Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
rajtam kívül még négy tervezőt - egy falusi iskola megtervezésére. Akié a legolcsóbb, az kapja a megbízást. Mi a legolcsóbb? Ez azon múlik, ki a vállalkozó, mit kell csinálni, milyen feltételeket kell biztosítani? Ezt ki és hogyan ítéli meg a beadott pályázatok alapján? Mivel nincs olyan Építész Kamara, amelyikre a kamarai törvény minden közjogi méltóságát fölruháznák, egyelőre ez a kérdés szabályozhatatlan. Ezért lenne szükség parlament által hozott kamarai törvényre, törvény által rendezett közállapotokra. Ameddig ez nincs meg, a szabadrablás működik, és Makovecz Imre növekszik a létbizonytalanság. Én nem a gazdasági fellendülést sürgetem, hanem annak feltételeit, amelyeket sürgősen meg kell teremteni. Jobb lett volna persze, ha ez az átalakulás húsz évvel korábban következik be, akkor egy kicsit vidámabb hangulatban lennék. De nem vagyok elégedetlen: végre ránk van bízva, hogy mi lesz velünk. (Megkíséreltem, hogy Makovecz Imre, magazinunk szerkesztőbizottsági tagjának szavait önmagára tereljem, de kibújt alóla. Róla - úgy gondolta nem érdemes, inkább fiatal emberekről kell beszél- A későbbi generációknak mindenképpen szükségük van példaképekre, a nagy „elődök” útmutatására, még annak árán is, hogy a fiataloknak ezzel szűkül a lehetőségük a megjelenésre; arra, hogy megismerjék őket!- Ezt tartom a legnagyobb problémának. A MAKONA Egyesülés 45 fős irodáját azért bontottam szét öt kft.-re, hogy több szabadságot tudjak biztosítani azoknak a korábbi növendékeimnek, akik ma már harminc-harmincötnegyven évesek. Őket az én árnyékomban „fiatalnak” tekintik. Pedig a harmincötnegyvenéves ember nem fiatal, már apa, családja van, kialakultak az eszméi, ha vannak. S ha nem alakultak ki, sose lesznek már. Nálunk rendjén valónak hiszik azt, hogy egy „fiatal” elsőkötetes költő negyvenéves. Petőfi Sándor ebben a korban rég halott volt. Nálunk a karrier, sajnos később kezdődik. Huszonegy éves korában az ember már az eszmék korszakába lép, s hét év alatt mindent befogad, amit befogadhat. Harmincöt éves korára már beérett és az élet zenitjén helyezkedik el. Ekkor a legérettebb minden tekintetben, fizikailag, szellemi-
