Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
24 hanem arról is, hogy bankárként sokat segített a magyar gazdaságnak.- Még akkor kezdtem hazajárni Magyarországra, amikor ez nem volt divatban. Azt hiszem, magyar útlevelet is az elsők között kértem, amikor már lehetett. A bankszakmával Düsseldorfban és New Yorkban ismerkedtem meg, majd hosszú ideig Olaszországban dolgoztam. Amikor édesapám meghalt és rám szállt ez a szép palota, akkor visszajöttünk Bécsbe, és 1972-től egy nemzetközi bankot vezettem. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba magyar szakemberekkel és általuk ismertem meg a magyar gazdaság gondjait is. Az számomra természetes volt, hogy lehetőségeimhez képest mindent el kell követnem a szülőhazámért. Az én korosztályomat és személy szerint engem is még úgy neveltek, hogy ez a kötelességünk. Szerintem ezért voltak jelen a magyar történelemben az arisztokraták, s nem pedig azért, mert ők különbek voltak másoknál. Csupán arról volt szó, hogy nekik adódott lehetőségük arra, hogy tanuljanak, világot lássanak, külföldi tapasztalatokat szerezzenek, majd pedig a tudással, az ismeretekkel felvértezve hazatértek, és nem kevesen a haza javára igyekeztek azt fordítani.- Napjainkban is nagy szükség lenne arra, hogy legalább a szellemi arisztokrácia hazatérjen Magyarországra és tudását itthon kamatoztassa. Gróf úr lát ebben lehetőséget?- Az igazság az, hogy az öregek már nem szívesen mozdulnak, nem vállalkoznak arra, hogy visszatérjenek egy ismeretlen világba. A második generáció, a fiatalok azonban szívesen segítenek otthon. Őket kellene tudatos és következetes politikával a magyar kormánynak a hazatérésre ösztönöznie. Ez a réteg ugyan- A palota is mindenféle szempontból ablakából egy kiaknázatlan kincsesbánya. látni- Konkrétan mire gondol, gróf úr, amikor ösztönzésről beszél?- Már négy évvel ezelőtt megmondtam, hogy akiket törvénytelenül megfosztottak tulajdonuktól, azoknak valami kis jóvátételt kellene adni. Emlékszem, óriási megdöbbenést váltottak ki szavaim, amikor a bécsi magyar nagykövetségen ezt Grósz Károly, az akkori miniszterelnök jelenlétében elmondtam.- Azóta megszületett a kárpótlási törvény, és nemrég az első kárpótlási jegyeket is kibocsátották.- Valóban, de a gesztus szerintem ezúttal is elmaradt. Pedig nagyon fontos lett volna... Mondok egy példát is. Nekünk Szilvásváradon és Pusztaszeren volt kastélyunk és hatalmas birtokunk, az Andrássy úton egy bérházunk, és fönn a Várban, az Úri utcában is egy házunk. Négyen voltunk testvérek, így annyi kárpótlási jegyet kapok majd, amiből nemhogy lakást, de még egy szobát sem tudok Magyarországon megvenni, tehát ha hazatérek, akkor ismerősöknél szállók meg. De rendben
