay György komédiázását a börtönben Frosch börtönőrként és Frank fogházigazgatóként, bizonyára örök élményként raktározza el ezeket a fergeteges perceket. Az Állami Operaház most visszatér a hagyományokhoz. Szilveszter estéjén mutatták be az elpusztíthatatlan mű legújabb színrevitelét. Jó énekesekben és jó komédiásokban most sincs hiány. Az Erkel Színházban látható előadás főszereplői: Eisenstein: Hormai József, Rosalinda: Csavlek Etelka, (képünkön), Frosch: Tahi-Tóth László, Frank: Bordás György. (t. i.) Mert hogy a jelenlegi magyar könyvkiadásban is vannak ilyenek, s jelentőségük és üzleti ügyességük valóban hasonlít az ázsiai (távol-keleti) kis országok ipari és kereskedelmi tevékenységére. Ma több száz (egyesek szerint több mint négyszáz!) kiadó működik Magyarországon. Közülük igen sok csak évi egy-két cím kiadására vállalkozik, s e kiadványok sem különösebben jelentősek. Más kiadók a bestsellereket vették célba: az amerikai sikerek szinte egy időben jelennek meg magyarul a könyvek német, francia vagy olasz fordításával. Ez jó is meg nem is. Jó, mert gyorsan kielégítik az igényeket, az érdeklődést, és nem jó, mert az így kiadott könyvek túlnyomó többsége jóformán semmi irodalmi értékekkel nem rendelkezik, s egyáltalán nem szolgál az olvasói igények és ízlés épülésére. A rengeteg kiadó közül azonban néhány „kis tigris" feltette egész tevékenységét az értékek közreadására. Az egyik jelentős ilyen kiadó a magyar reneszánsz nagy költőjének, Balassi Bálintnak a nevét viseli. Önálló könyvesboltjuk is van, méghozzá remek helyen, a közkedvelt budai Margit étterem mellett, ahol a Cambridge University Press budapesti könyvesboltjával működnek együtt, egy fedél alatt. S hogy a kínálat még teljesebb legyen, a kicsiny, de nagyon hangulatos helyiségek egyikében képzőművészeti kiállításokat is rendeznek, s e teremben estefelé irodalmi preszszó is működik. A Balassi Kiadó az év végére egész sor remek kiadvánnyal lepte meg a szép és értékes könyvek iránt érdeklődőket. A kínálat roppant változatos: a XVII. század első feléből származó, gyönyörű nyomtatvány, Hajnal Mátyás Szíves könyvecske című imakönyve pompás hasonmás kiadásától Hermann Hesse A pusztai farkas című világhírű regénye első magyar kiadásáig, a Balassi kortárs Rimái János műveinek teljes kiadásától a Mikszáth Kálmán kritikai kiadás Cikkek és karcolatok háromkötetes gyűjteményéig, a Kodály által elindított A magyar népzene tára újabb (harmadik) kötetétől Fráter Zoltán Aprily Lajosról írt monográfiájáig a legkülönbözőbb kiadványok jelentek meg. A két legizgalmasabb kötet azonban még ebből a sorból is kiemelkedik. Az egyik egy hihetetlenül változatos életű, Jókai regényhőseihez hasonlatos személyiség, Rosti Pál lß62-ben megjelent Úti emlékezések Amerikából cimű hatalmas kötetének hasonmás kiadása. Rosti báró Eötvös József sógora volt, családja 1221-ig vezette vissza családfáját, s a reformkorban édesapjának, Rosti Albertnek a pesti palotája a magyar szellemi élet (s különösen a zene)
