Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
van, szegény az ország, enynyire telik. A gesztus az lett volna, ha visszaadják valamelyik ingatlan tulajdonjogát úgy, hogy megterhelik mindazzal, amit azóta ráköltöttek. Meggyőződésem, hogy sokan el sem fogadták volna a jogos tulajdonukat. Én például - már 1980 óta nyugdíjas vagyok - aligha kezdtem volna a birtokaimon gazdálkodni, és a fiaim se vállalkoznának rá.- Ön tehát a reprivatizáció híve. A kérdés csak az, hogy ha visszaadták volna a tulajdont, mi lenne azokkal, akik a házban laknak, a birtokon élnek és gazdálkodnak?- Ha történetesen visszakaptam volna a szilvásváradi kastély tulajdonjogát, és ha azt használni szeretném, akkor a benne működő üdülőnek kellene előbb helyet találnom, vagy egy új üdülőt építenem. így van ez itt Bécsben is, védik a törvények a jóhiszemű lakókat és bérlőket. Ebben a palotában is van két lakóm. A bérleti díjukat nem emelhetem, így havonta négyzetméterenként egy schillinget fizetnek. De jöjjenek velem, mutatok még valamit - mondja az őrgróf és átvezet bennünket a palota másik szárnyába. Fotóriporter kollégámmal úgy érezzük magunkat, mintha mesébe cseppentünk volna, amikor kitárul előttünk az ajtó. A hatalmas, egymásba nyíló termek lenyűgöző látványt nyújtanak. A díszes csillárok, a velencei tükrök, a míves kandeláberek, az intarziás parkettán a süppedő perzsaszőnyegek - mindez egy letűnt, gazdag kor hangulatát idézik. Pallavicini Károly őrgróf nem kis büszkeséggel nyugtázza elismerő szavainkat.- És most elárulok önöknek valamit. Ugye, ismerik azt a magyar közmondást, hogy „A gazda szeme hizlalja a jószágot”? Nos, így vagyok a palota ezen szárnyával. A tulajdonjog az enyém, és a felelősség is, hogy állagát, szépségét megőrizzem. De a helyiségeket a bécsi lovasklub használja: például előkelő fogadásokat rendez itt. A bevétel persze az egyesületé. Nekem mindössze havi 40 schilling bérleti díjat fizetnek négyzetméterenként. Valami hasonló megoldással lehetett volna Magyarországon is visszaadni a tulajdonjogot, és ugyanakkor védeni a bentlakók, a bérlők jogait. Ezért fogalmaztam úgy, hogy ez csak egy gesztus lett volna azokkal szemben, akiket annak idején jogtalanul megfosztottak javaiktól. De ez egy olyan gesztus lett volna, amely az egykori főnemesek és gyárosok gyermekeit, unokáit vonzotta volna a mai Magyarországra. Vonzotta volna őket még akkor is, ha mint tulajdonosoknak a régi családi örökségbe sok-sok pénzt kellene befektetniük. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
